PRAE.HU: A Hókirálynő című előadás, melynek dramaturgja voltál, nem követi Andersen azonos című meséjét, inkább kiindulási pontnak használja azt. Hogyan jött az ötlet, hogy épp ezt a művet válasszátok alapnak?

A próbafolyamat elején még nem volt biztos, hogy lesz-e egyáltalán drámai alapanyag az előadáshoz, vagy csak rögtönzésekből kerekítünk ki egy történetet. Czukor Balázs, a rendező, először nem is akart szöveget, végül mégis úgy tűnt, szükséges valamiféle előre megírt mű mint kiindulási pont. Több alkotással próbálkoztunk, mire jött a Hókirálynő-ötlet. Ez a szöveg viszont nem dialogikus, nem dráma, hanem mese, tehát nem szövegkönyvként szolgál, csak alapanyagként.

PRAE.HU: Az előadásotoknak mégis kidolgozott, sok helyen nagyon frappáns, olykor szellemes, olykor fájdalmas szövege van. Hogy hoztátok létre ezeket a szövegeket?

A színészek improvizáltak, tehát az ő szövegeiken dolgoztunk, azokat alakítgattuk. Általunk előre megírt jelenetet nem tartalmaz az előadás. Két olyan szöveg hangzik el, amit nem mi hoztunk létre: Az előadás elején az Andersen-mese második része, illetve egy Handke-vers, a Berlin fölött az ég című filmből, azt közösen néztük meg. Úgy éreztük, nagyon ideillik, és megszerettük, ahogy Kerekes Éva, a Hókirálynő mondja. A gyerekkérdés végig hangsúlyos, végül is felnőtté válási történetről van szó, a vers pedig az elmúlt gyerekségről szól.

PRAE.HU: A Hókirálynő egy hét meséből álló mese. Mely része használható egy felnőtteknek szánt színielőadáshoz, illetve hogyan kellett változtatni rajta?

Meg kellett vele küzdenünk, az biztos... Abból a szempontból viszont mindenképpen jó alapanyag, hogy egy nagy váltást tartalmaz. Eleve az alapállapotot jól lehet a színpadon ábrázolni, és ahhoz képest jön egy nagy változás, ami szintén jól megmutatható színházban: amikor bekerül a szilánk a kisfiú, Kay szemébe. Azonban az Andersen-mese nagy része Gerda útja, s azt mutatja meg, ahogy a kislány különböző helyzetekbe keveredik. Mint általában a mesék, ez is repetitív, nem igazán építkezik, hanem ugyanazok a szituációk jönnek elő más-más formában. Andersennél Gerda útja a hét meséből ötöt tesz ki, nálunk már lemegy az előadás fele, mire elkezdődik a Hókirálynő-történet, és csupán három jelenet szól a lány vándorlásáról. Tehát nem hangsúlyosabb, mint a cselekmény többi része.

Ebben a félig reális világban, ahogy a Szputnyikban játsszák, nem fér bele, hogy Kayt az elején elviszi a Hókirálynő, lefagyasztja, és nem történik vele semmi, csak Gerdát látjuk. Balázs számára állandóan az volt a kérdés, hogy ezalatt mi történik Kayjal, őt is látni, láttatni akarta. Végül csak egy olyan jelenet került a produkcióba, amely csak a lányról szól, az összes többiben egymás mellett mozog a három ember: Gerda, Kay és a Hókirálynő. Nem választottuk szét őket még Kay elmenetele után sem.

PRAE.HU: Ma mennyire állja meg a helyét mesét felnőtt előadásként előadni?

Nem akartunk se mese-, se gyerekelőadást csinálni. Andersen egyébként is nagyon szól a felnőtteknek is. Ahogy például az ember a beszilánkosodás motívumát olvassa… Ez mindenkinek mond valamit, mindenki átélte az életében valamilyen szinten. Ahogy felnő, vagy megváltozik az élete. Van egy pár, a férfi elmegy egy másik nővel, aztán visszamegy az eredeti nőhöz. Legegyszerűbben így lehet lefordítani a cselekményt. Azért szép ez a mese, mert azt feszegeti, hogy mi kell ahhoz, hogy megismerd magad, és azt a másik embert, akivel összetartozol. Ez az előadásból is szépen kijön. És persze a legnagyobb kérdés, hogy azután, hogy másképp alakítom az életemet, vissza lehet-e térni egy korábbi állapotba.

PRAE.HU: És? Vissza lehet?

Szerintünk igen. Sőt az is világos a mese alapján, hogy szükségszerű, hogy a szereplőkkel megtörténjen, ami történik, hogy az életüket folytathassák, tovább tudjanak lépni.

PRAE.HU: A társulat, a Szputnyik Hajózási Társaság tele van ifjú színművésszel. Hogy kerül ide a gyakorlott Kerekes Éva? Milyen volt vele dolgozni?

Kerekes Éva és Balázs szeretnek, jól tudnak együtt dolgozni. És mindenképpen a társulat hasznára vált, nagyon inspiráló volt Fábián Gábor mellett még egy tapasztalt, kőszínházi művész. Éppen a nagy kőszínházi múltja miatt Évának egész más a játék- és a próbatechnikája. Rengeteg előny származott belőle, sokat tanulhattunk tőle. És egyébként is: ki más lehetett volna a Hókirálynő?

Szputnyik: Hókirálynő

Andersen nyomán

Kerekes Éva
Koblicska Lőte
Székely Rozi
Téby Zita
Fábián Gábor
Molnár Gusztáv
Tóth Simon Ferenc

Látvány: Zékány Márta
Zene: Keresztes Gábor, Szűcs Tamás
Dramaturg: Róbert Júlia, Szabó-Székely Ármin e.h.
Rendezőasszisztens: Pass Andrea
Produkciós vezető: Tóth Péter

Rendező: Czukor Balázs

Szputnyik Hajózási Társaság

2010. december 18.
Mu Színház