bezár
 

art&design

2010. 06. 21.
Fényecset, nagyot
Visualpower virtuális-épületfestő verseny, Magyar Nemzeti Galéria, 2010. június 19.
Tartalom értékelése (0 vélemény alapján):
Fényecset, nagyot A Múzeumok éjszakáján rendezték meg az MNG homlokzatára vetített képek Paint up! elnevezésű versenyét. A válogatáson átjutott 12 döntős pályamű vetítése közben a közönség sms-szavazatokkal nyilváníthatta ki a tetszését, a zsűri pedig különféle értékes díjakat és egyéb jutalomfalatokat tartogatott a versenyzők számára.
Ahhoz képest, hogy pár évvel ezelőtt még csak a legmerészebb múzeumok kockáztattak az évente egyszer éjjelig nyitva tartó kiállításokkal, mostanra valódi fesztivállá dagadt a Múzeumok éjszakája rendezvény. Azt sem gondolták volna sokan mondjuk 5 évvel ezelőtt, hogy a Galéria falait pirosakkal, kékekkel, képrablókkal és aranyhalakkal is meg lehet tölteni, és ezzel sem az épület, sem a közönség renoméján nem esik csorba. Egy szó, mint száz: az épületfestés igazán menő dolognak számít manapság, és ez a velős tétel már csak a közönség mennyiségét tekintve is igazolódni látszott a Galéria előtt. A szervezők ugyan próbálták rávenni a tömegeket, hogy egyrészt húzódjanak hátrébb és inkább a vári romkertből próbálják egészben nézni a történéseket, illetve a kivetítőn is követhetik az eseményeket, azért a többség inkább a nyaktekerős, ám dobhártyasértő megoldást preferálta.
épületfestés
A versenyt kiíró Visualpower nevű cég a tv2-vel közösen rendezte a pályázatot. Talán ezért alakult úgy, hogy a tv2 egyik fiatalosan laza és jóképű üdvöskéje, Kovács Áron konferálta fel a versenyzőket.

A tér, az időjárás és a hangulat függvényében kedvezőnek mondható vetélkedés az egymás után következő kisfilmek és a szünetekben bemutatott alkotók felvonulását jelentette. A kiírás alapján elkészített 3 perces filmek amatőr és profi alkotók művei: akad focistafrizurás hobbi3d-ző és nagyarcú buli-VJ, izompólós hangulatfelelős és gótikusan törékeny művészlélek. A vetített képek ennek ellenére mégis valamiféle egységet alkotnak. A homlokzat elemeit használó, az oszlopokat beindázó, a homlokzat tetején álló szobrokat táncoltató filmek vannak többségben, de azért a variációs lehetőségek száma több, mint hogy 3 perc alatt megunnánk a vetítéseket. Egyébként is az egy-egy filmet kísérő tapsvihar és füttyök sejtetni engedik, merre található az aktuális rajongótábor tömeges előfordulása. Egy biztos, a hangulat remek, a filmek tulajdonképp mind jók és élvezhetők, a zene ugyan baromi hangos, de még épp elviselhető.



Avatatlan szememnek és méltán híres rosszindulatomnak azért akad egy-két megjegyzésre okot adó pillanat. A 12 kisfilm vetítésének közepe felé elkap egy réges régi hangulat: valamikor 86 és 92 között a Balaton partján élvezhettük az augusztus 20-ai tűzijátékot. Ott (talán) Almádiban volt olyan érzésem, hogy jó, jó ez a pótszer, de lőhettek volna kicsit kevesebb viharjelző rakétát is az égre. De aztán a pillanatra leült hangulat ismét felerősödik, halacskák, képtolvajok, velük együtt pedig némi dramaturgia úszik a képbe, kapunk egy jó kis esti zenét, minden színes és szép lesz (leszámítva azt a szerencsétlen epizódot, amikor az egyik versenyzőpáros kisfilmje a felénél „megszakad” és ezzel a feles élménnyel el is búcsúzunk tőlük).

A legjobb filmekben együtt mozog kép-zene-közönség, van sztori (Kiégő Izzók-féle képrablás), állatka (Ocztos István Szerelmes teknőcei vagy Fazekas László aranyhalacskája) és/vagy üldözéses mese. Az absztrakt vonalon elinduló alkotók hol magyaros ornamentikát (Korán Gabriella és Bessenyei Katalin), hol geometrikus kiemeléseket, virtuális térszaltót (Tamás Iván) fényeznek. A videojátékokon edződött generáció mozgatja, robbantja, darabolja az épületet, a „széplelkek” virágokba, esőbe-szélbe csomagolják a köveket. Összességében azonban jó kis mezőny, látványos, szórakoztató, könnyeden eleven darabok, fesztiválon vagy partikon edzett beavatott és múzeumban éjszakázó ártatlan szemlélő számára egyaránt élvezhető kisfilmek vonulnak fel.
épületfestés
A zsűri elnöke, Káel Csaba filmrendező képzeletemben ezüsthajójáról lép a tv2 mólójára, hogy ismertesse az értékelés szempontjait. Az alkotás egységessége, ritmusa, a tér kihasználása, dramaturgia – ezek a helyezettek kiválasztásának kritériumai.

A verseny zsűrije okosan politizál, majd mindegyik döntős valamilyen jutalommal távozik. A közönségdíjas az Illuvision csapat lesz, a díjazottak: Lóránt Demeter (Variációk), Tamás Iván (Hétnyolcad) és a Kiégő Izzók Csoport (Cosed Hours), végül további 5 versenyző pedig a Sziget fesztiválon kap vetítési lehetőséget.

Coda: Molnár Ferenc Caramel alatt sört-perecet vadászunk, majd a versenyből különböző okok miatt kimaradt további nyolc filmet vetítenek le, illetve Bordos László Zsolt, Kovács Ivó, Vicsek Viktor kisfilmje nyomán válik teljessé a galériás fénygraffiti története.
nyomtat

A prae egy több mint húsz éves történettel rendelkező brand, aminek növekedését és fejlődését most Ön is segítheti. Célunk, hogy minél több emberhez eljussanak a kultúráról való gondolataink és az ezt tartalmazó termékeink - akár az online portál cikkei, a különböző folyóiratszámok vagy a könyveink. A kooperációt nem szeretnénk viszonzatlanul hagyni: a különböző támogatásokért igyekszünk azzal egyenértékű köszönetet mondani.

Szerzők

-- Benedek Anna --


További írások a rovatból

art&design

Traumapanoráma Traumapanoráma
Lázár Kristóf: You can’t take another ache inside your body című kiállításának megnyitóbeszéde
art&design

Mágikus önbeállítás Mágikus önbeállítás
Galántai: 80. Riport a kapcsolati hálóról, A jövő emlékei című kiállításról és az Artpoolról az intézet kurátorával, László Zsuzsával
art&design

Az otthon fogalma alapjaiban határozza meg munkáimat Az otthon fogalma alapjaiban határozza meg munkáimat
Interjú Schwéger Zsófia festőművésszel külföldi felsőoktatásban szerzett tapasztalatokról, kapcsolati háló építéséről és az időbeosztás fontosságáról
art&design

Balatont álmodom, s melléje magamat Balatont álmodom, s melléje magamat
Gondolatok Bodolóczki Linda „Nekem a Balaton” című kiállításának képeiről


bezár
Regisztráció


bezár
Bejelentkezés