bezár
 

art&design

2010. 06. 21.
Fényecset, nagyot
Visualpower virtuális-épületfestő verseny, Magyar Nemzeti Galéria, 2010. június 19.
Tartalom értékelése (0 vélemény alapján):
Fényecset, nagyot A Múzeumok éjszakáján rendezték meg az MNG homlokzatára vetített képek Paint up! elnevezésű versenyét. A válogatáson átjutott 12 döntős pályamű vetítése közben a közönség sms-szavazatokkal nyilváníthatta ki a tetszését, a zsűri pedig különféle értékes díjakat és egyéb jutalomfalatokat tartogatott a versenyzők számára.
Ahhoz képest, hogy pár évvel ezelőtt még csak a legmerészebb múzeumok kockáztattak az évente egyszer éjjelig nyitva tartó kiállításokkal, mostanra valódi fesztivállá dagadt a Múzeumok éjszakája rendezvény. Azt sem gondolták volna sokan mondjuk 5 évvel ezelőtt, hogy a Galéria falait pirosakkal, kékekkel, képrablókkal és aranyhalakkal is meg lehet tölteni, és ezzel sem az épület, sem a közönség renoméján nem esik csorba. Egy szó, mint száz: az épületfestés igazán menő dolognak számít manapság, és ez a velős tétel már csak a közönség mennyiségét tekintve is igazolódni látszott a Galéria előtt. A szervezők ugyan próbálták rávenni a tömegeket, hogy egyrészt húzódjanak hátrébb és inkább a vári romkertből próbálják egészben nézni a történéseket, illetve a kivetítőn is követhetik az eseményeket, azért a többség inkább a nyaktekerős, ám dobhártyasértő megoldást preferálta.
épületfestés
A versenyt kiíró Visualpower nevű cég a tv2-vel közösen rendezte a pályázatot. Talán ezért alakult úgy, hogy a tv2 egyik fiatalosan laza és jóképű üdvöskéje, Kovács Áron konferálta fel a versenyzőket.

A tér, az időjárás és a hangulat függvényében kedvezőnek mondható vetélkedés az egymás után következő kisfilmek és a szünetekben bemutatott alkotók felvonulását jelentette. A kiírás alapján elkészített 3 perces filmek amatőr és profi alkotók művei: akad focistafrizurás hobbi3d-ző és nagyarcú buli-VJ, izompólós hangulatfelelős és gótikusan törékeny művészlélek. A vetített képek ennek ellenére mégis valamiféle egységet alkotnak. A homlokzat elemeit használó, az oszlopokat beindázó, a homlokzat tetején álló szobrokat táncoltató filmek vannak többségben, de azért a variációs lehetőségek száma több, mint hogy 3 perc alatt megunnánk a vetítéseket. Egyébként is az egy-egy filmet kísérő tapsvihar és füttyök sejtetni engedik, merre található az aktuális rajongótábor tömeges előfordulása. Egy biztos, a hangulat remek, a filmek tulajdonképp mind jók és élvezhetők, a zene ugyan baromi hangos, de még épp elviselhető.



Avatatlan szememnek és méltán híres rosszindulatomnak azért akad egy-két megjegyzésre okot adó pillanat. A 12 kisfilm vetítésének közepe felé elkap egy réges régi hangulat: valamikor 86 és 92 között a Balaton partján élvezhettük az augusztus 20-ai tűzijátékot. Ott (talán) Almádiban volt olyan érzésem, hogy jó, jó ez a pótszer, de lőhettek volna kicsit kevesebb viharjelző rakétát is az égre. De aztán a pillanatra leült hangulat ismét felerősödik, halacskák, képtolvajok, velük együtt pedig némi dramaturgia úszik a képbe, kapunk egy jó kis esti zenét, minden színes és szép lesz (leszámítva azt a szerencsétlen epizódot, amikor az egyik versenyzőpáros kisfilmje a felénél „megszakad” és ezzel a feles élménnyel el is búcsúzunk tőlük).

A legjobb filmekben együtt mozog kép-zene-közönség, van sztori (Kiégő Izzók-féle képrablás), állatka (Ocztos István Szerelmes teknőcei vagy Fazekas László aranyhalacskája) és/vagy üldözéses mese. Az absztrakt vonalon elinduló alkotók hol magyaros ornamentikát (Korán Gabriella és Bessenyei Katalin), hol geometrikus kiemeléseket, virtuális térszaltót (Tamás Iván) fényeznek. A videojátékokon edződött generáció mozgatja, robbantja, darabolja az épületet, a „széplelkek” virágokba, esőbe-szélbe csomagolják a köveket. Összességében azonban jó kis mezőny, látványos, szórakoztató, könnyeden eleven darabok, fesztiválon vagy partikon edzett beavatott és múzeumban éjszakázó ártatlan szemlélő számára egyaránt élvezhető kisfilmek vonulnak fel.
épületfestés
A zsűri elnöke, Káel Csaba filmrendező képzeletemben ezüsthajójáról lép a tv2 mólójára, hogy ismertesse az értékelés szempontjait. Az alkotás egységessége, ritmusa, a tér kihasználása, dramaturgia – ezek a helyezettek kiválasztásának kritériumai.

A verseny zsűrije okosan politizál, majd mindegyik döntős valamilyen jutalommal távozik. A közönségdíjas az Illuvision csapat lesz, a díjazottak: Lóránt Demeter (Variációk), Tamás Iván (Hétnyolcad) és a Kiégő Izzók Csoport (Cosed Hours), végül további 5 versenyző pedig a Sziget fesztiválon kap vetítési lehetőséget.

Coda: Molnár Ferenc Caramel alatt sört-perecet vadászunk, majd a versenyből különböző okok miatt kimaradt további nyolc filmet vetítenek le, illetve Bordos László Zsolt, Kovács Ivó, Vicsek Viktor kisfilmje nyomán válik teljessé a galériás fénygraffiti története.
nyomtat

Szerzők

-- Benedek Anna --


További írások a rovatból

art&design

Gilda Williams: How to write about contemporary art, Thames & Hudson, United Kingdom, 2014
art&design

Szalay Péter 41. születésnapját ünneplő kiállításáról
art&design

Lak Róbert kiállításmegnyitójáról az ISBN könyv+galériában
art&design

Tóth Anna Eszter Minták halmokban című kiállításáról

Más művészeti ágakról

Izsó Zita: Bekerített erdő, Scolar Kiadó, Budapest, 2022
A Prae körkérdése zeneszerzőkhöz: Szőcs Márton válaszol
gyerek

A Ciceró Könyvstúdió pályázata
Légrádi Gergely: Alkalomadtán


bezár
Regisztráció


bezár
Bejelentkezés