bezár
 

irodalom

2011. 07. 16.
Nehézvíz és jóindulatú szufla
Lapszemle - 2011. június - 2.
Tartalom értékelése (0 vélemény alapján):
Nehézvíz és jóindulatú szufla Jön tehát a második etap. A szemléző a fejéhez kap, mondván, mi mindenről kellett volna még írnia, méricskéli, elég-e az idézet, hogy alátámassza vélt vagy valós igazát, s elég-e a vélt vagy valós igaz, hogy ne csak innen-onnan idézgetve ollózza össze rövidke írásmunkáját. Farkasszemet néz a tartalomjegyzékek és impresszumok névsoraival, utólag gondolva csak bele-bele, ki min fog megsértődni, vagy éppen altesti nyalintásnak félreérteni őszinte elragadtatását. Megrántja a vállát, mielőtt még rémisztőbb konklúziókra jutna önmagára nézvést is.
Alföld, 2011/6.

Rögtön nehézsúly, mélyvíz (egyezzünk ki ebben: nehézvíz) az Alföld felütésekor, Juhász Ferenc, akinek a verseiben számomra mindig az első 10-12 sor a kritikus pont, odáig azért mindig futja a jóindulatú szuflából. Jelen versének (A Pegazus istállói) nyitánya egy klasszikus magyar irodalmi előadásra emlékeztet másodéves koromból, amely kilencven percen keresztül nem szólt másról, mint Eötvös József különböző lakcímeiről. Lőttek is a szuflának. Keresztury Tibort olvasván azonban menten vissza is tér: "Hajnali fél négy tájban kirepült egy lábas krumplipaprikás a csukott konyhaablakon" (Hatvankilenc). Varga Mátyás sorait is netto öröm befogadni, "s lényegében / a respectus indul oszlásnak / igen könnyen, mint a // hússzerű pára, s nem / gondolnád, mennyire, / nem marad ott már / semmi utána" (amikor elfogy). Nincs ez másképp Petőcz regényrészletével ("A városi disznónak is van szaga"), Necz Dániel kemény, szikár versével ("félúton egy fél élet után, / csak hivatalosan gyógyulófélben") és Aczél Géza aktuális (búcsú)galoppjával ("ha sokáig kisfiamozol egy idő után nincs az az akol ahol didaktikus sugallataid / ne csúsznának lassan át harsány komikumba") sem, pedig utóbbi is, lám, margótól margóig ér, mégsem (csak) a tördelésen múlik hát a figyelem ébrentartása. Akinek van kapacitása még egy Esterházy-összevetésre (ld. Palócföld, 2011/6.), lapozzon menten Angyalosi írásához, ahol a szerző ezúttal Bergsont élezi-köszörüli az Esti tizenkettedik fejezetén (vagy épp fordítva - ahogy tetszik). Deczki Sarolta irodalom és intimitás viszonyát vizsgálja A hóhér háza kapcsán, míg ravasz szerkesztéssel (közvetlenül utána) Kappanyos András pornográfiáról és prüdériáról értekezik, egyszersmind rímelve is az előzményekre: "A reflexió legfelszínesebb szintjén irodalom és intimitás voltaképpen kizárja egymást". A reflexió itt persze már régóta jóval mélyebb szinteken szánt (pardon), bejárva, azaz ki-kitérve Arany Jánostól Joyce-on át, Tóth Krisztinán, Rakovszkyn, Latoron, Nádasdyn, Turczin stb. keresztül, szertelenül, mégis logikusan mindenkire, aki csak épp a témába vág. Szénási Zoltán fontos írását sem hagyhatjuk ki, nemcsak mert a tavalyi termés egyik legtöbbet emlegetett kötetét (Borbély Szilárd: A Testhez) boncolgatja, hanem mert témájától elrugaszkodva, általánosságban is (sőt, főként úgy értelmezve) aláhúzandó (alá is húztam) megállapításra jut: "Mindezekkel együtt is annyit megkockáztatok, hogy (posztmodern ide vagy oda) mai irodalomértésünktől sem egészen idegen az a felfogás, mely a művekben kifejezett gondolatokat, érzelmeket többé-kevésbé meghatározott személyhez köti, s a műalkotás befogadását ebben az interperszonális közegben ragadja meg". És akkor még, csak kedvcsináló jelleggel: Juhász Tamás Krúdyról, Szitár Katalin és Szirák Péter a San Gennaro véréről, recenziók Spiró György és György Péter köteteiről.

