Harmadik őslakos: a Halál / J.T. Petty: Burrowers – Felszín alatt / PRAE.HU

Szélfútta, hullámzó búzamezők, sáskák, szerelmi vallomás – mintha csak Terrence Malick Mennyei napok című művéből kimaradt snitteket látnánk. Azonban a malicki esztétika hamar utat enged a horrorfilmes eszköztár alulvilágított éjszakai jeleneteinek, a dramaturgia pedig cinizmusba pácolt Az üldözők-hommagenak, amely Ford filmjének hírhedt nyitó- és záróplánját akkor idézi meg, amikor a genetikailag kódolt idealizmusban senyvedő hősszerelmes felfedezi menyasszonyának eltűnését, és a szomszédos család hullacsoportját. Az állítólag indiánok által elrabolt Stewart család megmentésére egy groteszk bajusza alatt rasszista ukászokat dörmögő déli hadnagyból, egy jótét lélek rabszolgából, egy áruló indiánból és sokat megélt, morcos tekintetű cowboyokból álló kutatóbrigád igyekszik. Kóborolnak, lovagolnak, hátha belebotlanak az elrabolt családba, keresnek, de nemigen találnak.

burrowers5

A Burrowers hübrisze, hogy csupán westernként és elsősorban mikroszinten, egyes epizódokban teljesíti ki az egyéni látásmódját még csak bontakoztató rendező felskiccelte potenciált. Egyenetlenségei, logikai bukfencei így még zavaróbbak lesznek. A Burrowers a csapatdinamikából, az egymástól radikálisan eltérő jellemek interakciójából bontakoztatja ki borúlátó világképét – főhőse kvázi nincs is, szerethető karakterei se nagyon, amivel viszont a film vezérmotívuma, az emberek egymás iránti bizalmatlansága és önérdek-érvényesítése, és a manapság divatos, hősiességtől és egyéb nemes ideáktól mentes, revizionált western-mítosz domborodik ki.

burrowers6

Hiába, hogy a bornírt idealizmusba kesernyéset döfő dialógok alkalomadtán kiszámíthatóak, ha a rendező remek szituációs érzéke ezeket életszerű, nagyon is emberi jelenetekbe ágyazza. Többségük a sokat megélt „westerner”, Parcher alakjához kötődik, akinek kulturális determináltsága például nem engedi, hogy az indiánok figyelmeztetéseiből megértse a természetfelettire, a mágikusra utaló mondatrészeket, kíméletlenül racionalizál és félrefordít, máskor – egészen pontosan halála peremén – önfeladó karaktere változik át minidiktátorrá, aki akár másokat is vesztükbe vinne, csak hogy belekapaszkodhasson élete utolsó reménysugarába.

burrowers4

A direktor másik elismerést érdemlő húzása, hogy a horrorisztikus, lovecraftian baljós atmoszférával a vadnyugat mindennapi veszélyességét hangsúlyozza: egy közeledő lovas bárki lehet, barát vagy akár ellenség is, minden tábortűz-gyújtás és éjszaka meglepetésszerű rajtaütést rejthet, egy indiánok lakta területen átívelő ösvényen pedig bármelyik „civilizált fehér embernek” ellőhetik a gégéjét. Emellett az összes indiánt övező lincshangulat (minden háborúban, katonai akcióban kell egy ellenségkép – a föld alatt turkáló, csak egy maroknyi indián által ismert alienek mégse lehetnek azok), vagy a faji és nemzeti kisebbségeket egy kalap alá vevő előítéletesség már csak a neo-western alapkövetelményeinek kielégítését jelentik.

burrowers

A történet szempontjából lényegtelen, ám az első képkockán közölt dátum – 1879/08/11 – teszi fel a pontot az irónia kezdőbetűjére, amely a Mark Twain által „aranyozott kornak” becézett időszakra (a 19. század végére) pozícionálja a történetet, amely a történelemkönyvekben a rekonstrukció utáni gazdasági fellendülés és jólét periódusa. Petty a prosperálást apokaliptikus hangvételre cseréli, ugyanis a Vájók – az emberekbe belepetéző, majd azokat elfogyasztó alienek –, ezek a lovecrafti őslények azért kezdtek emberekre vadászni, mert fő táplálékuk kipusztult az amerikaiak hathatós közbejárása folytán. A világ rendjébe való beavatkozás témája okán pedig nem nehéz kirakni a 9/11-es dátumot sem, amely utalás szintén a film csendes fanyarságát dicséri.

burrowers3

A gondosan felépített atmoszféra és a finom iróniajátékok után pláne kár, hogy az utolsó harmad olcsó B-filmes creature horrorba fullad, amely következetesen kerüli az izgalmakat és a minimális logikát. Mivel Petty nem bajlódott azzal, hogy felismerhetővé, könnyen elkülöníthetővé tegye karaktereit, sőt, a sztereotip kontúrokon felül csak ritkán adott hozzá a jellemrajzokhoz, a finálé Alien- és/vagy Predator-dramaturgiájának konstans létszámleépítése egyáltalán nem tudja szíven csapni a nézőt. Hiszen eddig se egyik vagy másik szájhősért izgultunk, hanem a csapatdinamika, az egymásnak feszülő jellemek párharcára fókuszáltunk.

burrowers2

Arról nem is beszélve, hogy a Petty által kreált lényekkel való leszámolás esetén egy dolog tűnik érdektelennek: a sztenderd közelharc. Ugyanis a Vájók nem fizikai képességeik, hanem agyafúrt táplálkozási stratégiájuk miatt félelmetesek. Először megvágják áldozatukat, megfertőzik és lebénítják, majd a pár nap alatt legyengülő és elhaló embert követve szép komótosan elfogyasztják a hullát. A leszámolás így nem csupán klisés, de tét nélküli is marad, a vámpírmítoszból kölcsönzött likvidálási technika pedig elszomorítóan blőd végcsengőnek hat.

Hogy a film végül is csak a műfajhibrid működtetésében vall kudarcot, azt nem csupán a western-cinizmushoz visszatérő, ám a horror-szálnál sokkolóbb és félelmetesebb epilóg biztosítja, hanem a lassú folyású film egészének ízléses-igényes vizuális körítése (Petty érdeklődését jól mutatja „vizsgafilmje”, az Ideglelésbe oltott Hukklenak tekinthető Soft For Digging). Petty ugyanis legtöbb energiáját nem a western és horror klasszikusokból összeácsolt scriptbe, vagy a mű egészét átszövő kritikai metaforákba fektette (mint tette azt a hasonszőrű Farkaséhség, amelyben a kannibalizmus mint a fogyasztás és a „Manifest Destiny” húsbavágóan éles gúnyrajza jelenik meg), hanem az atmoszférába, a késleltetésbe, a sejtetésbe.
burrowers7
A nagyrészt középgyenge CGI-ra elhasznált büdzsé hiányait rafináltan fordítja előnyére, ugyanis filmjében rendre a semmi történik, az viszont olyan feszülten, hogy arra még a suspense-nagymester Hitchcock is elismerően csettintene. Egészen addig, amíg a film tényleg atmoszférikus, késleltet és sejtet. A Burrowers így végső soron azoknak ajánlott, akik okosan tudnak elbambulni a csak részleteiben okos, ellenben rendkívül melankolikus, addiktív atmoszférájú western-horror láttán.