Az utóbbi évek hasonló jellegű alkotásaival összevetve a Coraline elsősorban a Spielberg-Zemeckis produceri szerzőpároshoz kötődő Rémrom (2006) által is idézett műfaji hagyományokat örökíti tovább, de szemléletmódját tekintve a szerző korábbi, Karácsonyi lidércnyomás (1993) című művével áll rokonságban. 

A Coralineban feltáruló mesei univerzum kétféle világ-, és rémképet közvetít a mozinéző gyermekek és felnőttek számára. Az egyik a Coraline gyermekkorát képező valódi, míg a másik egy átjáró mögött felfedezett párhuzamos világból táplálkozik. Coraline éjjel-nappal munkába temetkező szüleivel egy, a horrorokból jól ismert, elhanyagolt vidéki házba költözik, és összeismerkedik egy Miki nevű, szórakozott és bőbeszédű helyi fiúval. A helyszín a kislány számára kezdetben sivár és unalmas, ám a vadregényes külső tér, valamint a lakóház rejtett zugai előbb-utóbb fölkorbácsolják képzeletét, transzcendens kíváncsiságát. Coraline rémképe kezdetben maga a valóság, ahonnan egy képzeletbelinek tűnő, később azonban valóssá váló párhuzamos világba próbál menekülni, mely az előbbi idealizált, fantasztikus tükörvilágaként jelenik meg. A másik világ szereplői kezdetben ugyanazok, mint a valódi világban: Coraline szülei (a Másik Anya és Apa),  valamint a ház lakói, azaz két vén primadonna és az egércirkusz-idomár, Bámulatos Bobinsky. Ezentúl megvan benne mindaz, ami a valós világból hiányzik: a szülők szeretete és odafigyelése. Azonban Coraline álma, hogy ebben a másik világban éljen tovább önfeledten és boldogan, csak egy módon valósulhat meg: ha a tükörvilág szereplőihez hasonlóan gombot varrnak a szemére. És amennyiben a szem a lélek tükre, a lélekvesztés válik másik világ rémképévé.

A gomb motívuma a valódi világban is megjelenik, mégpedig Coraline gombszemű játék-babájának formájában, amit a lány Kicsi Énnek nevez el. A párhuzamos világ gombszemei Coraline gyermeki énjének megsokszorozásaként is érthetőek. Ami a valódi életben vágyként, a gyermeki lét tökéletes megtapasztalásának igényeként jelenik meg, a másikban beteljesült kívánságként mutatkozik. A Coraline által felfedezett párhuzamos világ állandósulása a gyermeki lét mesterséges meghosszabbítását jelentené. A kínzó vágy a beteljesülést követő fenyegető ürességgé alakul, ami a gomb motívumába sűrűsödik. A párhuzamos világ fantasztikuma akkor válik igazán rémessé, a Másik Anya édessége halálosan gonosszá, amikor Coraline ráébred a vágynélküli világ lélektelen hamisságára. A Másik Világ rémképének feltárulásával párhuzamosan, a Másik Anya képében alakot öltő gonosz is sorra fedi fel lapjait.

A vágy és beteljesülés a kulcsa a két világ közötti eltéréseknek. A valóságban a két kiöregedett színésznő mániákusan őrzi régvolt hírnevének látszatát, míg a párhuzamos világban fergeteges(en groteszk), átváltozásokban gazdag revüvel kedveskednek Coralinnek. Bámulatos Bobinsky ugróegereivel cirkuszi mutatványát tökéletesíti, ám az előadásra csak a másik világban kerülhet sor. Coraline valódi szülei kertészeti cikkeket írogatnak, a rózsaszín palota kertjét azonban a Másik Apa ülteti be szebbnél szebb virágokkal. Hogy ez az elv mennyire tudatosan uralja a filmet, jól mutatja, hogy akkor is érvényesül, amikor a Coraline eltér az adaptáció alapanyagát képező Neil Gaiman novella megoldásaitól. A valóság szintjén Coraline segítőtársa, Miki, egy bőbeszédű figura, aki folyton a lány után kajtat, amivel nemtetszését is kiváltja, míg a párhuzamos világban némává válik, és Coraline hálásnak mutatkozik a számára nyújtott segítségekért.

A tükörvilág hasonló szerepbe kerül, mint a Karácsonyi lidércnyomás Karácsonyvárosa: Coraline a gonosz törekvéseinek megértésével fedezi fel valóságos létezésének szépségeit, míg Jack akkor talál vissza saját, kísértetéjbeli életének értelméhez, amikor a szégyenteljes kudarccá fajult karácsonyi rémüldözést követően szerelembe esik, egyúttal a párhuzamos világot mozgató szeretetre is ráérezve. A párhuzamos világ mindkét film esetében a valóság fantasztikus, és csodásnak ható torz tükörvilága, amelyről szépen lassan kiderül, hogy végzetes veszedelmet rejteget a főszereplők számára. A Coralineban feltáruló gonosz rémvilága azonban sokkal sötétebb, mint a felhőtlen Karácsonyi lidércnyomásban: a gazdag, sziporkázó képeket gyakran komor, szürke tónus, és rémisztő hangulat váltja fel. A gonosz birodalmat benépesítő, sokszor gépszerűnek ható szerkezetek mögött embertelen ízeltlábúak állnak, és a Másik Anya fémszerű pókká alakul át.

A Coraline műfaját és technikai kivitelezését tekintve is üdítő kivétel a közelmúlt animációs filmjei közül. Erős darab. De a csapatmunkával készült legújabb (divatos) Pixar-darabok még mindig testhosszal vezetik a mezőnyt.    

Coraline és a titkos ajtó (Coraline)
Színes magyarul beszélő amerikai animációs film, 101 perc, 2009.
12 éven aluliak számára a megtekintése nagykorú felügyelete mellett ajánlott. Dolby Digital.
Rendező: Henry Selick
Író: Neil Gaiman
Forgalmazza: UIP-Duna Film