Jelenkor, 2011/6.

A Jelenkor immáron hagyományos POSZT-számával jelentkezik júniusban, amellyel meg is könnyíti, de ugyanennyire meg is nehezíti a szegény/szerencsés szemléző dolgát. Megkönnyíti annyiban, hogy az elsődlegesen szépirodalmi érdeklődésű olvasó inkább beszél általánosságban, mint konkrétan, el is tervezi, hogy egyedül itt és most nem is idéz, csak osztja az észt, megnehezíti pedig annyiban, hogy ennél nincs nehezebb dolog, ha az ember egy konkrét lapszámot ajánl. Már bocsánat ugyanis a profán kérdésért, de effektíve mire (és főleg kinek) jó egy teljes POSZT-szám? A válasz is pökhendi: annak, aki otthon van a színház világában és annak, aki kevésbé. Előbbi ugyanis bennfentesként lapozgathatja, ízlelgetheti és mérlegelheti ezt az impozáns gyűjteményt, hevesen bólogathat egy az övével korreláló véleményen, vagy csapkodhatja a térdét, hogy micsoda hülyeség már, amit egy másik szövegben talál. Az egyes számú célközönség tehát egy kihalófélben lévő, maroknyi csoport: a színházértőké. A másik, tágabban vett pedig a lelkes érdeklődőké, azoké, akik éppen innen tájékozódnának a POSZT-ról, meg úgy (ha már lúd, legyen kövér) anblokk az egész színházi évadról/életről, perpill. Nyilván nehezen dönthető el, hogy egyszerre mindkét (egymással némiképp feszültségben is álló) célnak is megfelel-e a 2011. júniusi szám, azonban, bár tudom, van benne egy adag provinciális sznobizmus, a névsor azért szavatol, idézetek helyett következzen hát ezúttal a teljes: Urbán Balázs, Nánay István, Nagy András, Tompa Andrea, Jákfalvi Magdolna, Uhrik Dóra, Sólyom Katalin, Nagy Katalin, Rázga Miklós, Solténszky Tibor, P. Müller Péter, Balassa Zsófia, Zeller Anna Eszter, Ady Mária, Muntag Vince, Weiss János, Pályi András, Zsótér Sándor, Boronkay Soma, Ágoston Zoltán. És persze, bár a témában legkevésbé jártasak közé tartozik, azért még bőven könnybe lábadhat a szemléző szeme a meghatottságtól, miszerint de szép is ez, műfajok (mint hajóvonták) efféle kulturális találkozása, azért tökéletesen tudja, hogy megannyi olvasó (vagy hát amennyi manapság egyáltalán lehet) ettől még egykedvű ásításokat fog elnyomni magában, mondván: de hol a szépirodalom? Nos, bár a friss szám e téren való felhozatala nem éppen a választék nagyságát reprezentálja, a minőség (ezúttal nem közhely, valóban) kárpótol. Vörös István Vágy, hogy koldusok legyünk című drámája (az utóbbi hónapok talán legkeményebb itt-és-mostról szóló, helyenként hihetetlen erejű szövege) ugyanis a színházi ügyekben jócskán tudatlan, tájékozatlan és műveletlen kibiceket is kárpótolja a szokásos vers- és prózaoldalak hiányáért. A szemléző pedig így - akár hitte volna korábban, akár nem - még a számára elsőre oly nehezen megközelíthetőnek hitt POSZT-számot is melegen ajánlja. Mármint hogy nemcsak a célközönség(ek)nek.

Kalligram, 2011/6.

