PRAE.HU: Ha jól tudom, most Berlinből jöttél. Mit csinálsz ott, és hogy kerültél oda?

Most Erasmusszal vagyok kint egy fél évig Berlinben, amúgy Bécsben tanulok az Iparművészeti Egyetemen. Tavaly többször jártam Berlinben egy kiállítás miatt, és akkor annyira beleszerettem a városba, hogy kitaláltam, legalább egy fél évig szeretnék kint tanulni. Az egyetemen elkezdtem kopogtatni az ajtókon, beszéltem egy csomó professzorral, megmutattam nekik a munkáimat, és akkor az egyikük végül meghívott.

PRAE.HU: Mi az, ami ennyire megfogott Berlinben?

Az, hogy nagyon színes, iszonyúan pörög és állandóan történik valami. Berlinben olyan nagy a szabadság, hogy teret ad csomó olyan dolognak, ami egyébként máshol nem valósulhatna meg. Tetszik, hogy az ottani emberek nagyon szabad gondolkozásúak és nagyon nyitottak.



PRAE.HU: Mit tanulsz Bécsben, illetve Berlinben?

Digitális művészet szaknak hívják, ami viszonylag nehezen definiálható, mert valójában médiaművészetet takar, ez pedig elég tág fogalom. Az osztályunkba a zenészektől kezdve a fotósokon és a programozókon át, egészen a filmesekig mindenféle ember jár. Ez a sokféleség különösen a közös projektek alkalmával tud igazán izgalmas lenni, mert nagyon jól lehet együtt dolgozni. Én elsősorban videóval és animációval foglalkozom.

PRAE.HU: Hogyan kell egy ilyen közös projektmunkát elképzelni?

Ez Berlinben és Bécsben is úgy épül föl, hogy az osztálynak minden félévben meg kell valósítania egy kiemelt szemeszter-projektet. Az első félévben például kiállítást szerveztünk, ahol mindenki kiállította a munkáit. Ebben az volt az izgalmas, hogy az egész ránk volt bízva, így nagyon sokat lehetett tanulni: egy kiállítás létrejöttének minden egyes állomását megismerhettük, az ötlettől, egészen a megvalósulásig. Az egyetemen ezen kívül félévente mindig le kell adni egy egyéni szemeszter projektet, de ebben nagyon lazák, azt adod le, és azt értékelik, amin éppen dolgozol. Bécsben és Berlinben az a jó, hogy mind szakmailag, mind anyagilag támogatják az alkotói munkádat.

PRAE.HU: Honnan és hogyan indult a videó iránti érdeklődés és a vele való foglalkozás?

Ez egyrészt a személyiségemből fakad, mert eléggé vizuális alkat vagyok. Kicsi koromtól kezdve érdekelt a grafika, a videófilmek, és a velük való szórakozás. A dolog szakmai része akkor indult, amikor a gimnáziumban két, szintén vizuális érdeklődésű barátommal, puszta jókedvből elkezdtünk VJ-zni és megalapítottuk az illuvision-t. Ennek kapcsán random megkerestek kisebb-nagyobb videós munkákkal, egyre több embert ismertem meg, és szépen alakult a dolog. Végül is egy lassú folyamat eredménye, hogy eljutottam odáig, hogy most mappinggel foglalkozom.

PRAE.HU: A mapping pontosan mit jelent?

Egy olyan speciális vetítési fajta, amikor épületekre, szobrokra, tárgyakra, gyakorlatilag bármilyen térbeli alakzatra vetítesz. Az a lényege, hogy kifejezetten az épület adottságaihoz igazítva a videót, a vetített képet, összekapcsolja a valós dolgokat a virtuálissal.



PRAE.HU: Tudod, hogy honnan származik a mapping elnevezés?

Vegyük alapul azt, hogy van egy videó fájlod, ami adott esetben egy négyzet alakú dolog. Ezt kell a térben úgy torzítanod, hogy illeszkedjen a falra. Tulajdonképpen ezt a folyamatot nevezik mappingnek, amikor a videót ráigazítod a falra. Amúgy nem egységes a terminológia, sok elnevezése van ennek a folyamatnak.

PRAE.HU: Például?

Projection-mapping, architecture mapping, augmented sculpture, ami azt jelenti, hogy szobrokra vagy térbeli tárgyakra vetítenek. A magyar fényfestés szó szerintem nagyon szépen és pontosan leírja ezt, amit alapvetően nehéz megfogalmazni, és elmagyarázni annak, aki még nem látott ilyet.



PRAE.HU: A fényfestés, legalábbis az én olvasatomban, valahol az animáció, az építészet és a videó határterülete. Téged kimondottan a határterületek érdekelnek?

