bezár
 

zene

2009. 01. 08.
És lőn 2009
Haydn: A teremtés (Müpa, 2009. január 1.)
Tartalom értékelése (0 vélemény alapján):
És lőn 2009 Nem szeretném leegyszerűsíteni a problémát, és túl egyértelmű következtetéseket sem áll szándékomban levonni az év kezdetéről. Mégis, egy kicsit hadd higgyem – ha már ilyen jól indult, legalábbis ami a zenei élményeket illeti – hogy így is fog folytatódni.
Január 1. délelőtt. Ez az év is jól kezdődik! Szokásos bécsi koncert a tévében – Haydn Búcsúszimfóniájával. Búcsúval kezdünk? A zenekar tagjai szépen, egyesével kivonulnak az utolsó tételre: ahogy elképzeljük, hogy az annak idején Eszterházán történhetett. Együttes és karmester, Daniel Barenboim kellő humorral tarkították az előadást. Rendben, talán ez a búcsú is csak egy vidám nyitány az új évhez, a Haydn Évhez.

Január 1. este. Nekünk és a szerencsés 1500 főnek csodás folytatás adódott: a magyar közönség a Művészetek Palotájában élvezhette – az évnyitóként immár hagyománnyá vált – Haydn A teremtés című oratóriumát.

Mondanám, hogy Fischer Ádám remekül játszatta, ahogy Haydn muzsikába foglalta a világ teremtését – azonban ez kevés a Bartók Hangversenyteremben történtek kifejezésére. Nem illusztráció, nem interpretáció történt, hanem maga a világ teremtődött meg. A Londoni Filharmonikusok előadásában oly mérhetetlen érzékenységgel haladtunk végig a „hat napon” – sötétséggel, világossággal, tengerrel és állatokkal –, hogy tényleg valami új született meg nekünk.
Fischer Ádám
És a „hat napon” át – amíg el nem készült a világ, nem volt megállás. Persze tudjuk, jön mindjárt a mű elején a nagy C-dúr pillanat, a megvilágosodás, Und es war Licht (És lőn világosság). Tudja ezt mindenki, még aki nem ismeri a darabot, az is hallott róla, meg természetesen érezhető, úgy lett megírva. De nem itt: még nincs vége a munkafolyamatnak; örülünk a fénynek, ám egyelőre csak visszafogottan.

Nagyon szubtilis volt az előadás, inkább a hangerőt fogták vissza, illetve a karakterekkel játszottak, élvezte is a maestro nagyon – és így voltunk ezzel mi is. Csak épp mozdulni nem mertünk egészen a „negyedik nap” környékéig – addig dermedten figyeltünk, nehogy megzavarjuk a kreációt.
Michelangelo: Ádám teremtése
Kis csalódást okozott azonban az énekkar, ami bár érzékenységben nem maradt el a zenekartól, sőt látványban is hozzáadott a produkcióhoz (hiszen szokatlan módon, ülve énekelték el az első kórustételt, és csak később, a hangosabb résznél álltak fel), nem igazán tudta a zenekar színvonalát megközelíteni. Az a profizmus és összjáték nem ment a kórusnak, amivel a Londoni Filharmonikus Zenekar – méltósággal és nagyvonalúan – tudta Fischer tempóit és elképzeléseit visszaadni, ahogy az a partitúra nélkül vezénylő karmester elégedettséget tükröző gesztusain is látszott. Olykor szinte kínosan nehézkes volt az énekkar belépése, és különösen a fúgatételeknél előforduló szétesés volt amatőrgyanús. Persze mindez talán a hangversenyterem nem tökéletes akusztikájának is betudható: a magas hangok egyáltalán nem hallatszottak, tompa volt a hangzás.

A szoprán szólistának (Simona Šaturová) viszont sikerült a teremtési folyamatban maximálisan részt vennie, a zenekarral együtt. Voltak olyan pillanatok, amikor hangját csak annyi különböztette meg a fuvoláétól – ami szintén különleges éteriséggel szólt –, hogy szövege volt. A változó színvonalú tenorista (Bernard Richter) mellett a basszus (Nathan Berg) hihetetlen, bársonyos mélységeivel magasodott ki.

Ha ilyen lesz az új év, ennyi összetartással, mégis sokszínűséggel – rengeteg karakterrel és melegséggel, tánccal és komolysággal – akkor valóban jó időszaknak nézünk elébe.

nyomtat

A prae egy több mint húsz éves történettel rendelkező brand, aminek növekedését és fejlődését most Ön is segítheti. Célunk, hogy minél több emberhez eljussanak a kultúráról való gondolataink és az ezt tartalmazó termékeink - akár az online portál cikkei, a különböző folyóiratszámok vagy a könyveink. A kooperációt nem szeretnénk viszonzatlanul hagyni: a különböző támogatásokért igyekszünk azzal egyenértékű köszönetet mondani.

Szerzők

-- Mátrai Diána Eszter --

Budapesten születtem, itt végeztem angol, magyar és színházi dramaturg szakot. 2008 óta vezetem a prae.hu színházi rovatát. Szeretem Mozartot, Shakespeare-t, a somlói galuskát és a világbékét. S hogy magamról is mondjak pár szót: távol áll tőlem az önirónia.


További írások a rovatból

Két Bohémélet rendezés az Operában
(Utóhang egy kerekasztal-beszélgetéshez)
Philippe Jaroussky 20
Deep Purple, Monster Truck, 2019.12.09., Budapest Aréna

Más művészeti ágakról

irodalom

„Second hand magyarok” a Kis Présházban „Second hand magyarok” a Kis Présházban
György Alida és André Ferenc szerzői estje
art&design

Észak-Kaliforniai művészidentitással Magyarországon Észak-Kaliforniai művészidentitással Magyarországon
Interjú Simon-Mazula Tiborral pályakezdésről, az USA-ban töltött évekről


bezár
Regisztráció


bezár
Bejelentkezés