bezár
 

irodalom

2010. 02. 06.
A szőttesek csonkig égnek
Burns Katalin: Szőttesek regénye
Tartalom értékelése (0 vélemény alapján):
A szőttesek csonkig égnek Mindenki szereti a meséket – a családi titkokat pedig méginkább. Burns Katalin nem kevesebbre vállalkozott, mint hogy összefűzzön két teljesen különböző időt és világot egy fojtogató történet mentén. Nagyapa, a kulcsfigura körül – aki maga is fűz, méghozzá színes szőtteseket – bontakozik ki az unokák hevessége, és a hajdani öt fiútestvér szeleppel zárt érzelmi világa.

A Szőttesek regényében Verocska, az irodai adminisztrátor unokabátyjával, Armanddal, a giccses hajcsatokat gyűjtő balett-táncossal együtt próbálják feltárni annak a csendnek az okát, ami az egész családon vastag porrétegként él évtizedek óta. Mielőtt Nagyapa az idősek otthonába költözne, átmenetileg Armandnál rendezkedik be protézisével és Vackor tévéjével – így nem menekülhet tovább a fiatalok kíváncsiskodása elől.



Egy halálhírt hozó távirat lesz Verocskáék magánakciójának kezdete: Nagyapa testvéréhez, Istvánhoz érve nemhogy válaszokat, de újabb kérdéseket sikerül csak felhalmozniuk. Miközben az unokatestvérek sms-sel üzennek egymásnak, az öregek különösebbnél különösebb tárgyakkal teszik ugyanezt: sorra cserélődik ki egy-egy hosszú furugla vagy urna, makacs hallgatás közepette. A múlt felgöngyölítése mindannyiuknak nehezebb a vártnál, ám végül sikerül visszafelé fejteni a szálakat – mondatról mondatra, egymás szájából kihúzva a bennrekedt vallomásokat. Máraihoz hasonlóan Katalin is tud a csönddel bánni, építkezni rá, kitérve a bűn és bűnhődés örök kérdésére.

Közben megelevenedik a két generáció között eltelt idő: a pártújság egyre csak színesedik, majd Ciccolina után egyszeriben megszűnik. Ahogyan Nagyapa felidézte: „Idegen lett a világ, az emberek a tévében hangosabban beszéltek, és egyáltalán, több volt az élő műsor, többet ráztak öklöt. Mi meg, nagyanyátokkal, ha szégyen volt, ha nem, visszakívántuk a régieket, amikor még mindent értettünk abból, amit elénk dobtak, nem kellett folyton gondolkodni, hogy mi volna jó, kinek van igaza.” A kultúra, az értékrend is más lett, ám ezt az arra fogékony ifjak – itt a művészlelkű, narancsszín kabátos Armand – is fájlalják: „Amit ma kultúra címén némelyek, nem kevesen elfogadnak, az megbotránkoztat. Van ízlésem, és sért, ha a silány is megüti a mércét.” Néha kissé nyomasztó a váltás a sárral szegélyezett putriból a férfi hastáncosokkal és rongyszobrászokkal érzékeltetett műanyag világba. Gyakran túlnyújtott, döcögős a testvérek kálváriáinak leírása, de ez maga az írói eszköztár tudatos része – Csehovnál és Beckettnél sem haragudtunk az szándékolt üresjáratokra.

A Szőttesek regénye a Magyar Napló szerkesztősége és az Írott Szó 2006-os regénypályázatán mérettetett meg, melynek témája a rendszerváltástól datált élet ábrázolása, hitelesen és példás nyelvi igénnyel. Burns Katalin – aki torkában és népi hangszerein egyaránt képes megszólaltatni ezt a keserves hangszínt – különdíjat nyert.

 


nyomtat

Szerzők

-- Tóth Noémi --


További írások a rovatból

irodalom

Fehér Enikő Az analóg ember című könyvének bemutatója
Tóth Kinga AnnaMaria sings/singt/énekel című kötetének bemutatója
Határátkelés címen rendezték meg a Kis Présházban öt kortárs költő közös estjét
Magyar Széppróza Napja a Fiatal Írók Szövetségénél

Más művészeti ágakról

Wagner kincse 2. – 1. alkalom, Márton László előadása A Nibelung-énekről
Komáromy Bese Soha jobban című darabjáról
Platon Karataev: Napkötöző – négy szám
A 14. Frankofón Filmnapokról


bezár
Regisztráció


bezár
Bejelentkezés