Vasarely: Zebrák. Két, fekete-fehér csíkok által kirajzolódó zebra figurája, mely képet szinte minden magyar ismer. A budapesti Vasarely Múzeum állandó kiállításán tartott tárlatvezetéseim során számos magyar látogató osztotta meg velem e képpel kapcsolatos meghatározó élményét, és sok esetben ez a grafika jelentette az egyetlen találkozást a modern művészettel. 

Az összekapcsolódó alakzatok egyszerű mégis összetett szerkesztése fiatalok és felnőttek ezreit motiválta alkotni, úgy, hogy talán fogalmuk sem volt arról, hogy rajzolgatásuk közben a 20. század egyik kiemelkedően fontos absztrakt művészeti irányzatának, az op art formaszerkesztésének szabályait használják fel. 

Victor Vasarely egyik nagy víziója, célja éppen ez volt.

Műveit olyan vizuális rendszereknek tekintette, amelyek tanítják, kibővítik a látásról alkotott fogalmunkat. Plasztikai egységeinek egyszerű geometrikus formarendszerei szándéka szerint „információkat továbbítanak”, a befogadó szem számára pontosan, félreértés nélkül felfoghatók, illetve akár az újraalkotás érdekében lekódolhatók. 

Most, születésének 120. évfordulóján, a hazatéréseként aposztrofált 1969-es Műcsarnoki retrospektív bemutatója után sok-sok évvel ismét a Hősök terén nyílik nagyszabású életmű-kiállítása. A több mint 140 művet bemutató tárlatunk léptékében és anyagának gazdagságában talán az 1969-es válogatáson is túlmutat. Nem egyszerűen reprezentatív áttekintést kíván adni, hanem új hangsúlyokat jelöl ki az életmű olvasatában.

E jubileumi alkalomból, a majd hetven éven át gazdagodó életművét öt nagy egységben igyekszünk bemutatni, melyeket több alszekció tagol: 

Korai művek, Út az absztrakció felé, A kinetizmus születése, Op art, Művészet mindenkinek.

Ugyanakkor, kurátortársammal fontos szempontunk volt olyan, kevésbé ismert, akár hosszú évtizedeken keresztül folytatott képi kísérleti területeinek fókuszba állítása is, amelyek Vasarely gondolkodásának radikális újszerűségét prezentálják. Ilyen a Naissances – azaz Születések – című alszekció, ahol vetített vonalhálózatokkal való kísérletezés eredményeképpen hullámszerű struktúrák által jelenik meg a térillúzió; vagy a Fekete-fehér periódushoz tartozó művei: melyeken Malevics emblematikus fekete és fehér négyzetét rombusszá alakítva aktiválja a mozgás illúziójának megjelenítését.

A látogatóban e képek szemlélésekor (szándékunk és reményünk szerint) megszülethet annak a felismerésnek az élménye, hogy milyen egyszerű és mégis elementárisan újszerű volt – a képek számítógépes szerkeszthetősége előtti korban, az említett művek esetében hetven évvel ezelőtt – Vasarely kinetikus képalkotási módszere, melyből az Op art kiteljesedése is kicsírázott.

Szintén kuriózumnak tekinthető az utolsó teremben helyet kapó „Művészet mindenkié” elnevezésű szekció nagy számú műegyüttese, melyek Vasarely egyik legfontosabb ars poétikájának példái, miszerint az univerzális forma- és színrendszerei széles körben alkalmazhatóak arra, hogy a hétköznapi környezet részévé váljanak, és a vizuális kultúra demokratikus, közös nyelvét és egy újfajta látás átélhetőségét hozzák létre.

Hamarosan önök is tapasztalni fogják, hogy a szem intenzív játékba hívása, az optikai érzékelés Vasarely-féle aktiválása ugyanúgy megtapasztalható monumentális festményein, mint az általa tervezett hétköznapi használati tárgyakon, például egy fém és plexi órán, egy Rosenthal porcelán vázán, egy szőnyegen vagy David Bowie: Space Oddity című lemezének borítóján.

Fontos megemlíteni, hogy kiállításunk a Szépművészeti Múzeum – Magyar Nemzeti Galéria több gyűjteményi osztályának szoros együttműködésével jött létre. Kiváló kollégáink értékes raktári műveket tettek számunkra elérhetővé, így több olyan grafika is szerepelhet, amelyet a nagyközönség most láthat először. 

A tárlat megvalósításában kiemelkedő szerepet játszott az Aix-en-Provence-i Fondation Vasarely-vel és a pécsi Vasarely Múzeummal való együttműködésünk. Közreműködésüknek köszönhetően olyan ikonikus és különleges technikájú művek érkezhettek Budapestre, amelyek a fővárosi gyűjteményekben nem fellelhetőek. Hálás köszönettel tartozunk Pierre Vasarelynek, a Fondation Vasarely vezetőjének, fiának, Ugo Vasarelynek, valamint Getto Katalinnak a Janus Pannonius Múzeum muzeológusának azért a magas szintű, értő szakmai kooperációért, amely lehetővé tette a jubileumi kiállítás kiemelkedően gazdag anyagának összeállítását.

Köszönöm a szakmai segítséget minden kollégámnak, és különösen hálás vagyok azért, hogy Zombori Mónika, az 1800 utáni gyűjtemény muzeológusa lehetett a kurátortársam e megtisztelő projekt során, illetve köszönöm Tóth Judit és Várnai Ani kiállításszervezőként végzett elhivatott munkáját, amely nélkül ez a tárlat nem jöhetett volna létre.

Bízunk benne, hogy kiállításunknak köszönhetően megtapasztalhatják, hogy Victor Vasarely művei nem pusztán képi tapasztalatokat, hanem tág horizontú gondolkodási mintákat is generálnak. Oeuvre-je szinte egyedülálló példa arra, miként teremt egy kutató-művész új dimenziókat a vizuális kultúránkban.

Érzékeny, költőiséggel telített jegyzeteiben hatásos módon fogalmazta meg az általa kutatott univerzum leképezéséhez kapcsolódó viszonyát, ezért hadd osszam meg most önökkel a számomra egyik legérzékletesebb idézetet, mely egy eddig ismeretlen aspektusát fedheti fel a Szépművészeti Múzeum Vasarely 120 című kiállításán látható legnépszerűbb Op art műveinek:

„Az én plasztikai egységeim, köreim, négyszögeim, sokszínű rombuszaim végső soron csillagok, atomok, sejtek, molekulák vagy, ha úgy tetszik, homokszemcsék, kavicsok, levelek, virágok. Én sokkal közelebb vagyok a természethez, mint a festő, aki egy tájképet rajzol, mert én benne vagyok, szervezetének, elemi struktúrájának szintjéig hatolok.

Fotó: a Szépművészeti Múzeum Facebook-oldala

Ajánljuk olvasóink figyelmébe a Pierre Vasarely és Philippe Dana által írt Vasarely regényes évszázada című kötet második, bővített kiadását, mely szintén a Vasarely 120 alkalmából látott napvilágot. A kötet megvásárolható a Szépművészeti Múzeum ajándékboltjában, a Prae Kiadó webshopjában, vagy országszerte a könyvesboltokban.