PRAE.HU: Mikor határoztad el, hogy illusztrátor leszel és hogyan kerültél erre a pályára?

Nagyon kicsi voltam, úgy nyolc éves lehettem, amikor elhatároztam, hogy én mindig rajzolni fogok. Először anyuka akartam lenni, majd gyárat akartam és végül kitaláltam, hogy gyerekkönyveket szeretnék illusztrálni. Kiskoromban apukám mindig kép nélküli mesét olvasott fel nekem és ez segítette a fantáziám kibontakozását. Később elkezdtem rajzolni és ez annyira a szenvedélyemmé vált, hogy még az iskolában is folyamatosan rajzoltam, ezért a tanáraim soha nem voltak elégedettek velem. Én voltam a furcsa gyerek, akit mindig hátra ültettek. De megcsináltam!

PRAE.HU: Olaszországban hogyan fogadták az illusztrációidat?

Az elején nagyon nem szerették a munkáimat Olaszországban. Bizonyos kiadók azt mondták, hogy ez a stílus nem lesz jó, változtassak. Nem is kaptam lehetőséget a publikálásra. De az egyetem utolsó évében Bolognában megláttam egy álláshirdetést,  egy tajvani kiadó illusztrátort keresett. Elküldtem a rajzaimat, amelyek szerencsére nagyon megtetszettek nekik. Sok mesecímet kaptam a kiadótól, amelyek közül a leghosszabbat választottam ki, A király új ruháját. Lelkesen mentem vissza az egyetemre, hogy megmutassam a tanáromnak a szerződésemet, de ő sajnos nem tudta kellőképpen értékelni.

PRAE.HU: A tajvani munka után elindult az olasz karriered?

Először külföldön jelentek meg munkáim, aztán később, a diplomám megszerzése után Olaszországban is sokan megkerestek különböző ajánlatokkal.



PRAE.HU: Szerinted milyennek kell lennie egy jó illusztrációnak?

Egy jó illusztráció segít a gyermekeknek a mese világába belehelyezkedni, hiszen ők még nem tudnak olvasni, valamint szórakoztatónak és furcsának is kell lennie, hogy sok-sok érdekességet tudjanak felfedezni rajta.

PRAE.HU: A gyerekek is viccesnek tartják az illusztrációidat, vagy csak a felnőttek?

Gyakran találkozom gyerekekkel könyvtárakban és iskolákban is, akik szerint a figuráim nem valami szépek és nem színezek pontosan, viszont viccesnek találják őket. És szerintem ez a legfontosabb, hogy tudjanak rajta nevetni. A szülők is szeretik a képeimet, általában még rajzot is kérnek a mesekönyvbe a dedikálások alkalmával.

PRAE.HU: A mesék találnak meg téged, vagy te szoktad kiválasztani azokat a meséket, amelyeket illusztrálsz?

Sok mese megtalál engem, de csak néhányat választok ki közülük. Amikor elolvasok egy kéziratot, vagy egy könyvet, utána rögtön tudom, hogy ez az én mesém vagy sem. Néha unalmas meséket is el kell olvasnom, amelyeken sokszor nehéz átrágni magam. Néha pedig teljesen magával ragad egy-egy történet, és olyankor alig várom, hogy belekezdhessek az illusztrálásába. Általában négy munkával foglalkozom egyszerre, ez segít abban, hogy megmaradjon az érdeklődésem, és ne fásuljak bele egy feladatba. Sőt, azt sem szeretem, ha megkötik a kezem, és egy kiadó megmondja, hogy ide kellene erről meg arról egy rajz, ilyenkor mindig mást választok.

    

PRAE.HU: Hogyan zajlik  az illusztrálás, ha megkapsz egy mesét, akkor hogyan dől el, hogy melyik részt illusztrálod?

Amikor olvasok egy mesét, akkor minden részletét szeretném illusztrálni, ezért sokszor előfordul, hogy át kell csoportosítanom a rajzaimat, mert a szövegek mellett nincs mindegyik számára hely. Ha elolvastam a történetet, akkor próbálom azt a mozzanatot megragadni, amelyik megtetszett. Ezután rengeteg vázlatot készítek magamnak, és kiválasztom közülük azt, amelyiket megfelelőnek találom. Általában a férjem és a kislányom is elmondja a véleményét a munkáimról. Egyszer hajnali kettőkor mentem aludni, és még az ágyban is azon gondolkodtam, hogy miért nem sikerült az egyik rajzom. Forgolódtam, nem tudtam elaludni, mígnem felébresztettem a férjemet, hogy beszélje át velem, mi az, amitől nem működik a képem.

PRAE.HU: Tipográfiailag te szoktad elrendezni a képeidet?

Ha nem tetszik, amit a szerkesztő készít, akkor igen. Amikor a történetekhez rajzokat készítek, akkor mindig javaslatot teszek, hogy hova helyezzék el őket. De legszívesebben szöveg nélküli könyveket csinálnék.

PRAE.HU: Készítettél már ilyen könyvet?

