"Nagyon meg vagyok hatva, hálás vagyok, hogy megkaphattam ezt az elismerést" - fogalmazott a díj átvételekor a Duna című esszéregényéről világszerte ismert trieszti író.

A Budapest Nagydíjat átadó Csomós Miklós kultúráért felelős főpolgármester-helyettes kiemelte: az elismeréssel a magyar főváros fejezi ki tiszteletét Magris írói munkássága előtt a magyar polgárok nevében.

"Magris érti a lelkünket, ismeri a mások elől elélt életek kegyetlen ritmusát, az egymás elől eldalolt hangot" - fogalmazott Grecsó Krisztián laudációjában, amelyben méltatta az író "kíméletlen, pontos" mondatait.

Esterházy: Magris tükröt jelent Közép-Európa számára

Közép-Európa fogalmáról, a Habsburg-örökségről és a valóság megragadásának irodalmi lehetőségeiről is szót ejtett a XIX. Budapesti Nemzetközi Könyvfesztivál díszvendége, Claudio Magris és Esterházy Péter a rendezvénysorozat csütörtöki pódiumbeszélgetésén.

"Kicsit olyan ez a fogalom, mint a rágógumi, bármerre lehet nyújtani" - válaszolt a moderátor Mélyi József Közép-Európa mibenlétét firtató kérdésére Claudio Magris. Mint hozzátette, ez a kifejezés a 19. században született, amikor a régió jelentős része még osztrák-magyar uralom alatt állt, majd később a német, illetve szovjet megszállás elleni tiltakozás metaforájává vált, a globalizáció terjedésével azonban csökken a jelentősége.

Esterházy Péter arra emlékeztetett, hogy a nyolcvanas évek emancipációs törekvéseinek idején a Közép-Európa fogalomnak komoly jelentősége volt, egyfajta kiáltást jelentett: "a nagyhatalmak között is van valami". "Manapság ismét Kelet-Európa, sőt, másodosztályú Európa kezdünk lenni" - vélekedett a magyar író, hozzátéve azonban, hogy Magris írásai a régiónak egyfajta tükröt jelentenek, amely nem megszépíti a dolgokat, de felmutatja a lehetőségeket.

A trieszti író Raffaele La Capria mondását idézte, miszerint nem ugyanaz nápolyinak lenni és nápolyit alakítani, arra utalva, hogy a fogalomról szóló túl sok beszéd közben megvan a veszélye: a vitapartnerek egy valóságtól elszakadt képhez kezdenek idomulni.
Első, A Habsburg-mítosz című könyvéről szólva Claudio Magris megjegyezte, Közép-Európában talán még mindig érezhető egy elveszett rend utáni vágyódás, párhuzamosan a jelenlegi rendetlenség érzetével.

A Duna és az Egy másik világ szerzője kitért a történelmi valóság irodalmi megragadhatóságának kérdésére is. Elmondása szerint a nagy struktúrák felől közelítve a racionális folyamatok, nagyszabású mozgatórugók tűnnek fel, amint azonban az író az egyes ember sorsát szeretné bemutatni, a történelem kaotikus rendszerré válik. "Mit tehetünk, hogy ne hódoljunk be az irracionalitás veszélyének, de ábrázoljuk az egyén nehézségeit?" - tette fel a kérdést, hozzátéve: a 19. századi szerzőknek még nem kellett efféle problémával megküzdeniük.

A két évig szenátori tisztséget is vállaló Claudio Magris az irodalom és a politika közötti kapcsolatról is szót ejtett; véleménye szerint számos példa bizonyítja: attól, hogy valaki mesterművet ír, még nem biztos, hogy feltétlenül jobban érti a politikát.

Esterházy Péter ellenben hozzátette, egy diktatúrában, ahol nem szabad bizonyos dolgokról beszélni, az irodalomnak kötelessége, hogy szóljon ezekről.

A pódiumbeszélgetés végén a magyar író Hahn-Hahn grófnő pillantása című kötetéből olvasta fel a "nagy tehetségű, remek csípőjű, kivételes trieszti asszonyról", Mágris Klaudiáról szóló részt, a nagyszámú közönség és Claudio Magris tetszését is kiváltva.