Tabuk és tinik – Interjú Beate Teresa Hanika írónővel / PRAE.HU

PRAE.HU: Mivel magyarázza a Soha senkinek váratlan népszerűségét?

Úgy gondolom, hogy mindig komoly az érdeklődés a nehéz témák feldolgozása iránt. A probléma csak az, hogy nagyon kevés szerző alkot ilyen jellegű irodalmi szöveget. A Soha senkinek szépirodalomnak tekinthető, és egyben minden korosztály számára olvasmányos. Ez a könyv legnagyobb erőssége.

Beate Teresa Hanika (c) Silke Obst

PRAE.HU: Malvina története teljesen hitelesnek tűnik. Egy korábbi interjúban hangsúlyozta, hogy a regényt különböző források felhasználásával alkotta meg, anélkül hogy Malvinát, a főszereplőt önéletrajzi elemekkel ruházta volna fel. Mennyiben azonosul mégis ezzel a figurával?

Természetesen mindig azonosulnom kell a figuráimmal. Malvina nagyon sok jellemvonását magamból merítettem, és persze úgy is cselekszik, ahogyan én tennék az ő helyében. A téma nehézsége miatt nagyon közel kellett kerülnöm Malvinához. Ezért azt mondanám, hogy a Soha senkinek ugyan nem önéletrajzi munka, mégis nagyon-nagyon személyes.

PRAE.HU: Mi a véleménye az olyan „széplelkek”-ről, mint a nagypapa? Szándékosan alkotott olyan ellentmondásos karaktert, akinek a tudását csodáljuk, embertelenségétől mégis undorodunk?

Ez a figura nagyon ösztönösen alakult ki a regény írása során. Izgalmas folyamat volt létrehozni egy olyan alakot, aki ennyire széles látókörű, mégis teljesen elfojtja az érzelmeit.

PRAE.HU: Miért ábrázolta ilyen negatívan Malvina családját, ahol a szülőket cseppet sem érdekli a lányuk, és meg sem próbálják megérteni?

Szerintem (majdnem) minden fiatal számára ismerős ez a helyzet. Sok családban elfordulnak a gyerekek a szülőktől, és nincs köztük érzelmi kapcsolat. A másik ok az volt, hogy a történet nem működött volna egy gondos családban.

PRAE.HU: Milyennek képzeli el Malvina jövőjét?

Sok olyan lány él teljesen normális életet, aki korábban visszaélés áldozata lett.Természetesen nem szabadulhatnak a múltjuktól , amely úgy kíséri végig az életüket, mint egy súlyos, rég elmúlt betegség. A sebhelyek még mindig megvannak, de nem akadályozzák őket abban, hogy folytassák az életüket. Erősnek és ébernek képzelem el Malvinát. A maga útját fogja járni, érzékeny természetű lesz, de elkövet(het)i majd ugyanazokat a hibákat, mint bárki más.

Beate Teresa Hanika: Soha senkinek
Budapest, Móra Kiadó, 2011.

PRAE.HU: Mit gondol arról, hogy a regény elolvasása és megbeszélése segíthet az olyan tizenéveseknek, akiknek hasonló sors jutott, mint Malvinának?

Különböző véleményeket hallottam erről. Sokan azt mondják, nem segíthet. Akinek ilyen a sorsa, túlságosan önmagával van elfoglalva, és nem von le messzemenő következtetéseket a könyvből. Persze remélem, hogy segíthet, és bízom benne, hogy sok Lizzyt és Bitschek nénit életre kelt. (Lizzy és Bitschek néni Malvina segítői, D. Á.)

PRAE.HU: Ha az írói karrier ilyen óriási sikerrel indul, nehéz lehet a továbblépés. Mennyiben bizonyult jó ötletnek, hogy második könyve témájául a divat világát választotta, amelyet belülről is alaposan ismer?

Hogy jó ötlet volt-e vagy sem, az tulajdonképpen hidegen hagy. Az Erzähl mir von der Liebe (Mesélj a szerelemről) egészen más könyv, és őrülten szerettem írni. Csak ez a fontos számomra.

PRAE.HU: Hogyan ítéli meg a második regény kevésbé lelkes fogadtatását?

Az emberek egyrészt azt akarják, hogy mindig ugyanazzal szolgálják ki őket. Biztos nehéz volt megérteni, hogy valami teljesen mást írtam, mint korábban. Másrészt az Erzähl mir jóval nehezebben olvasható könyv. Sok recenziónál az volt az érzésem, hogy a kritikusok egyáltalán nem értették meg. Sajnos a legtöbb ember az utóbbi időben képtelen figyelni a finom árnyalatokra. És ebben a könyvben a sorok között kell tudni olvasni.

PRAE.HU: Nirgendwo in Berlin (Sehol Berlinben) című új könyvében ismét egy tabuval foglalkozik: az internet veszélyes világával. Mi vonzotta ebben a témában?

Lenyűgöz, hogy az interneten teljesen anonimek maradhatunk.

PRAE.HU: Feltűnő, hogy hősei a nagyvárosi és a vidéki élet határán krízishelyzetekbe kerülnek.

A város és a vidék közti szakadék izgat, és az, hogy a nagyvárosok élete éppen olyan, mint egy falué. A háztömbünket ismerjük és a közvetlen szomszédokat.

Miért nem érzi magát „sehol” sem otthon az olyan metropolisokban, mint Berlin?

Személy szerint szeretem Berlint. Gyakran járok ott, és már éltem is Berlinben (meg Párizsban, Londonban, Bécsben stb.). Talán azért is jelenik meg ez a téma a könyveimben, mert magam is különböző világok között ingázom.

PRAE.HU: Nemzetközileg is könnyen befogadhatóak a művei. Mi teheti izgalmassá figuráit a magyar olvasók számára?

Az, hogy mindenki azonosulni tud velük. Hétköznapi emberek, akik hétköznapi gondokkal küzdenek, mint bárki más.

PRAE.HU: Pillanatnyilag min dolgozik?

Jelenleg egyszerre több felnőtt irodalmi munkával foglalkozom.

gyerek

Szerzők

További írások a rovatból

Más művészeti ágakról