bezár
 

irodalom

2011. 04. 15.
Mengele tuszkolta fel a sárgára festett teherautóra
Tartalom értékelése (0 vélemény alapján):
A borítón régi fénykép, fonott copfos lány mosolyog az olvasóra. Teli élettel, vidámsággal. A könyv az ő naplója, tele borzalommal, szomorúsággal. A holokausztirodalom egyik elfeledett alkotása most újra olvasható magyarul. Az Éva lányom című könyvről Bárdos András, Vekerdy Tamás és Margittai Linda beszélgetett.
„Különösen nehéz ügy ennek a könyvnek a bemutatása” – mondja Bárdos András. Egy tizenhárom éves kislány, Heyman Éva naplójáról van szó, mely hosszú évek után a XXI. Század Kiadónak köszönhetően most újra megjelent magyarul. A magyar Anna Frank naplójaként is emlegetett könyv igaz történet, a vészkorszak szörnyűségeit a saját bőrén megtapasztaló gyerek beszámolója. 
De vajon mennyire hiteles ez a napló? – kérdezi Bárdos két beszélgetőtársától, Vekerdy Tamás pszichológustól és Margittai Linda történelemtanártól. Vekerdy úgy gondolja, hogy Éva anyja, Zsolt Ágnes, aki a naplót rövid előszóval ellátta és kiadta, nem nyúlt bele a szövegbe, nem írt bele utólag semmit, vagyis az igenis hiteles. Egyetért ezzel Margittai is, aki történelmi szempontból igazolja a hitelességet, sőt, úgy véli, hogy a könyv a magyar vészkorszak összefoglalása is lehetne. 
A napló írójáról folyik később a beszélgetés – Vekerdy szerint Éva koránál kissé érettebb volt, mert többnyire felnőttek között mozgott.














Margittai Linda, rdos András, Vekerdy Tamás. Fotó: Zoltán Csaba


- Értelmes, okos kislány, aki szeretne életkorának megfelelően élni, de nem tud... Mióta barátnőjét, a kis Münzer Mártát 1941-ben jóformán a tejszínhabos eper mellől vagonba tették, különös módon megváltozott. Valóságos mániájává vált, hogy ő és mi mindannyian, akiket szeretett, erre a sorsra juthatunk. – írja Zsolt Ágnes, Éva anyja, a napló előtti részben. Margittai történelmi fejtegetésbe kezd, a magyarországi vészkorszakról, deportálásokról beszél, röviden bemutatja, milyen közeg vette körül Nagyváradon Éváékat. 

Bárdos idéz a könyvből, azt a részt olvassa fel, ahol Éva a házuk előtt járkáló csendőrről így ír, nem sokkal a deportálás előtt: „Azt mondja a csendőr, nem is értette ezeket a zsidókat. Még a gyerekek sem sírtak, mint olyanok voltak, mint a holdkórosok, mintha nem is élnének. Olyan mereven, szó nélkül szálltak be a vagonokba.” Margittai igyekszik elmagyarázni, miért nem lázadtak fel a zsidók, miközben látták, tudták, hogy mi zajlik körülöttük, velük. „Annyira irracionálisak voltak a hírek, hogy az emberek képtelenek voltak felfogni, hogy valójában mi is történik körülöttük.”

Ma már tudjuk, hogy mi történt. Az Éváéhoz hasonló naplókból, visszaemlékezésekből, memoárokból. Éva naplója 1944. május 30-án félbeszakad. Édesanyja előszavából kiderül, hogy végül Auschwitzba került, ahol 1944. október 17-én szemtanúk szerint maga Mengele tuszkolta fel a sárgára festett teherautóra, amely aztán a gázkamrába vitte őt. A titkos naplót a család szakácsnője őrizte meg, majd adta át Ágnesnek, aki könyvbe rendezte. Ő a megjelenés után depresszióba esett, majd öngyilkos lett.

Éva története megint arra hívja fel a figyelmet, - mondja Vekerdy - hogy mindig emlékeznünk és emlékeztetnünk kell. „Mikor jön el az ideje a szembenézésnek?" – teszi fel a kérdést, és berlini példákat említ. Az áldozatok egykori lakóhelye előtt elhelyezett emlékező macskaköveket, melyekbe lépten-nyomon belebotlik az ember, a Zsidó Múzeumot, a város centrumában felállított emlékműveket. Ők emlékeznek. Nekünk is ezt kéne tennünk.

Befejezésül Bárdos a napló utolsó bejegyzését olvassa fel. A többi néma csend.

prae.hu

nyomtat

Szerzők

-- Boczán Bea --


További írások a rovatból

Megjelent Tandori Dezső Egyetlen című kéziratának hasonmás kiadása
Blended Intensive Programme Pozsonyban
irodalom

Az örmény idő nyomában
Jegyzetek Schillinger Gyöngyvér Rohadjon meg az összes című regényéről

Más művészeti ágakról

Az Árnyak kertje című antológiáról
Robert Icke Szophoklész-átirata a Radnóti Miklós Színházban


bezár
Regisztráció


bezár
Bejelentkezés