Makoldi Sándor festőművész úgy gondolja, a kulcs nemzeti múltunkban rejlik. A magyar zene megteremtődött, sajátos jegyek különítik el a többi nép muzsikájától. De mi a helyzet a magyar festőművészettel? Véleménye szerint a magyar nemzet ősi tudásának képi ábrázolása hiányzik korunkban, s ekképpen múlt-nélkülivé tesszük a jelenvalót: "Ifjúkoromban arra gondoltam, hogy talán meg kellene teremteni a vizuális anyanyelvünkből is azt a mai kultúrát vagy festészetet, amely úgy, ahogy a zenei világban megtörtént, s tovább tudja vinni, és élteti tiszta forrásként a mi műveltségünket."



Az alkotásokat technikai és tematikai kötöttségeket mellőzve rendezték kiállítási anyaggá, mégis felfedezhető hasonlóság a képek, szobrok témái, motívumai között. Tudattalanul az álmok, mesék hangulatát idézték meg. A képeken és szobrokon túl a mondák és mesék is mágikus jelentőségűek, hiszen médiumok korok és társadalmak között. A történetek egy-egy sorsmodellt mutatnak be, alternatívákat kínálva fel, s végül megoldással zárulnak. Biztonságot teremtenek az olvasónak, hogy van kiút, van megoldás. Ez hiányzik korunk techno-dimenzionált világból: a biztonság. Vajon az álmainkban ez még megadatott? Horváth István Megsebzett álom (vegyes technika) című szürreális alkotása a sűrítés eszközével él. Minimális szimbólumkészlet, jól elhatárolható figurák jellemzik. A festmény cselekménye nem tud kibontakozni, megreked, s állóképpé merevül, amely jelzi a továbblépés képtelenségét. Ezt a statikusságot egy külső erő hozta létre, ahogyan a cím is sejteti, nem az álmodó belső lényegéből fakad, csak elszenvedője annak.



Sulyok Géza Vörös disznó farkasokkal álmodik (akril, homok, vászon) című alkotása a népmesei motívumvilágból építkezik. A fa szívalakú levelei között megbúvó madárpár messzire száműzi a magány gondolatát. A karmazsinvörös háttér szinte perzselően hat. „A mese olyan "helyszínre" viszi el az embert, ahol ritkán jár: a tudattalanba, az ősképek birodalmába, ezért már maga a megmerítkezés is felszabadító erővel hat” – vallja Boldizsár Ildikó, elismert meseterapeuta. Hogy miért éppen vörös disznó? Nos, ez az állatfaj több mint ezer éve itt él a Kárpát-medencében, tehát találkozott vele István király, Szent László, Rákóczi is. Nem más van a képen, mint szalontai vörös disznó, a mangalica őse. Mégsem lett belőle szent állat, a felejtés lett a bére.



Győri László Átváltozás (fekete diófa) című szobra az metamorfózis metódusait reprezentálja. Az átlényegülés / élet négy szintjét láthatjuk. megvalósulni. Formatervezésére az ősi, mitikus, egyszerű vonalvezetés jellemző.



Potyók Tamás Kútnál állók (olaj, vászon) című festménye az abszurditás erejével hat. Valóságos képi elemekkel, figurákkal dolgozik, ám a színes sajátos alkalmazásával az illúzió-realitás határmezsgyéjére kalauzolja a nézőt. Alkotásaira a komplementer színek jellemzők. Üde játékosságát csupán a giccs fenyegetheti.




Díjazottak:

• Makoldi Sándor festőművész – Debrecen Megyei Jogú Város Önkormányzatának Fődíja
• Bogdándy György festőművész – Debrecen Megyei Jogú Város Önkormányzatának díja
• Sulyok Géza festőművész – Főnix Rendezvényszervező Nonprofit Kft. díja
• Tóth Zsuzsa festőművész – Debreceni Vagyonkezelő Zrt. díja
• Vincze László grafikusművész – Hajdú-Bihar Megyei Önkor- mányzat díja
• György Enikő iparművész – Blondex Művészellátó díja
• Szilágyi Imre grafikusművész – Kreatív Art Művészellátó díja

A kiállítás megtekinthető 2011. március 15-től április 17-ig Debrecenben, a Kölcsey Központ Bényei Árpád termében.