Itt a gyűjtőtábor szinonímája. A modernség olyan jelképe, amely személytelen és a kartotékolásra, az embertelen fegyelmezésre alapozódik. Államközi értelemben a zöldhatáron ép bőrrel átszökők gyűjtőhelye. Politikai értelemben a Regál átmeneti hely, olyan, mint az élet. Menekülttábor, ahol a határon átszököttek várják, hova kerülnek, melyik új országban kezdhetnek új életet, illetve kezdhetnek-e egyáltalán és nem toloncolják-e vissza őket oda, ahonnan átszöktek.

De ebben a regényben a földrajzi határ léthatár is egyben és az önazonosság megteremtésének határhelyzete is. Régiesen szólva, a pokol mélye, ahol az igazság rejtőzik, ami nem más, mint a modern világ feszült és gyilkos űrje. A semmi, amiből kétségbeesetten kell valamit teremteni. A Regál a senki földje. És - a Regál a semmi földje. Olyan bugyor, ahol újra kell kezdeni mindenkinek saját maga megteremtését. Sokan nem bírják, elbuknak, belebuknak. Mindenki teljesen magára van utalva, nincs segítség.

A történelmi létparabola világát a névadások is dekódolják  Böszörményi Zoltán regényében. A példázat szándéka van jelen abban is, hogy nem tulajdonnévvel szerepelnek a szereplők és az országok. Az emigrációs kaland így nemcsak társadalmi, hanem ontológiai jelentést is kap. A létbe vetettség modern metaforája lesz. A lét eszerint: már nem vendégség, mint még Kosztolányinál, hanem ideiglenes menekülttábor. 

Ami az írásmódot, a megformálást illeti - az amerikai próza világával rokonítható. Az elbeszélés szinte vár a megfilmesítésre, legalábbis ez volt az érzésem az olvasás során. Jó filmet lehetne csinálni ebből a regényből. A filmek snitt-effektjét is kreatívan alkalmazza Böszörményi, a tudatfolyam a jelen és múlt idejének pszichikai és nem naptári sorrendjét bemutatva.

A cselekményvezetés feszes. A főhős szökése után rögvest a pokol legmélyebb bugyrába kerül. Meg akarják erőszakolni, ki akarják rabolni, még az életétől is megfosztanák. Olyanok, akik eközben semmiféle lelkiismeretfurdalást nem éreznek ezért, sőt jó bulinak tartják mindezt. Később, e börtönszerű körülmények között kezd mégis dolgozni a főhős. Szorgalmas, fegyelmezett ember, gyakorlatias és realista beállítottságú. Szövődnek emberi kapcsolatok is, de eleve torzultak lesznek a rabságban a szerelmek és barátságok. Csak a túlélés gyakorlati szempontjai számítanak ebben az ideiglenességben. A politikai eszmények is megfosztódnak eszmeiségüktől és ennek rendelődnek csak alá.

Böszörményi Zoltán könyvét nem lehet letenni. Olvastatja magát. Mesteri módon adagolja a feszültséget, tartja fenn az érdeklődést. Nagyon jó a kompozíciója. Sőt, a végén felsejlik, csak fikcióként is értelmezhetjük a történetet. A váratlan tulajdonnév-kimondás a sok jelképes név helyett  valódi katakrézissé lesz, megidézve a retorikai nagy archaikus erejét, hiszen minden név eredetileg katakrézis, nagy pillanatával úgy zökkent ki a fikció dimenziójából, hogy, mint az igazi irodalmi tapasztalatban másképp, újonnan értjük meg önmgukat is a regény olvasása után. 

Az igazság az eredetben van - mondta Heidegger. Talán ezért is írta meg Böszörményi Zoltán a kezdet könyvét. Lássuk mai eredetünk metaforáját – ami nem más, mint a Regál. A főhőst végül kiengedik a Regálból. Mehet tovább. De ez már csak a szubjektum-építés utáni, léttörténet utáni helyzet lehet. A könyv ezzel a fordulattal végződik. Hiszen, ahogy Ottlik Géza írta az Iskola a határonban - a másik nagy határ-regényben - a többi már csak meghosszabbított vakáció.