Ezen a héten D. Magyari Imre kérdezte Szilágyi Zsófia irodalomtörténészt és egyetemi tanárt újonnan megjelent, Iskolatáska című kötetéről. A könyv a XX-XI. századi irodalom oktatást dolgozza fel az általános iskolától kezdve az egyetemi oktatásig, főként a kötelező olvasmányokra fókuszálva. Szilágyi Zsófia tanárként kihangsúlyozza, mennyire fontos a személyesség a tanításban:

„A tanításban nagyon számít, ha az ember személyesen szólítja meg a hallgatókat.”

Miért nincs helye Móricznak a közoktatásban? Mi a tanári pálya veszélye? Megfér-e az iskolában a popkultúra? Ezekre és ehhez kapcsolódó kérdésekre kaphatunk választ.

Molnár Erzsébet tárcájában (Cipője ólom) Harangláb asszony és Harangláb úr egyik forró napjába kaphatunk betekintést, ahogy próbálják átvészelni a kánikulát – pont ahogy nekünk kellett a hét eleji negyven fokokat.

Gazdag Ági Oldás és Hazatérés című verseiben a szabadság határait és kérdéseit feszegeti. Az Oldásban az alkotó szabadsága a tét, míg a Hazatérésben az ajtók mögé zárt pillanatok.

Csobánka Zsuzsa Emese tárcájában (Illúziók és misztériumok: a szív) szokatlan módon nem a betegséget elszenvedő, hanem a beteg közeli rokonának érzéseibe nyerhetünk betekintést. Ezzel felhívja a figyelmünket a betegségben szenvedők családtagjaira is, hiszen lelkileg számukra hasonlóan megterhelő a helyzet: „A szív vitathatatlanul egy törés. Japán csésze, amit aztán arannyal foltozunk össze, hogy értékesebbé tegyük a törésvonalakat.”

Patak Márta Regényen kívüli támadásában a regényírók kétségeit és vívódásait tárja az olvasó elé, megmutatva ezzel, milyen bizonytalan tud lenni az ember saját írásával kapcsolatban:

mennyire fél megmutatni az olvasóknak fiókjában évek óta rejtegetett regényét, ki legyen, és hogyan beszéljen az elbeszélő. De előfordulhat, hogy egy ponton túl teljesen függetlenné válik a regény főszereplője saját megalkotójától, az írótól. A kérdés már csak az, egyenrangú vagy hierarchikus a köztük lévő viszony?

Fejes Eszter Én vagyokjában a gyerekkori szorongások kapnak főszerepet. Hogyan éljünk velük, és mit kezdjünk ezzel később? Megmutatja a szülői szigor megélését és az idősebb-fiatalabb testvérek közti akaratlan különbséget: valahogy a nagyobbnak mindig tökéletesnek kell lennie, míg a kisebb jóval nagyobb szabadságot kaphat, miközben elfelejtenek rájönni, kik ők valójában. „Mit képzelsz te magadról? Hát nagyon keveset. Sok idő és energia aztán később képzelni valamit magamról.”

Szijj Márton a görög mitológia világába repít minket el Sztaurosz fenyegető beszéde a mükénéiekhez, illetve Beszélgetések Sztaurosszal című verseivel. A két vers kapcsolatban áll egymással, hiszen mindkettőben megszólal Sztaurosz. Az elsőben ő maga a lírai alany, a másodikban pedig egy interjú résztvevője. Az elsőnek magasztosabb, már-már archaikus hangvétele van, míg a második egy antik dialógusra emlékezteti az olvasót.

Simon Bettina versét (Könyvek és balatoni villák) a fel nem dolgozott gyász uralja: a lírai alany még halála után is vesz ajándékokat elhunyt szerettének. Mindezzel rámutat, milyen nehéz és fájdalmas az elengedés, és olykor könnyebb úgy tenni, mintha a másik még az élők közt lenne.

Wirth Imre lírájában (Szendvicslegó az NDK előtt) egy látszólag hétköznapi találkozás kap szerepet, mégis három különböző, egymástól távol álló világ találkozik benne: a Magyarországon élő, feltehetőleg középosztálybeli lírai alanyé, az Amerikából hazalátogató Renátáé és az éhes, szendvicsért könyörgő hajléktalané. Egyszerre megmagyarázható, mégis abszurdnak tűnik a szituáció, ami pont ettől lesz szép. „Nem értem, miért / mondtam ezt. Dehogynem értem.”

Hegedűs Claudia Rachel Kushner regényéről (A teremtés tava) írt kritikát, amiben a kémek világába kalauzol minket. A James Bond-történetre emlékeztető cselekmény főszereplője egy harminc év körüli, FBI-tól kirúgott nő, aki új munkát találva megpróbál beépülni egy veszélyt jelentő csoportba. A nagy sikerű, Booker-díjra jelölt kötetet a Warner Bros. tervezi megfilmesíteni. A filmet előreláthatólag Maggie Gyllenhaal fogja rendezni.

Az Ex libris rovatban ezúttal Nagy Olivér Ábel írt négy kötetről, amikben közös a megosztónak számító fekete humor. Amíg Ivan Medješi könyvében a ruszin világ mocskával találkozunk, addig Sinkó József Betonkeverő című novelláskötetében a szürrealizmussal és az életben előforduló problémákkal (mint például videójátékfüggőség) találkozhatunk. Ezekhez képest Plonicky Tamás Hugyos malacában a férfiak piszkos fantáziájába és egójukba enged betekintést, Kőhalmi Zoltán Vegán disznótorában pedig Örkény és Karinthy stílusát megidéző, parodisztikus prózákat tár az olvasóközönség elé.

A továbbiakban Borsik Miklós elemzését olvashatjuk Marno János az emberi test természetét is feltérképező Hazatűnés című verseskötetéről. Mesterházy Balázs Márton László Két bors ökröcskéjéről számol be, melyben az élettörténetek egymásba fonódása kap főszerepet. Zeck Julianna pedig Boldizsár Ildikó, többszöri újranyomás után most bővített kiadásban megjelent, Meseterápia című művéről értekezik. Végezetül a Ketten egy új könyvről rovatban Darida Veronika és Csehy Zoltán elemezték Radnóti Sándor Rácsodálkozás címet viselő tanulmánygyűjteményét, amiben a szerző képzőművészettel kapcsolatos írásai találhatók.

Az aktuális lapszám kapható az Írók Boltjában és az újságárusoknál. 

Fotó: Károlyi Csaba Facebook-oldala