bezár
 

art&design

2010. 02. 02.
Tényleg nincs magyar műkritika?
Tartalom értékelése (0 vélemény alapján):
Tényleg nincs magyar műkritika? Miért nincs magyar műkritika? Konferencia a hazai műbírálat lehetőségeiről (Modem, Debrecen), amelyen neves szerkesztők, művészettörténészek, esztéták és építészek adtak hangot véleményüknek, nem ritkán pro és kontra. A kerekasztal-beszélgetések, az előadások és az azok nyomán kialakuló viták is arról tanúskodnak, hogy az sem magától értetődő, mit tekintünk "műkritikának".
Január 15-én az aznapi levezető elnök, Gulyás Gábor nyitotta meg a konferenciát az általa irányított intézményben. Radnóti Sándor szavaira hivatkozva hangot adott annak a véleményének, amely szerint sajnos a rendszerváltás óta eltelt idő alatt nem jött létre a magyar műkritika, a kritikai indíttatású szövegek pedig többnyire megragadnak az élményesztétika szintjén. Ez adja a rendezvény apropóját. A megnyitó után a 87 országban terjesztett Flash Art folyóirat szerkesztője, Nicola Trezzi a lap tematikájának bemutatásával indította a konferenciát.
Nicola Trezzi
Az első nap visszafogottan indult, vitaindító gondolatokban nem volt hiány, mégis kevés hozzászólás született. Tatai Erzsébet, Rieder Gábor, Bordács Andrea és Tímár Katalin előadása egyaránt a képzőművészethez kapcsolódó műkritika fogalommal dolgozott, reflexiók mégis csak elvétve születtek. Inkább közvetett, véletlenszerű átfedések voltak az előadások között is, a látens véleményütközések azonban reflektálatlanok maradtak.
kerekasztal - Topor Tünde, Bordács Andrea, Andrási Gábor, Szipőcs Krisztina
A kávészünet után kibontakozó kerekasztal-beszélgetés már valamivel termékenyebbnek bizonyult a dialogicitás szempontból. Andrási Gábor (Műértő), Bordács Andrea (Új Művészet), Szipőcs Krisztina (Balkon) és Topor Tünde (Artmagazin) a hazai műbírálat lehetőségeiről beszélgettek Gulyás Gáborral, aki kérdéseivel sok érdekes problémára világított rá. Világossá vált például, hogy a kiállítások és szövegek közti válogatáskor egészen eltérő szempontok motiválják a hazai képzőművészet négy vezető lapjának szerkesztőgárdáját.
Valastyán Tamás és Kukla Krisztián
Valastyán Tamás A reflexió öröme – Műkritika ítélés és teremtés között című előadása jó vitaindítónak bizonyult, és majdhogynem több hozzászólást eredményezett, mint az előző nap előadásai együttvéve. A konferencia második napjának levezető elnöke, Kukla Krisztián is rendszerint kommentálta az előadásokat, és ettől kezdve a hallgatóság is aktívabbnak bizonyult, az előadók pedig gyakrabban reflektáltak a már korábban felmerült kérdésekre.
kerekasztal - Topor Tünde, Bordács Andrea, Andrási Gábor, Szipőcs Krisztina 2.
A nap előadásai már nem kizárólag a képzőművészet tárgykörén belül értelmezték a műkritika fogalmát, Bazsányi Sándor a vizuális alkotásokat tárgyaló irodalmi szövegekkel, az ekphraszisz kérdésével foglalkozott, majd Szabó Levente és Wesselényi-Garay Andor az releváns építészeti kritika hiányának problémájáról beszéltek.  Széplaky Gerda elmélete igen nagy vitát kavart a konferenciateremben, ugyanis a jelenlévők többsége nem értett egyet azzal, hogy a művészettörténet háttérbeszorításával a teória uralomra jutása megvalósítható volna a műbírálatban. A két záró előadásban Hornyik Sándor és Készman József a képzőművészet vizeire eveztek vissza.
Wesselényi-Garay Andor, Bazsányi Sándor, Sturcz János, Kukla Krisztián
A második kerekasztal-beszélgetés a probléma gyökerének tekinthető oktatási szisztémával foglalkozott. Ahogy Wesselényi-Garay Andor elmondta, az építészoktatásban a gond ott kezdődik, hogy a hallgatók többsége egy épkézláb mondatot sem tud megfogalmazni, nem hogy kritikai szemléletmódot alkalmazva írni. Bazsányi Sándor a kritikus látásmódra nevelés lehetőségét látta meg az új egyetemi rendszerben, és úgy véli az esztétikai oktatás ezzel akár jobbá is tehető. Sturcz János elmondása szerint a képzőművészeti oktatásban viszont nem kap igazi hangsúlyt az elmélet, a diákok munkáival szembeni releváns kritika megfogalmazására pedig még az oktatóknak sincs nyelvi felkészültsége. Arról pedig már részleteiben nem is eshetett szó, hogy a művészettörténet oktatás eleve negligálja a kortárs képzőművészetet, ezzel pedig mintegy szakadékot teremt a potenciális műkritikusok és a kortárs szellemben készült alkotások között. Így valóban kérdéses, hogy van-e esély a konszenzuson alapuló, releváns magyar képzőművészeti műkritika megteremtésére és gyakorlati alkalmazására.
 

A Konferenciáról részletesebben olvashatnak majd a Debreceni Disputa 2010. márciusi számában.
nyomtat

A prae egy több mint húsz éves történettel rendelkező brand, aminek növekedését és fejlődését most Ön is segítheti. Célunk, hogy minél több emberhez eljussanak a kultúráról való gondolataink és az ezt tartalmazó termékeink - akár az online portál cikkei, a különböző folyóiratszámok vagy a könyveink. A kooperációt nem szeretnénk viszonzatlanul hagyni: a különböző támogatásokért igyekszünk azzal egyenértékű köszönetet mondani.

Szerzők

-- Áfra János --


További írások a rovatból

art&design

A magasugrás veszélyei A magasugrás veszélyei
Kritika a Standby szabadtéri kiállításról
art&design

Rejtőzködő kiállítóterek II. Élőben és virtuálisan Rejtőzködő kiállítóterek II. Élőben és virtuálisan
Artus, Kapcsolótér – Bodóczky István: „Játsszuk azt, hogy meghaltunk”
art&design

Archivált otthonaink Archivált otthonaink
A „Mikhail Bushkov & Olga Bushkova «ZRH»” című kiállításról
art&design

Bevásárolunk kortárs művekkel
Erősödött a kortárs művek iránti érdeklődés és az online árverésekkel egy olyan réteg is megjelent a vásárlók között, amely korábban nem vett részt az élő aukciókon.

Más művészeti ágakról

irodalom

Helyzetjel - Észak Helyzetjel - Észak
Ibsen a konyhában
irodalom

De vajon mi az, ami rejtve marad? De vajon mi az, ami rejtve marad?
A Margó Irodalmi Fesztivál harmadik napja
színház

Séta a fejekben és az utcákon Séta a fejekben és az utcákon
East End: Idővonal


bezár
Regisztráció


bezár
Bejelentkezés