bezár
 

zene

2009. 02. 13.
Álmaim kollaborációja
Neil Wiernik interjú
Tartalom értékelése (0 vélemény alapján):
Álmaim kollaborációja Neil Wiernik a 80-as évek óta készít elektronikus zenéket. Leginkább a Naw név alatt megjelenő, finom minimal dub atmoszféráiról ismerik fel a hallgatók. A producerkedés mellett a Vague Terrain negyedévi digitális folyóirat kurátora, de ha kedve tartja, a post-rock szellemiségében gitárt is ragad. Az interjú készítésekor több idén megjelenő zenei anyagán már az utolsó simításokat végezte.
For English speaking readers, here is a pdf version of the interview (Naw interview)

Az interjúhoz szóljon a zenész tavaly októberi, Torontoban
rögzített liveactje!

PRAE.HU: Tanultál valaha bármilyen, úgynevezett hagyományos hangszeren játszani?

Játszom néhány “nem-digitális” hangszeren; gitáron és basszusgitáron már 1984 óta. Tán már korábban is, de ekkor kezdtem saját zenéket írni ezeken a hangszereken.

PRAE.HU: Hogyan indítottátok el a Vague Terrain-t? Kaptok pozitív visszajelzéseket is vagy csak többnyire „csendes letöltések” vannak?

A Vague Terraint a 90-es évek végén kezdtük el Greg Smith-el egy korábbi, „clonk” nevű projekt kiegészítéseként. Ez egy rendezvénysorozat volt, melynek keretein belül fúziós élő eseménnyé akartuk tenni mind a vizuális művészetet, mind a zenét. E kurátori munkákkal támogatott eseményeket egy másik szintre is el akartuk juttatni, így létrehoztunk egy online felületet a művészeink munkáinak bemutatásához. Elképzelésünk szerint létre akartunk hozni egy online művészgalériát vagy digitális művészeti kiállítótermet, hogy ily módon dokumentáljuk azt a sok művet, amivel mindennapjainkban találkoztunk. Már az elején rengeteg pozitív visszajelzést kaptunk társainktól, de jó időbe telt, míg kivívtuk az akadémikus művészeknél, más folyóiratoknál, akadémiáknál, kurátoroknál és múzeumoknál, hogy felfigyeljenek ránk. De épp a múlt hét óta már másként van mindez, mivel a New York-i MOMA (Modern Művészetek Múzeuma) egyik kurátora említést tett rólunk mint digitális művészeti portálról.

PRAE.HU: Milyen erőfeszítéseket tettetek azért, hogy „elfogadjanak” benneteket? Hogy dől el egy szám témája?

Nem voltak ilyen erőfeszítéseink, csak tettük, amit tenni akartunk, mindentől függetlenül. Az volt a felfogásunk, hogy ha valaki nem szereti, amit csinálunk, akkor semmiképp se mutassa be munkáit rajtunk keresztül. De a legtöbb esetben sosem utasították vissza a kiadási felkéréseinket.

A megjelenések témáját közösen döntjük el Greggel, ötletelünk azon, hogy mi működne igazán jól. Néha egy vendégkurátor javasol egy témát nekünk, és ha van értelme, általában hallgatunk rá.

PRAE.HU: Miről fog szólni a következő szám, tudjátok már?

A következő szám témája a város lesz, de rengeteg más téma várható idén is, például az egyik megjelenés az interdiszciplináris kollaborációkról fog szólni.
Naw
PRAE.HU: Számodra mi a digitalizmus legnagyobb haszna és mi a legnagyobb tragédiája?

Nem nagyon látok túl nagy tragédiát a digitális műalkotások létrehozásában, tulajdonképpen leginkább pozitív dologként tekintek rá. A művész számára a lehetőségek korlátlanok, csak egy ötletre van szükséged, és arra a tudásra, amivel létrehozod az eszközt, ami megvalósítja azt. Sok esetben már megvan ez az eszköz vagy szoftver, így csak az ötletmegvalósítás kérdése az egész. Szintén előnyt látok abban, hogy a digitális technológiákkal könnyen terjesztheted a műalkotásokat. Tehát egyáltalán nem vélem rossznak, több szinten is jó dolognak tartom.

PRAE.HU: Sok művész úgy tartja, hogy az „ötleteik” nem kerülhetnek jól kidolgozásra a digitális környezetben, például így gondolja maga Brian Eno is. Szerinted miért elégedetlenek ezek a művészek a digitális művészettel? Hogy alakul ez a helyzet a te esetedben a nem-digitális hangszereknél?