Kicsiknek készítettem már képes könyvet, amelyben a különböző síkidomokat kellett színek szerint csoportosítaniuk.



PRAE.HU: Igaz, hogy mindenféle felületre szeretsz rajzolni?

A diákjaimnak mindig azt szoktam mondani, hogy nem drága anyagokra kell rajzolni, mert az csak megköti a kezüket. Minél elhasználtabb egy felület – ez lehet szalvéta, vagy akár levél is – annál jobb. A japán diákjaimtól is sokat lehet tanulni ezen a téren, mert ők teljesen máshogy szemlélik a dolgokat, más látásmódot hoznak magukkal. Az is előfordul, hogy újrahasznosított anyagokból csinálnak szobrokat és képeket.

PRAE.HU: A számítógépen történő alkotás nem szünteti meg a személyes kapcsolatot a rajzolt világ és a rajzoló között?

Nem. A számítógépen 2007-ben kezdtem el alkotni, amikor egy televíziós produkciós stáb felkért egy mese elkészítésére. Akkor kellett ezt a technikát megtanulnom, különben lehetetlen lett volna időben végezni. Emlékszem arra a napra, amikor először találkoztam a grafikai programmal. Ott volt a segédrendező mellettem, és türelmetlenül várta, hogy belekezdjek a munkába. Ezen a táblán nagyon nehéz rajzolni, mert miközben dolgozom, végig egy képernyőt kell néznem, és a papírt nem látom. A segédrendező nagyon ideges lett, hogy nem haladunk elég gyorsan. De mondtam neki, hogy megcsinálom, és így is lett. Ezt az egysíkúnak látszó technikát is próbálom változatossá tenni, különböző anyagokat digitalizálok és építek be a képeimbe, valamint, hogy megőrizzem az anyagokkal való kapcsolatomat, festeni is szoktam.

PRAE.HU: Volt olyan gyerekkönyv, amelyet visszautasítottál, hogy ezt semmiféleképpen nem illusztrálod?

Egyszer megkeresett egy kiadó, hogy küld nekem egy érdekes szöveget. Szörnyű történet volt. Egy királynőről szólt, akinek nem lehettek gyermekei, de egy varázslat hatására minden nap szült egy narancsot. Felhívtam a kiadót, hogy mi ez a baromság, amit küldtek nekem. Valószínűleg a könyv írója egy barátja lehetett a kiadónak.

PRAE.HU: Jól tudom, hogy szakácskönyvet is illusztráltál már?

Igen, az volt a címe, hogy Mesék uzsonnára. De rosszul nyomtatták ki a könyvet és teljesen tönkretették a képeket, mert szürkék lettek benne a karakterek. Ez egy elég rossz élmény, nem is szeretek gondolni rá.

     
 
PRAE.HU: Próbálkoztál már meseírással?

Próbáltam és vannak is ötleteim, de nincs elég tehetségem az íráshoz. Néha az alkotóknak mondok ötleteket, hogy mit hogyan lehetne. De én inkább maradok az illusztrálásnál.

PRAE.HU: Van olyan mese, amelyet kifejezetten szeretnél illusztrálni?

Az Alice csodaországban című mesekönyvhöz szívesen készítenék rajzokat. Ez egy nagyon hosszú mese, de rengeteg ötletem van, hogyan lehetne varázslatossá tenni.

PRAE.HU: Mi volt a legutolsó munkád?

Legutóbbi munkámban görög isteneket illusztráltam. Nagyon szerettem. Sokat lágyítottam a karaktereken, például Vénusz csúnya lett, mint ahogy általában az alakjaim, és nem egy kagylóból, hanem egy csigaházból született meg. Neptunusz pedig egy hallevesbe állítottam. Szeretem azzal szórakoztatatni magam, hogy a szereplőket vicces helyzetekben ábrázolom.

PRAE.HU: Felnőtt könyveket illusztráltál már?

Nem tudok felnőtt könyveket illusztrálni, mert csak infantilis rajzok jönnek ki belőlem. Múlt héten nyílt egy kiállításom, ahol tizenkilencedik századi képekre rajzoltam rá a saját figuráimat. Ezeknek a kis alakoknak hasonló színük van, mint a képeknek, így elég nehéz őket felfedezni. Itt is a játékosságot kerestem elsődlegesen.

PRAE.HU: Van kedvenc könyved azok között, amelyeket illusztráltál?

Nincsen, mert mindegyik könyv megfelel életem egy-egy szakaszának, ezért minden eddigi munkám nagyon fontos a számomra. És próbálom nem ismételni magam.



PRAE.HU: Melyik a kedvenc meséd?

A Piroska. És illusztráltam is. Ez volt az első munkám, úgyhogy nagyon közel áll a szívemhez.

PRAE.HU: Mit tanácsolnál egy kezdő illusztrátor számára?

Szerintem az a legfontosabb, hogy szenvedéllyel csinálják a munkájukat, higgyenek magukban, és próbálják meg követni a saját útjukat, továbbá tanulják meg más látószögből szemlélni a világot.