Igen. Engem már elég régóta mozgat, hogy hol húzódik a határ a valós és a virtuális dolgok között, a kettő hogyan kapcsolódik össze. Pláne a mai világban érdekes ez a témakör, amikor már annyira összefonódtak a szubjektív terek, hogy jóformán már senki nem tudja, hogy mi hova tartozik. Ha csak a facebookra gondolok, ami nem létezik, de az emberek mégis ott élik az életüket. Engem kimondottan a szubjektív terek találkozása érdekel. 2-3 évvel ezelőtt késztettem egy installációt, az Allure DE Wonderland-et, ami egy interaktív installáció, ahol a vetített folyósó automatikusan igazodik a nézők perspektívájához. Ettől annyira hihetővé vált, hogy az emberek el akartak indulni rajta.


PRAE.HU: Ezek szerint az a célod, hogy annyira megtéveszd az embereket a vizualitás által, hogy ne tudják megkülönböztetni a virtuálisat a valóságostól.

A tökéletes illúziókeltésre törekszem, amihez az épületeket, vagy a belső tereket használom föl. Szeretem új tartalommal feltölteni azokat az unalmassá vált tereket, ami mellett naponta nagyon sokszor elmegyünk.

PRAE.HU: Mi volt az első fénnyel meghódított épület?

A Paint up versenyen, a budai várban vetítettem először nagy felületre. Már a VJ-zős időszak alatt elkezdtem a fényfestéssel kísérletezni, mert kezdtem beleunni a VJ-zésbe. Rájöttem, hogy majdnem mindegy, milyen vizuál megy a buliban, mert az emberek 99%-a nem nézi, mert táncol, vagy a haverjaival beszélget. Sokkal nagyobb hatást lehet elérni azzal, ha az egész atmoszférával, az egész környezettel játszik az ember, egy sima, négyzet alakú, kivetített kép helyett.



PRAE.HU: A legutóbbi munkád, amit élőben láttam, a magyarhangya akciója volt, amikor a Corvin Mozi épületét festetted be fénnyel. Ez hogyan született?

A tavaly novemberi TeDxYouth konferencián tartott előadásom kapcsán kértek föl a magyarhangyások, hogy készítsek nekik egy flashmob jellegű vetítést. Nagyon megtetszett a magyarhangya projekt, jó és fontos ügynek tartom, hogy megpróbálják a művészmozikat egy alulról szerveződő megmozdulás keretein belül megmenteni. Szimpatikus az egész csapat: kreatívak, jók az ötleteik, és nagyon pörögnek. Engem az érdekelt a megvalósítás szintjén, ha már filmekről van szó, hogy az épületet hogyan lehet úgy átalakítani, hogy visszaadja a filmek hangulatát, képi világát, de szinte teljesen függetlenül a filmtől, úgy, hogy nem használok filmes részleteket. Ez a fényfestés azért volt számomra kihívás, mert a legtöbb épületvetítés kizárólag arra megy rá, hogy jól nézzen ki, itt viszont konkrét információkat is át kellett adni. Tulajdonképpen arról volt szó, hogy filmelőzeteseket készítettünk, csak szokatlan formában.



 PRAE.HU: Említettük a médiumok összekapcsolódását, de a magyarhangya fényfestésben aztán tényleg minden benne van, a filmektől kedve, a videón keresztül, egészen a marketing tevékenységig.

Szerintem nagyon érdekes, hogy ezt a dolgot hogyan lehet összevonni a filmekkel, hogyan lehet egy filmet ráültetni egy épületre. Ebben valóban sok terület és médium kapcsolódott össze: maga a film, a film inspirálta installáció, a zene, és erről a fényfestésről készültek fotók, videók, amelyekből összeraktak egy pixillációs videót, tehát nagyon izgalmasan körbe is ér a dolog. Mindehhez jön a marketing, mert az a fényfestés tulajdonképpen a magyarhangya mozgalom filmjeinek reklámja volt.

PRAE.HU: Ha erről az oldaláról nézzük, akkor a fényfestés jelenleg a marketing egyik legmenőbb, leglátványosabb és a leginnovatívabb formája.

Mostanában nagyon divatos lett, tetszik az embereknek, rengeteg ajánlatot kérnek tőlem. Pont, amit mondasz, hogy reklámra és promócióra iszonyúan jól használható, mert annyira látványos, hogy mindenkit képes lenyűgözni. Az a jó benne, hogy képes a kommersz tartalomnak és a reklámnak egy komoly művészi értéket és hátteret adni.