bezár
 

színház

2009. 02. 03.
Hol van Lear királyné?
Lear király a Burgtheaterben
Tartalom értékelése (0 vélemény alapján):
Hol van Lear királyné? Sötétség, üresség, félelem, szívfacsarás – Shakespeare Lear királya monumentális méretekben. A bécsi Burgtheater előadása alatt az embernek van bőven ideje hátradőlni, élvezkedni, nézni, néha kicsit bosszankodni, de legtöbbször gyönyörködni – mindenesetre átadni magát a színház kínálta élménynek.
Szkéné színház
Hatalmas üres tér, mondhatni űr, benne néhány monumentális kastély-díszletelem és a kis Lear király. Görnyedt, megtört, szomorú aggastyán, küzd még az utolsó néhány emberi tapintásért, tapintatért, amit ekkor még lányaitól és az udvartartásától megkap. A végére az udvar Bolondja marad. Ő támogatja úgy a királyt, mintha egy személyben helyettesítené az egész udvart; mindig játszik, viccelődik, testével bámulatos, akrobatikus mutatványokra is képes, azzal szórakoztat.

Azért megtelik néha ez a tér, fullasztó konyhává válik, tele a lányok gonoszságával (Goneril és Regan nagyon szép – furcsa, hogy szépek, annál súlyosabb, disszonánsabb rosszindulatuk), konyhai szeméttel – ide még apu ötven katonája? Lehetetlen. Igaza van a lányoknak, elég 25, sőt, annyi se kell, jobb, ha nincs neki egy sem.

Luc Bondy rendezésében Lear tehát kapaszkodik, birodalma felosztása közben is szorongatja lányai kezét, körülvéteti magát velük, még közel vannak egymáshoz a színpadon – távol lesznek majd térben is, lélekben is. A halálban közelednek újra. Valamiért nem is erőltetett, talán annál finomabb, és persze variált a záró kép elrendezése az elejéhez képest: a színpad szélén Lear, három lány, most már azonban fekve, halottan a volt király körül. Ez a Lear nem vígságra, mulatságra vágyik; társat akar ő. De hát, hol van Lear királyné? Tudja a női Bolondja helyettesíteni? Utat keres, emberek alkotta lovon hurcoltatja magát egyik helyről a másikra – hátha máshol jobb lesz, mert itt nem jó.

A két gonosz nővér egyike olykor fentről szemléli ezt az „itt”-et. Lépcső vezet fel az óriási várfalra, melynek tetején megjelenhetnek, és vérfagyasztóan jelennek meg, onnan a maguk fensőbbségével figyelhetik a történéseket. A színpad alá is vezet lépcső – oda eltűnhet a gonosz báty, vagy előjöhet lentről, a pokolból Lear király. Kár, hogy a végére rézszínű, kivágott kastéllyá laposodott a korábbi, puzzle-szerűen egymásba illeszthető drappos várfal. Richard Peduzzi díszlete összeilleszthető, tehát szétdarabolható; szét is esik, mint a birodalom, melynek térképét Lear megmosolyogtató gyermeki egyszerűséggel tépi darabokra, és osztja szét lányai közt.

Ebbe a térbe tudnak minket bevonni a Burgtheater fényei. Teljes világosságból indulunk, a kezdetkor le se kapcsolják a nézőtéri fényeket, de hamar eljutunk a teljes sötétségig is, még ha időnként csillan némi fény, akkor is. A Bolond az éjszakai jóslatát iróniától mentesen, komolyan mondja, szívhez szól – közben a nézőtéren világító kis lámpák varázslatos csillagok.

Nem kifejezetten a színészi játék miatt szerettem ezt a Lear királyt, nem is azért, mert az elsőtől az utolsó percig különleges volt. Inkább a totális megtörtség volt megkapó, a végtelen kilátástalanság, ami áradt felénk az űrből, olykor a sötétből, egy olyan ember által, akinek talán egyetlen óhaját se teljesítették volna: …csak egyre kérlek, úgy ne bánj velem, ahogy egy vén hülyével szoktak, megteszed?

William Shakespeare: Lear király
Fordító: Marie-Luise Bischofsberger, Luc Bondy és Geoffrey Layton

Rendező: Luc Bondy
Díszlet: Richard Peduzzi
Jelmez: Rudy Sabounghi
Fény: Dominique Bruguière
Zene: Rebecca Saunders

Bemutató: 2007. május 30.
nyomtat

A prae egy több mint húsz éves történettel rendelkező brand, aminek növekedését és fejlődését most Ön is segítheti. Célunk, hogy minél több emberhez eljussanak a kultúráról való gondolataink és az ezt tartalmazó termékeink - akár az online portál cikkei, a különböző folyóiratszámok vagy a könyveink. A kooperációt nem szeretnénk viszonzatlanul hagyni: a különböző támogatásokért igyekszünk azzal egyenértékű köszönetet mondani.

Szerzők

-- Mátrai Diána Eszter --

Budapesten születtem, itt végeztem angol, magyar és színházi dramaturg szakot. 2008 óta vezetem a prae.hu színházi rovatát. Szeretem Mozartot, Shakespeare-t, a somlói galuskát és a világbékét. S hogy magamról is mondjak pár szót: távol áll tőlem az önirónia.


További írások a rovatból

színház

Beckett újratöltve Beckett újratöltve
Könyvbemutató a Keletben
színház

Fel kell rúgnunk a színpadot! Fel kell rúgnunk a színpadot!
Interjú Sardar Tagirovskyval
Interjú Kovalik Balázzsal aktuális munkáról, a fiatalok lehetőségeiről, a szakma működéséről és helyéről Magyarországon
Simon Longman: Rozsda, avagy minden vérünk benne szárad

Más művészeti ágakról

Corneliu Porumboiu: A hegyek szigete
irodalom

„Second hand magyarok” a Kis Présházban „Second hand magyarok” a Kis Présházban
György Alida és André Ferenc szerzői estje
art&design

Észak-Kaliforniai művészidentitással Magyarországon Észak-Kaliforniai művészidentitással Magyarországon
Interjú Simon-Mazula Tiborral pályakezdésről, az USA-ban töltött évekről


bezár
Regisztráció


bezár
Bejelentkezés