Izmos prózával feszít a júniusi szám, mégis épp a "klinikai tesztelés" fázisa zajlik. Ugyanis kiugróan nagy most az egy lapszámra (azaz -ba) jutó részletek száma, ezúttal Brenzovics Marianna, Láng Zsolt és Tompa Andrea műveiből. Utóbbi különösképp fókuszba kerül, nemcsak, mert a Bruno s Léda figyelmünkre érdemes majdani regényt sejtető sorai nyitják a lapot, hanem Szilágyi Zsófia rovat-feltámasztása (Mi készül? - beszélgetés Tompa Andrával) és Szarvas Melinda A hóhér házáról írt értő recenziója biztosítanak hozzá kiváló tálalást. A szépirodalmi összeállításból ugyancsak fontos kiemelnünk Jónás Tamás verseit. Szerzőjük ugyanis különösen izgalmas költő, mindig érdemes elolvasni, mikor jobb formában van, értelemszerűen azért, mikor kevésbé, nos, (csak)azért(is). Ezúttal mindkét esetből kapunk ízelítőt, idézni azonban csak jót vagy semmit, ehhez tartva magunkat tehát: "Cigány méhek lopnak csendet / Édesanyád kinő benned"  vagy kicsit lejjebb, de még ugyanabból a versből (Vadászveszejtő): "Horpad az ég gumiból van / Rosszul esik ami jól van". No comment, egyszerűen szép. Önmagunknak ellentmondva mégis idézünk most egy másikat (Szívlap) is: "önmagamból kinövök be / sorsodba // amíg a viták harsognak / kinevezlek új arcomnak", bizonyítandó, hogy a szerző néha mindmáig képes úgy (is) írni, mintha épp zsengéivel kísérletezne. "Milyen kár, hogy mindig szépeket szerettem", írja immár Turi Tímea, s a magát néha túlontúl elragadtató tördelő, mintha csak vigasztalni kívánná a rezignált lírai ént, böcsülettel agyon is csapja a verseket a tipográfia minden erejével, a tükrözve duplázott közlések nemcsak bosszantják a szemet, hanem két másik potenciális Turi-vers helyét is eltehénkedik, nagy kár érte/értük. Krusovszky Dénes 11 tételes verse (Marszüasz polifón), hogy mindjárt idézzünk is, "Mint akit egy hagymába zártak, / ahol csak ez a sötét, rafinált szorítás", helyenként mintha túlontúl sötét is lenne a rafinéria kárára. Ahol mégis rafinált, nagyon jó, lásd: "Te meg csak csóválod a fejed, / mert nem szorítottam erősen, / és annak mindig valami nagy baj a vége", az ítéletet mégis mintha maga mondaná ki magáról: "Egy kifejezetten egyszerű történetet akartam / elmondani (...) de mielőtt / a végére értem volna, szétszóródott a lényege". A szám tengelyét (és címét) adó posztszekularizáció-tanulmánysorból és -hálóból már jóval nehezebb lenne idézni, így, mintegy minőségi tanúsítványként álljanak itt a résztvevő (húzó)nevek: Agata Bielik-Robson (és Pályi András a szerzőt bemutató tanulmánya), Bacsó Béla, Vajda Mihály, Berszán István és Borbély Szilárd. Kell ennél több?


illusztr


Tartalom
 
Alföld:
 
  • JUHÁSZ FERENC verse: A Pegazus istállói avagy óda a szemetesekhez
  • KERESZTURY TIBOR: Hatvankilenc (regényrészlet)
  • VARGA MÁTYÁS versei: amikor elfogy; segélyhívás #3; paradisum; planctus
  • VARGA ZOLTÁN TAMÁS verse: Halvány. Egy folyó természetrajza
  • PETŐCZ ANDRÁS: Másnap (Feljegyzések a háborúból – regényrészlet)
  • TAKÁCS MÁRTON verse: Hálószoba
  • NECZ DÁNIEL verse: Másik arc
  • ACZÉL GÉZA verse: (búcsú)galopp (tétova utószinkron 19.)

