bezár
 

film

2012. 07. 28.
Trash(s)ztétika
Trashfilm, Prizma 7
Tartalom értékelése (0 vélemény alapján):
Trash(s)ztétika A Prizma három évvel ezelőtt jó érzékkel talált meg egy szűk, de – tekintve a lap sikerességét – mégiscsak létező lyukat az amúgy túlzsúfoltnak tetsző magyar filmes folyóirat-színtéren. A Prizma ugyanis a tudományos precizitást elegáns külsőbe csomagolja, a különböző teóriák tűzijátékát pedig olyan aktuális témákra koncentrálja, amelyek a szélesebb olvasóközönség érdeklődésére is számot tarthatnak. A Kortárs skandináv film vagy a Jim Jarmusch lapszám után ilyen amanapság reneszánszát élő trashfilmről szóló kiadvány is, amely nem csak hiánypótló és tanulságos, de néhol kifejezetten szórakoztató olvasmány is.
Habár a – legalább Tarantino és Rodriguez közös Grindhouse-projektje óta – újra felkapott exploitation- és trashfilmek térhódítása a magyar szakirodalomban is kezd lecsapódni, pár Filmvilágos cikk (A kacsintás esztétikája, A reklám a lényeg!, Kortárs blaxploitation cinema, stb.), és egy Mozinet-könyv (Grindhouse. A filmtörténet tiltott korszaka) formájában, a Prizma legutóbbi lapszáma mégis hiánypótló kiadvány e téren. A Filmvilágos cikkekkel ellentétben elsősorban nem a kortárs, iróniába mártott és idézőjelezett "rosszfilmekkel" (Terrorbolygó, Machete, Fekete Dinamit, stb.) foglalkozik, a Grindhouse-könyvvel szemben pedig nem az exploitation (azaz a különböző társadalmi jelenségeket kizsákmányoló, illetve a szexualitást és az erőszakot nyíltan, tabusértő módon ábrázoló) alkotásokat, hanem elsősorban a leplezetlen trashfilmeket, a rosszfilmeket, a "bóvlit" tárgyalja. Hogy utóbbi kettő között mi is a különbség, arra Sepsi László A szörnyeteg jele című esszéje ad választ, amelyik két Grindhouse-tanulmányt (Kovács Marcell: A rossz ízlés kultúrája, Varró Attila: Hús és vér) idéz, kommentál és egészít ki. Ahogy Kovács vagy Varró, úgy Sepsi is egy frappáns definícióval igyekszik rendet tenni a különböző kategóriák és definíciók zűrzavarában: "Ha az exploitation a kortárs valóság sokkolóan torz tükörképe, akkor a trashfilm a mindenkori tömegkultúráé." Azaz itt nem az afro-amerikai közönség számára popkulturális hősöket teremtő blaxploitationről vagy az anno aktuális társadalmi paranoiákat kizsákmányoló AIP-fércművekről lesz szó, sokkal inkább a SyFy által maximális fordulatszámra kapcsolt futószalagon gyártott sci-fikről, a Japánban elterjedt, futurisztikus, camp-esztétikát piedesztálra emelő horror-filmekről, vagy éppen a hírhedt Asylum által 3 hét alatt összetákolt mockbusterekről. Magyarul: "a különböző filmzsánereket roncsoló és esszenciájukká sűrítő" trashfilmekről, amelyek nem társadalmi félelmekből, hanem műfaji hagyományokból táplálkoznak, és a műfajszöveteket zabálják fel, majd alakítják saját képükre.Megashark vs. Giant Octopus
Apropó, The Asylium: az aktuális Prizma-számot nem csupán a magyar trashfilmes szakirodalom bővítésének kissé száraz bókja illetheti, hanem az is, hogy az esszégyűjtemény kifejezetten olvasmányos, és kuriózumokat, korábban nem tárgyalt témákat is taglal. Igazi ínyencségnek számít például a mockbustereket, azaz a nagy stúdiók által gyártott blockbusterek trashfilmes verzióit még a stúdiófilm megjelenése előtt piacra dobó The Asylium stúdió vezetőjével, David Michael Latt-tel készített interjú, amely a manapság talán legismertebb trashfilm-cég életébe és filmkészítési módszereibe enged bepillantást. Hasonmód, korábban (legalábbis a hazai szakirodalomban) érintetlen területet térképez fel Csiger Ádám Szemét a nap mögött – A japán trashfilm útja című írása, amely nem csak a kortárs japán szennyfilm-trendeket elemzi precízen, hanem a Trashfilmkörkép alfejezetben egy egész nemzet trash-történetéhez kínál gyorstalpalót – ami már csak azért is az egyik legpraktikusabb bejegyzés a Prizma 7-ben, mert a nem-filmszakos olvasó valószínűleg azért lapozza fel a Trashfilmet, hogy tippeket kapjon ahhoz, vajon a Tokyo Gore Police-t, A mocsári lény átkát, vagy a Megapiton kontra óriásaligátort, netán a The Womant érdemes-e megnéznie.Tokyo Gore Police
A már említett tanulmányok mellett az utóbbi években trendet generáló műfajok, alkotók sem maradhattak ki az összeállításból, így Nemes Z. Márió a tőle megszokott elméleti alapossággal tárja fel a torture porn horrorok (ld. Fűrész-széria, francia újbrutalitás) kulturális és ideológiai gyökereit, és veséz ki olyan filmeket, mint az Antikrisztus vagy a The Woman. Alföldi Nóra pedig a grindhouse-szakirodalomban egyre divatosabb vonalat, azaz a hollywoodi mainstream tömegfilm és a trashfilm kapcsolatát boncolgató teóriák közé vés újabb bejegyzést, Michael Bay Transformers-trilógiájának effectsploitationét vizsgálva.cimg[22905]
Ám kétségkívül a nyitótanulmány, Jeffrey Sconce Az akadémia "beszennyezése" – Ízlés, többlet és a filmstílus politizálódása camű alapszövegének magyar fordítása a lap igazi ütőkártyája, amely üdítő módon nem az iróniában, vagy valamily más posztmodern vonatkozásban keresi a trashfilm-kultúra divatosságának okait. Sconce ráadásul megfordítja a vizsgálódás szokásos menetét, és nem arról cikkez, hogy Hollywood hogyan kebelezte be az exploitation filmek vívmányait és narratív eszköztárát, hanem arról, hogy az ellenmoziként működő "aljakultúra" hogyan járja végig ugyanazokat a stációkat, mint az általa aktívan megvetett magaskultúra (pl. kanonizáció, a stílus felértékelése, stb.). Tanulmányának utolsó pár oldala talán a legérdekesebb olvasmány azok számára, akik arra kiváncsiak: értelmes emberek vajon miért is vonzódnak a bóvli trashfilmekhez, pláne ha azok még csak nem is ütik el iróniával saját szenny-mivoltukat.Trashfilm
Az pedig már csak a lap szerkesztőségét dícséri, hogy nem csupán azért érdemes eredetiben birtokolni a kiadványt, és nem csak a neten is közölt publikációkat olvasni, hogy megtudjuk Sconce frappáns és megvilágító erejű válaszát a feltett kérdésre, hanem azért is, mert a Prizma gusztusos vizuális körítése élvezetes élménnyé teszi még a nehezebben emészthető, a tudományos fordulatokkal túlzsúfolt szövegek olvasását is. Erről többek közt ősrégi trashfilm-plakátok, hangulatos filmfotók gondoskodnak, ám a Trashfilm nívóját leginkább Dömsödi Zsolt – talán pont a Grindhouse-projekt áltrailerei által inspirált – "álplakátjai" emelik, amelyeket a tervezőgrafikus nem létező szennyfilmekhez rajzolt. "Dömsödi most kitalált filmeknek csinált plakátot, grndhouse-os, trash-filmes vonalon. Globalizált underground, nemzetközi geek-ség, kozmopolita otaku. Szeretem a helyi trenden kívüliséget, az aktuális korszellemmel anakronisztikus gesztusát." – szól Vágvölgyi B. András ajánlója, és csak remélhetjük, hogy a trashfilm-szakirodalmat új szempontokkal és témákkal bővítő, illetve a filmelméletet igényes és fiatalos, vizuálisan is aprólékosan kidolgozott formában tálaló Prizma is meg fog felelni az idézet utolsó kitételének, és a továbbiakban is úgy mutat be filmszakmailag aktuális és "trendi" témákat, hogy közben mindig kicsit másképp, kicsit máshonnan szemrevételezi tárgyát.