Szerintem a digitális médiumban való alkotás olyan, mint bármilyen más médiumban. Nem tudsz ecsettel létrehozni egy dalt, hanem csak hangszerekkel. Itt igazából csak az a kérdés, hogy melyik hangszert választod, és melyikkel tudsz a legjobban dolgozni. Most egy számítógépet és egy gitárt választok ki erre, holnap talán egy zsírkréta és a papír jobb lesz számomra. Nem beszélhetek más művészek nevében, de az én esetemben mindig kigondolom, hogy milyen médiumon keresztül mutatom be a munkámat, és ha egy digitális médium nem jó egy projekt számára, akkor nem korlátozom magam digitális médiumokra, és megnézem mi a legjobb módszer, amivel bemutathatnám azt a bizonyos ötletet. Tehát nem a médium irányítja a munkáimat, hanem a munkáim irányítják a médiumokat. Így például, ha van egy művem, amihez csak botokat és köveket kellene felhasználnom, akkor úgy járnék el.

PRAE.HU: Min dolgozol mostanában?

Manapság nem túl sokszor lépek fel, mert el vagyok foglalva a stúdiómunkával. Épp most fejezek be egy új albumot, ami a Noise Factory Records-nál fog megjelenni ezév augusztusában. Egy másik lemeznek is most fejeztem be a felvételét a The Whisper Room nevű post-rock projektemmel, amit Aidan Bakerrel (Nadja együttes) közösen csinálunk – az album címe The Birch White lesz. Nagyon más zene, mint amit Naw néven adok ki, így kellemes változás ez számomra. 18 hónapig vettük fel ezt a lemezt, ami az Elevation Recordingsnál fog megjelenni márciusban. Több remixet és EP-t is befejeztem, ezek is idén megjelennek szép lassan. Nemsokára elkezdek zenélni Raylene Campbell kísérleti-tangóharmonikaművésszel, amiből remélem érdekes zenék születnek majd. Jelenleg nem tervezek egyáltalán turnét, nem azért, mert nem lenne kedvem, hanem azért, mert nehezen hívnak el valakit Kanadából Európába vagy az Államokba. Az útiköltség szinte mindig meggátolni látszik, hogy esélyem legyen egy fellépésre a saját hazámon kívül.

PRAE.HU: Néhány producer el is költözik annak reményében, hogy közelebb kerülhetnek a „szcénához”…

Az elköltözés csak a hazai fellépések problémáját hozná magával. Továbbá nem hiszem, hogy művészként úgy szeretném kezelni magam, hogy hátat fordítsak a hazámnak, pont azoknak, akik támogatták a munkámat az elejétől fogva, és elhagyjam őket csak azért, hogy valahol máshol is felléphessek. Nagyon hűséges rajongótáborom van Kanadában. Tisztelem őket, és nem fordítanék hátat nekik néhány újabb showért egy másik országban.

PRAE.HU: És mi lenne álmaid kollaborációja?

Álmaim kollaborációjában inkább a hogyan lenne a lényeg, mint a kivel. Így nekem az álmaim kollaborációja egy olyan művésszel lenne, akivel a közös munka során a dolgok egyszerűen a helyükre kerülnének, ahol a dolgok működésébe fektetett munka nem lenne szükséges, mert úgy alakulna az egész, ahogy van.

Neil Wiernik e nem hagyományos térben zajló üzenetváltások után egy kontinenssel odébb, egy másik időzónában építi tovább mesterséges atmoszféráit. Eközben virtuális kiállítótermét is tovább dekorálja a következő megnyitóra, munkatársaival együtt. A digitalizmus tényleg nem tragédia.

Naw weboldal
Vague Terrain
nyomtat

A prae egy több mint húsz éves történettel rendelkező brand, aminek növekedését és fejlődését most Ön is segítheti. Célunk, hogy minél több emberhez eljussanak a kultúráról való gondolataink és az ezt tartalmazó termékeink - akár az online portál cikkei, a különböző folyóiratszámok vagy a könyveink. A kooperációt nem szeretnénk viszonzatlanul hagyni: a különböző támogatásokért igyekszünk azzal egyenértékű köszönetet mondani.

Szerzők

-- Hargitai András --


További írások a rovatból

„Mire való ez a gomb?” – Egy este Bruce Dickinsonnal, Budapest Kongresszusi Központ, 2019. november 2.
Október 30-án fellépett a Yellow Mood és a Folksteps a Három Hollóban
zene

Az improvizatív zene ünnepe Budapesten Az improvizatív zene ünnepe Budapesten
Mats Gustafsson az Újbuda Jazz fesztiválon
Sziget Fesztivál, 2019. augusztus 8.

Más művészeti ágakról

art&design

Hogyan halunk meg váratlanul Hogyan halunk meg váratlanul
Mesterem, Slavko Matković*, a Bosch+Bosch csoport alapítójának emlékére
színház

8in1 élmény 8in1 élmény
Textúra a Szépművészeti Múzeumban
Interjú Láng Annamária színművésszel a külföldi színjátszásról, rendezőkről, idegen nyelvekről
art&design

Én lenni, nem Én lenni, nem
Késői gondolatok az „új szenzibilitásról”*


bezár
Regisztráció


bezár
Bejelentkezés