Rock 'n' más '59 – Kovács Eszti vs Lonnie Donegan / Az apu ideges / PRAE.HU

Ha végre itt a nyár, ez nemzeti toposz, mindenki tudja folytatni, mindenki szereti, vagy azt hiszi, hogy szereti, ahogy a Bambiról is hittük, a kátrányitalról. Ha végre itt a nyár, beköszönt a pöttyös-copfos infantilizmus. "Imbecillitás" – mondja lakonikusan Purábl Kúnó szerepében Andorai Péter, már megint a Csinibabában. Pontos, tömör, lényegretörő – legyen ez a beköszöntő korszak schlagwortja. Ha végre itt a nyár, megenyhül az idő, jön a konszolidáció, az ember strandra jár, mondjuk, pont a vácira, mert azért van itt ő, a váci Duna-parton, ahonnan a strand hangszórója egészen a Göncz Árpád cellaablakáig röpíti a Pancsoló kislány csacska taktusát. És Göncz Árpád hallja a börtönrácsokon át beszűrődő lánykahangot, és ahogy a Kovács Esztike naiv-játékosan felsikkant, hogy íjjjajj, úgy élvezi ő a strandot, akkor Göncz Árpád nagyon elszomorodik. És amikor Göncz Árpád végre kijöhet a váci börtönből, akkor még az addiginál is jobban elszomorodik, és egyre csak azt kérdezi magától mély döbbenettel: hát ez volna az, avagy hol van az a forradalmas Magyarország, amiért ő annyit szenvedett?

Romsits Ignác mondja, hogy a történész számára "szubjektíve teljesen érthető ez a döbbenet", amit meg is kell jelenítenie a korszak elemezésében. Viszont "ugyanakkor magyarázatot kell találnia arra az érzületre is, amely a társadalom jelentős részét a hatvanas években magával ragadta. Szólni kell tehát az anyagi gyarapodásról, a kispolgárosodásról, és mindarról, amiben a Kádár-rendszer jobb volt a Rákosi-rendszernél." Minderről persze nem a Stúdió 11 nagyszerű gitárosa, Berki Géza komponálta kedves kis dal tehet. Azt viszont remekül érzékelteti, mennyire megváltozik a felszíni atmoszféra a Kádár-korba lépő Magyarországon: az imbecillitás évtizedében az anyagilag gyarapodó szocialista kispolgároknak itten annyira szép és jó, annyi vicceset látnak-hallnak! És még Bambi is kapható.

Fejest a Bambiba agyatlanul

PANCSOLÓ KISLÁNY

Zene: Berki Géza

Szöveg: Brandt Iván

Előadó: Kovács Eszti

Ha végre itt a nyár, és meleg az idő,

Az ember strandra jár, mert azért van itt ő,

S míg anyu öltözik, az apu ideges,

Hogy olyan lassan készül el, hogy addigra este lesz!

Ijjaj, úgy élvezem én a strandot,

Ottan annyira szép és jó,

Annyi vicceset látok, hallok,

És még Bambi is kapható!

A strandon az is jó, hogy van még sok gyerek,

És van homokozó, és labdázni lehet,

Csak azt nem értem én sok néni miért sikít,

Ha véletlen egy labda épp egy bácsira ráesik…

Ijjaj úgy élvezem én a strandot.

Ottan annyira szép és jó,

Annyi vicceset látok, hallok,

És még Bambi is kapható!

De apukára is én azért ügyelek,

És mindig odavisz a lelkiismeret,

S ha fekszik a napon, és izzad már szegény,

Kis vödröm vízzel megtöltöm és rálocsolom mind én!

De este szomorú a hazafelé út,

Mert otthon az anyu a fürdőkádba dob,

Már volt vele ezért már nagyon sok vitám,

Mert ki hallott már ilyen dolgot, fürdeni strand után!

Otthon nem szeretem a strandot,

Abban semmi sem szép, se jó,

Gyorsan mosdani, mást se hallok,

És még Bambi se kapható!

A pattogó ritmusú, könnyed hangú dalban egy amerikai katona meséli el a britekkel vívott 1815-ös New Orleans-i csata krónikáját, olyan lüke derűvel, ami épp megfelel a '60-as évekhez közeledve világszerte fertőző infantilizmusnak. Driftwood 1936-ban írt country nótáját '59-ben Johnny Horton énekli fel az amerikai slágerlista élére. Mi azonban Lonnie Donegan verzióját mutatjuk be, a brit lista 2. helyezettjét, a Beatles-korszakig vezető skiffle-irányzat példájaként. Az amerikai folkból eredő skiffle brit változatában nagyon egyszerű, gyors tempójú, vidám dalokat adnak elő afféle kócos utcagyerek-stílusban a külvárosi vadócokból összeverődő kis bandák, általában gitár-ének, bendzsó, ütős felállásban, ahol ütőhangszer alatt akár a mama lábasait is érthetjük.