Részletes tartalomjegyzék, és árusító helyek listája itt.

Kapcsolódó cikkek


nyomtat

A prae egy több mint húsz éves történettel rendelkező brand, aminek növekedését és fejlődését most Ön is segítheti. Célunk, hogy minél több emberhez eljussanak a kultúráról való gondolataink és az ezt tartalmazó termékeink - akár az online portál cikkei, a különböző folyóiratszámok vagy a könyveink. A kooperációt nem szeretnénk viszonzatlanul hagyni: a különböző támogatásokért igyekszünk azzal egyenértékű köszönetet mondani.

Szerzők

-- Soós Tamás --


További írások a rovatból

Taika Waititi: Jojo nyuszi
Noah Baumbach: Házassági történet
Nagy Zoltán: Szép csendben
Interjú a FOMO című film rendezőjével, Hartung Attilával

Más művészeti ágakról

irodalom

Egy szamosújvári polgár karikatúrája Egy szamosújvári polgár karikatúrája
Törös Tivadar Áfgánistán Vártán levelei című tárcagyűjteménye elé (Romanika Kiadó, Budapest, 2019.)
irodalom

Boldogulós békeidők Boldogulós békeidők
Gion Nándor: Rózsaméz, Magvető, 2019
irodalom

Fantomsorsok Fantomsorsok
Bjarte Breiteig: Fantomfájások, Noran Libro, 2019
színház

Ódon szöveg, modern látvány: mit kezdjünk ma Bánkkal? Ódon szöveg, modern látvány: mit kezdjünk ma Bánkkal?
Katona József Bánk bánja a Kamrában


bezár
Regisztráció


bezár
Bejelentkezés