film
2009. 10. 15.
A szépség megmenti a világot
Marina Kondratieva: Odnogo razu ja prokinus / Once I will not Sleep
Az élet édes – meglehet, de egy mézben s cukorban meghentergett ukrán happy life film őszintétlen jelenetáradatának megtekintése után hamar visszavágyunk a szenvedés és elidegenedés (filmek ábrázolta) világába, ahol a szépség nem piros kabátban jár a fekete-fehér háttér előtt, hanem a pillanatban bújik meg szerényen.
A hatodik Cinefest miskolci nemzetközi filmfesztiválon a nagyjátékfilmes kategóriában mutatták be Marina Kondratieva Once I Will Sleep című alkotását. Elsőre – ha nem is túl eredetinek – de íncsiklandozónak tűnt egy kelet-európai életigenlő-optimista alkotás versenyfilmes mezőnyben való jelenléte. Izgalmas kérdés volt tehát, hogy mennyit teljesít az ukrán elsőfilmes rendezőnő, s szomorú, hogy épp egy boldogságfilmből kellett kiábrándulnunk.
Damaturgiai ív hiányában a szüzsé tömör felvázolása kissé problematikus, annyi azonban bizonyos, hogy van a szereplők között egy pszichológus és egy filmrendező, akik gyakrabban jelennek meg a vásznon a többieknél. A pszichológus időnkén pszichologizál, a rendező meg rendez. Továbbá örökre az emlékezetünkbe vési magát egy bájosnak szánt animált katicabogár, aki időnként az észrevétlen hétköznapi szépségek mellé tett felkiáltójelként jelenik meg a színen, éktelen affektálás közepette. Mindeközben ömlenek a vászonról a színek, folyamatos jelleggel árad a zene, fuldoklunk a giccsben.
Pedig hát a történetmorzsák pikareszkjéből összeállhatott volna egy színes mozaik, egy kedves film - egy naivan ártatlan mese az életről, ami - mint tudjuk - szép. Rendezőnőnk azonban nem másképp látja/láttatja a világot, mint amilyen, hanem szemérmetlenül hazudik, blöfföl. Azt hitte, ha elcsen pár vizuális trükköt Jean-Pierre Jeunet Amélie csodálatos élete című filmjéből, az már elég az üdvösséghez, azt azonban elfelejtette, hogy a stilizációnak – mutassanak vektorai bármilyen irányba is – a világ egyfajta ábrázolása a célja, jelentése, jelentősége van. Kondratieva viszont csupán pózzá degradálja a francia rendező filmjének stíluselemeit. NEm ismeri fel a lényeget: a szépség akkor érték, ha egy adott kontextusban lepleződik le, nem pedig önmagáért létező, mert akkor az már csak giccs.
Jeunet az Améliében vagy éppen Roberto Benigni Az élet szépben nem leplezik el a valóságot. Jeunet nem hazudja Párizst, csak más szemmel ábrázolja, másként meséli el történetét: a naturális részleteket s a világ negatívumait bájjal eltakarja, de nem eltünteti. Kondratieva filmje azonban nem bájos, csupán bájologó. Nem a világra figyel, hanem csak magának játszik. Hiába mutat vagy 10 percen át egy lányt, ahogyan robogóval keresztülszeli a várost – ismét csak az Amelié csodálatos életének mintájára – ha ez a szereplő nem képvisel a néző számára semmit, üres, s ez így nem több, mint egy hirdetésmenetes reklám vagy nagyjátékfilmesített videoklip.
A legnagyobb fricska azonban mégis az, hogy a filmben szereplő rendező szájába adott monológban kifejtett alkotói attitűd – miszerint a cselekménytelen, csak a hétköznapi szépséget ábrázoló alkotásoknak is van létjogosultságuk – legmarkánsabb cáfolata éppen a rendezőnő saját filmje.
Odnogo razu ja prokinus / Once I will not Sleep
Rendező / Director: Marina KONDRATIEVA
(Ukrajna - Ukraine) 98:00 perc / minutes (2009)
Damaturgiai ív hiányában a szüzsé tömör felvázolása kissé problematikus, annyi azonban bizonyos, hogy van a szereplők között egy pszichológus és egy filmrendező, akik gyakrabban jelennek meg a vásznon a többieknél. A pszichológus időnkén pszichologizál, a rendező meg rendez. Továbbá örökre az emlékezetünkbe vési magát egy bájosnak szánt animált katicabogár, aki időnként az észrevétlen hétköznapi szépségek mellé tett felkiáltójelként jelenik meg a színen, éktelen affektálás közepette. Mindeközben ömlenek a vászonról a színek, folyamatos jelleggel árad a zene, fuldoklunk a giccsben.
Pedig hát a történetmorzsák pikareszkjéből összeállhatott volna egy színes mozaik, egy kedves film - egy naivan ártatlan mese az életről, ami - mint tudjuk - szép. Rendezőnőnk azonban nem másképp látja/láttatja a világot, mint amilyen, hanem szemérmetlenül hazudik, blöfföl. Azt hitte, ha elcsen pár vizuális trükköt Jean-Pierre Jeunet Amélie csodálatos élete című filmjéből, az már elég az üdvösséghez, azt azonban elfelejtette, hogy a stilizációnak – mutassanak vektorai bármilyen irányba is – a világ egyfajta ábrázolása a célja, jelentése, jelentősége van. Kondratieva viszont csupán pózzá degradálja a francia rendező filmjének stíluselemeit. NEm ismeri fel a lényeget: a szépség akkor érték, ha egy adott kontextusban lepleződik le, nem pedig önmagáért létező, mert akkor az már csak giccs.
Jeunet az Améliében vagy éppen Roberto Benigni Az élet szépben nem leplezik el a valóságot. Jeunet nem hazudja Párizst, csak más szemmel ábrázolja, másként meséli el történetét: a naturális részleteket s a világ negatívumait bájjal eltakarja, de nem eltünteti. Kondratieva filmje azonban nem bájos, csupán bájologó. Nem a világra figyel, hanem csak magának játszik. Hiába mutat vagy 10 percen át egy lányt, ahogyan robogóval keresztülszeli a várost – ismét csak az Amelié csodálatos életének mintájára – ha ez a szereplő nem képvisel a néző számára semmit, üres, s ez így nem több, mint egy hirdetésmenetes reklám vagy nagyjátékfilmesített videoklip.
A legnagyobb fricska azonban mégis az, hogy a filmben szereplő rendező szájába adott monológban kifejtett alkotói attitűd – miszerint a cselekménytelen, csak a hétköznapi szépséget ábrázoló alkotásoknak is van létjogosultságuk – legmarkánsabb cáfolata éppen a rendezőnő saját filmje.
Odnogo razu ja prokinus / Once I will not Sleep
Rendező / Director: Marina KONDRATIEVA
(Ukrajna - Ukraine) 98:00 perc / minutes (2009)
Szerzők
-- Sági Róbert --
További írások a rovatból
Más művészeti ágakról
zene
Interjú Wéber Kristóffal a klasszikus művészetekről és a Keringőről