fórum
  • ANGYALOSI GERGELY: „Fellebbenteni a nyelv fátylát...” (Bergson és Esterházy)
  • DECZKI SAROLTA: A néma tapasztalat (Irodalom és intimitás)
  • KAPPANYOS ANDRÁS: Pornográfia és prüdéria nálunk és más nemzeteknél
  • POMOGÁTS BÉLA: Kóborló délután (Dsida Jenő: „kutyás” verse)
  • FÖLDES GYÖRGYI: Vonalak, ha találkoznak (Testek és viszonyok Tóth Krisztina Vonalkód című kötetében)
  • SZÉNÁSI ZOLTÁN: Test, beszéd (Borbély Szilárd A Testhez című kötetéről)
tanulmány
  • JUHÁSZ TAMÁS: Krúdy, Irigaray és a modernista nőábrázolás (A podolini takácsné értelmezéséről)
  • SZIRÁK PÉTER: Hívni a csodát (Az idegen tekintete a San Gennaro vérében)
  • SZITÁR KATALIN: San Gennaro a költői elbeszélésben

szemle
  • LENGYEL IMRE ZSOLT: Hősünk elámult (Spiró György: Tavaszi Tárlat)
  • FÜZI LÁSZLÓ: Én-könyv az apáról (György Péter: Apám helyett)
  • ORCSIK ROLAND: Az olvadó hó neszében korgó gyomor (Danyi Zoltán: Hullámok után a tó sima tükre)
  • LÁBADI ZSOMBOR: „A várost pedig ne féltsétek, a város végig ott volt bennetek” (Helena Sablić Tomić – Goran Rem: Kortárs horvát irodalom. Költészet és rövidtörténet 1968-tól napjainkig)

képek
TARDI SÁNDOR grafikái

Jelenkor:

  • Vörös István: Vágy, hogy koldusok legyünk (dráma)
  • Urbán Balázs: Vidéki és határon túli színházak - a válogató szemével
  • Nánay István: Politika és (fővárosi) színház
  • Nagy András: Poszt-dráma? (Kortárs drámák a "poszt-dramatikus" korszakban)
  • Tompa Andrea: Egyfajta a fajunk, avagy vágy az irodalom után (esszé)
  • Jákfalvi Magdolna: A többesben az én (Nádas Péter Szirénének címá drámájáról)
  • Uhrik Dóra: Gondolatok a Bécsi Balettben töltött első időkről és a jelenlegi történésekről
  • Sólyom Katalin: Egy színészpálya képei (Nagy Katalin beszélgetése)
  • Rázga Miklós: A színház a városé, nem az enyém (Solténszky Tibor beszélgetése)
*
  • P. Müller Péter: Camus Caligulája (újra) Pécsett (A Pécsi Nemzeti Színház Kamaraszínháza - bemutató előadás)
  • Balassa Zsófia: Az Újszülött megszökött (A JESZ 2010/2011-es évadáról)
  • Zeller Anna Eszter: Szerelmi potyautak (Kiss Judit Ágnes: Prága, főpályaudvar - Pécsi Harmadik Színház)
  • Ady Mária: Újszövetségek (Kovács Márton - Mohácsi István - Mohácsi János: Egyszer élünk, avagy a tenger azontúl tűnik semmiségbe - Nemzeti Színház)
  • Muntag Vince: Tévelygés a vég felé (Tér, test- és haláltematika Claus Guth Don Giovannijában)
*
  • Weiss János: Innen is, onnan is (Koltai Tamás: Miért gyáva a magyar színház. színház-paradoxon)
  • Pályi András: Mrožek után (Pászt Patrícia: Mai lengyel drámairodalom. Fiatal lengyel dráma)
  • Zsótér Sándor - Jákfalvi Magdolna - Boronkay Soma: "Megalapoznám szakírói tekintélyemet" (Három monológ Ruszt Józsefről a Színészdramaturgia kapcsán)
  • Ágoston Zoltán: A hiány dramaturgiája (Nagy András: "Dráma van". A kortárs drámairodalom arcai)
*
A Lázár Ervin családi mesedarab pályázat felhívása

Tóth László, Simara László és Tér István fotói

Kalligram:

  • Tompa Andrea: Bruno s Léda (regényrészlet)
  • Mi készül? (Tompa Andreát Szilágyi Zsófia kérdezi)
  • Szarvas Melinda: Elvesz(íte)ni a részletekben (Tompa Andrea A hóhér háza című kötetéről)
  • Brenzovics Marianna: Darabolás (részlet)

