Miklós Ágnes Kata krimitörténész a műből olvasott fel részleteket, kiemelve kulcsmomentumait, fordulópontjait. Továbbá a könyv és film közötti szembetűnő különbségekre is felhívta figyelmünket, például Norman Bates alakjára, aki a könyv szerint egy kopaszodó, szemüveges, túlsúlyos alak a filmbeli sovány, törékeny, feminin karakterrel szemben. Bár Hitchkock tudatosan választott filmje főszereplőjének olyas valakit, akitől ösztönösen nem tart a mozinéző.

Mátyás Péter filmesztéta is úgy vélte, hogy a könyv és a film két egymástól teljesen elkülönülő mű. Példaként a gyilkosságok közötti különbségeket említette, mert amíg a filmben a híres zuhanyzós öldöklés egy hatalmas késsel történik, addig a könyvben Norman a nőt egy fejszével fejezi le. Úgyhogy Hitchcock még visszafogottnak is bizonyult Blochal szemben. Mátyás továbbá a film erősen freudista vonalát emelte ki, mivel Hitchkock nagy követője volt Sigmund Freudnak, ezzel magyarázható az ödipusz-komplexus megjelenése, Norman és anyja között.

 

Végh József kriminálpszichológus, túsztárgyaló a pszichológiai fogalmakat igyekezett rendbe rakni a fejekben. Elmondta, hogy a film nem kristálytisztán használja a többszörös személyiség jelenségét, mivel összemossa azt a skizofréniával. Norman filmbeli magatartása megegyezik egy skizofrénével, az utolsó jelentben mégis kettős személyiségéből gyógyítja meg önmagát azáltal, hogy végleg átveszi anyja énjét. Végh azt is kiemelte, hogy Norman karaktere nem pszichopata, mivel a karakterrel ellentétben a pszichopaták nem félnek vagy szoronganak, továbbá nem képesek szeretni vagy tanulni hibáikból, miközben kedvesek és mindig tudják, hogy kinek mit kell mondani. Hozzá tette, hogy a legtöbben közülük nem is bűnözők, hanem vállalkozók vagy politikusok. Zárásként Végh elmondta, hogy Hitchcock folyamatosan félre vezet minket, de ezt mégsem inkorrekt módon teszi.