art&design
2012. 07. 24.
Rózsafélék
Debreczeni Imre, Horváth Roland, Pinczés József: Rosaceae

A Rosaceae cím rózsaféléket jelent. Bevallom, először egy rosacea nevű bőrbetegséget találtam, amit Domenico Ghirlandaio már ráfestett egy püspök orrára a quattrocento korában. Itt mégis rózsafélékről van szó, s a folgalom itt a rózsáktól a gyümölcsfákig terjedő növényi csoportot írja le. Ezek a nem annyira virágszálak akár festők is lehetnek, akik állandó jelleggel festik újra és tovább az általuk egyszer létrehívott képet. Eszerint a festő nem is emberhez hasonlít, hanem inkább valami növényhez, aki szimbiózisban él saját művével. Fenyvesi Áron megnyitószövege szerint kérdés, hogy bővíthető e ez a virágágyás mondjuk Kis Róka Csaba húsevő növényeivel, Horváth Dániel vadszőlőivel vagy Csató József kaktuszaival. Ez a nyitott koncepció és a képek szeparált elhelyezése inkább kelti három harmad önálló, mint egy csoportos kiállítás érzetét. Nyugodt kert három kis kapuval, mondanám, három világ, ha a meséből jöttem volna.

Debreczeni sci-fiben utazik, történet van itt, amit mondani kell. Star Trek-gépek, kék laptopfény. Az egyszarvú mint replikáns, akár az én kicsi pónim ül a Star Trek Enterprise vezérlőtermében. Egyébként a teljesen embertelen űr uralkodik, se Kirk kapitány, se Spock parancsnok nem jelenik meg a nagyméretű vásznakon. Tárgyfestészet, de mégis mesél és húz minket a vezérlőpulthoz, hogy nézzük, mert van ott még valami. De megérinteni nem lehet, mert szúrós hideg. Mányoki Endre szerint Debreczeni nem a tárgyakat bűvöli, hanem minket, mi kapunk még egy szivecskényi életet, mert kimerészkedtünk a páncélunkból. Mr. Sulu váltsunk teret.
Horváth heavymetallal súlyosbítja a caravaggioi barokkot. Koponya és lézerfény csendélete meleg színekkel. Az Elmélyülő kiscipő és koponya tájképbe illesztett, kollázsszerű kompozíciója egy nemzeti ünnepünk tűzijátékával. Fanyar humora egészséges. Az érzékiség győz a csendélet felett, de aztán egyedül maradunk ebben a nyitottra festett, félabsztrakt világban. Az Éjjeli menedék vasszerkezetei Anselm Kiefer munkáit idézik. Hüpnagóg alkat: a félálomból nemcsak inspirációt merít, hanem benne dolgozni is képes.

Pinczés szégyenlős, álgyermeki világába festi a szürreált, csak a fekete kandúr kukkol egy lebegő, Pszeudó álomba ringatott nőt. Henri Rousseau vagy Li Taj Po szent életű tigrisei sakktáblatérben. Nem kérnek enni. Saját elmondása szerint pedig még a paprikás csirke főzése közben is a hegyesszögű, illetve tompaszögű pályaképről meditál. Ez Nemes Nagy Ágnes gondolata, egy döntés a paletta bővítéséről vagy az elmélyülésről. Míg Horváthra jellemző a kontrasztok lebontása, Pinczésnél épp az ellenkezője: kiemel, hattér van és kép, legbelül még egy kép. David Lynch egy óvodás lelkével, lepkés szemüvegben.

Debreczeni Imre, Horváth Roland és Pinczés József a budapesti Elnök utcában ecsetvonásokkal vuduznak. Menjetek el, és nyomjátok meg a teleportállomás kilövő gombját.
A Rosaceae – Debreczeni Imre, Horváth Roland, Pinczés József közös kiállítása a Mazart Galériában (1089 Budapest, Elnök utca 1.) augusztus 5-ig látható.

Debreczeni sci-fiben utazik, történet van itt, amit mondani kell. Star Trek-gépek, kék laptopfény. Az egyszarvú mint replikáns, akár az én kicsi pónim ül a Star Trek Enterprise vezérlőtermében. Egyébként a teljesen embertelen űr uralkodik, se Kirk kapitány, se Spock parancsnok nem jelenik meg a nagyméretű vásznakon. Tárgyfestészet, de mégis mesél és húz minket a vezérlőpulthoz, hogy nézzük, mert van ott még valami. De megérinteni nem lehet, mert szúrós hideg. Mányoki Endre szerint Debreczeni nem a tárgyakat bűvöli, hanem minket, mi kapunk még egy szivecskényi életet, mert kimerészkedtünk a páncélunkból. Mr. Sulu váltsunk teret.
Horváth heavymetallal súlyosbítja a caravaggioi barokkot. Koponya és lézerfény csendélete meleg színekkel. Az Elmélyülő kiscipő és koponya tájképbe illesztett, kollázsszerű kompozíciója egy nemzeti ünnepünk tűzijátékával. Fanyar humora egészséges. Az érzékiség győz a csendélet felett, de aztán egyedül maradunk ebben a nyitottra festett, félabsztrakt világban. Az Éjjeli menedék vasszerkezetei Anselm Kiefer munkáit idézik. Hüpnagóg alkat: a félálomból nemcsak inspirációt merít, hanem benne dolgozni is képes.

Pinczés szégyenlős, álgyermeki világába festi a szürreált, csak a fekete kandúr kukkol egy lebegő, Pszeudó álomba ringatott nőt. Henri Rousseau vagy Li Taj Po szent életű tigrisei sakktáblatérben. Nem kérnek enni. Saját elmondása szerint pedig még a paprikás csirke főzése közben is a hegyesszögű, illetve tompaszögű pályaképről meditál. Ez Nemes Nagy Ágnes gondolata, egy döntés a paletta bővítéséről vagy az elmélyülésről. Míg Horváthra jellemző a kontrasztok lebontása, Pinczésnél épp az ellenkezője: kiemel, hattér van és kép, legbelül még egy kép. David Lynch egy óvodás lelkével, lepkés szemüvegben.

Debreczeni Imre, Horváth Roland és Pinczés József a budapesti Elnök utcában ecsetvonásokkal vuduznak. Menjetek el, és nyomjátok meg a teleportállomás kilövő gombját.
A Rosaceae – Debreczeni Imre, Horváth Roland, Pinczés József közös kiállítása a Mazart Galériában (1089 Budapest, Elnök utca 1.) augusztus 5-ig látható.
További írások a rovatból
Ioana Stanca és Vető Orsolya Lia Soft as Water című kiállításáról
Kritika az Én itt vagyok, te ott vagy. Én jól vagyok, te hol vagy? című kiállításról
Más művészeti ágakról
M. Nagy Miklós és Totth Benedek beszélgetése az idei PesText egyik kiemelt vendégéről, Vlagyimir Georgijevics Szorokinról