Költészet / magyar

  • Jónás Tamás: Vadászveszejtő; Kivágás; Szívlap; Szublimáció
  • Turi Tímea: Férfiakról; Hazugság és pontos tükörkép
  • Kulcsár Ferenc: Izé; Imaház; A kimerevített teremtés
  • Krusovszky Dénes: Marszüasz polifón
  • Láng Zsolt: Apakomplexus (regényrészlet)
  • György Norbert: Gótika (novella)

Költészet / német
  • Dagmar Nick; Senki; Inkognito; Szavak; Álló idő; Persze München is; 1933 után; Öngyilkosság 1942-ben; Könyvvásár, időben eltolódva; Címzett: Az Akadémia; Az X napon; Jámbor kívánságok; Hit; Lehetőségek; Alias pitypang; Hasonlatok (Schiff Júlia fordításai)
  • Zehra Çirak: Városhatár; A seprű; Üres papírlap; Idegen szárnyak a vállainkon (Brutovszky Gabriella fordításai)
  • Tőzsér Árpád: Ingyentettek (Naplójegyzetek 2000-ből)
  • John Bowen: Amikor a disznó elszabadult (novella Szappanos Gábor fordításában)

Posztszekularizáció

  • Agata Bielik-Robson: A posztszekularizáció eszméje, avagy mi követezik az Isten halála után (esszé Pályi András fordításában)
  • Pályi András: A modernitás kriptoteológusa (Agata Bielik-Robsonról)
  • Bacsó Béla: Posztszekularizáció és művészet (tanulmány)
  • Vajda Mihály: Isten nyomokban…? (esszé)
  • Berszán István: Poszt-szekuláris gyakorláskutatás (tanulmány)
  • Borbély Szilárd: A felvilágosodás a felvilágosodás után (esszé)

Recenziók / Kritikák

  • Szegedy-Maszák Mihály: Egy eltűnt létforma nyomában (Grendel Lajos Négy hét az élet című regényéről)
  • Szép Orsolya: Új szelek Nyugatról (a Hagyomány és kánon. A Nyugat első száz éve című kötetről)
  • Bartók Imre: Háztartási horror (Vida Gergely Horror klasszikusok című kötetéről)
  • Szerbhorváth György: A család mindaz, aminek esete fennáll (Alexandar Waugh A Wittgensteinek – Egy békétlen család című kötetéről)
  • Csőke Zoltán: God Save the Queen (Allan Bennet A királynő olvas című kötetéről)

illusztr2

Kapcsolódó cikkek


nyomtat

A prae egy több mint húsz éves történettel rendelkező brand, aminek növekedését és fejlődését most Ön is segítheti. Célunk, hogy minél több emberhez eljussanak a kultúráról való gondolataink és az ezt tartalmazó termékeink - akár az online portál cikkei, a különböző folyóiratszámok vagy a könyveink. A kooperációt nem szeretnénk viszonzatlanul hagyni: a különböző támogatásokért igyekszünk azzal egyenértékű köszönetet mondani.

Szerzők

-- Nyerges Gábor Ádám --


További írások a rovatból

irodalom

A kreativitás lehetőségei biosz és zoé között A kreativitás lehetőségei biosz és zoé között
Hajas Tibor korszerűtlen korszerűsége
A Papír Brigád Vilnában
irodalom

Nosztalgia, konyhaművészet és poszthumanizmus Nosztalgia, konyhaművészet és poszthumanizmus
A Prae Kiadó könyvheti bemutatkozása a Fugában

Más művészeti ágakról

Interjú Pálos Gergely operatőrrel kétlakiságról, kapcsolatépítésről, valamint a svéd és a magyar fényviszonyok különbségeiről
színház

Előző héten még kellékek után szaladgáltunk… Előző héten még kellékek után szaladgáltunk…
A Létra Kulturális Egyesület Ébredés című darabjának budapesti bemutatóján jártunk
A zuhanás sokkja a MáSzínházban


bezár
Regisztráció


bezár
Bejelentkezés