bezár
 

irodalom

2013. 05. 10.
Az Édentől nyugatra
Cserna-Szabó András Szíved helyén épül már a Halálcsillag c. regényéről
Tartalom értékelése (0 vélemény alapján):
Az Édentől nyugatra Vajon mi késztet egy írói válságban lévő, meglehetősen gasztromán novellistát arra, hogy westernregényt írjon? Népszerűtlen, elfeledett műfaj, már a puszta gondolata is abszurd. Nyilván eleve kudarcra ítélt.
Cserna-Szabó András regénye mintha épp az iménti kijelentést cáfolná meg: a szerző már küllemében is olyan könyvet kíván megjeleníteni, melynek borítója az agyonolvasástól gyűrött, helyenként foltos és szakadt. Vagyis népszerű, eladható, csakúgy, mint az egykori Albatrosz-regények. Az ún. magas irodalomból kiábrándult főhős számára is egy ígéretes ponyva megírása jelenthet némi esélyt a kitörésre. Így aztán belevág, s a cselekmény innentől kezdve két párhuzamos síkon halad tovább: Emlék Bundás iróniával és némi spleennel megtűzdelt (ön)reflexióit, a boldogságkeresés reményében tett utazásait, a nagyepikával való küzdelmét, valamint a western kliséiből életre keltett antihősök kalandjait követhetjük nyomon. Utóbbiak még a klasszikus figuráknál is esendőbbek, a heroikus vonások minden fajtáját nélkülöző alakok, Szomjas és Jancsó easternjeiből, de leginkább a spagettiwesternekből lépnek elő.

A szerző a ponyvairodalomból, a pikareszk regényből, Rejtő Jenőtől, Bulgakovtól, a kommersz filmekből, de ezek paródiáiból, Tarantinótól, Tim Burtontől stb. is kölcsönzött stíluselemeket, továbbá a krimiből, a pornóból, a sci-fiből, és a szerelmes füzetekből. Ezeket filozófiai idézetekkel, várostörténeti kutatásaiból származó leírásokkal, illetve gasztroesszékkel vegyítette. Az ételek, és nem utolsósorban a borok szerepeltetése azokhoz a szövegekhez hasonló, mint amelyek korábban már az Ede a levesben című kötetében, illetve a Nagy Macskajajkönyvben is megjelentek.
Szíved helyén épül már a Halálcsillag
Persze felmerül a kérdés: miért érezte szükségét annak, hogy mindezt egyetlen regénybe belesűrítse? Az olvasónak, vagy tágabb értelemben véve (kultúra) fogyasztónak kezdetben olyan érzése támad, mintha tévénézés közben egyszer csak elszabadult volna a távirányító, a képek pedig csak jönnének, megállíthatatlanul. Az egykori Vers mindenkinek itt megfér az akciójelenetekkel, a TV Paprika a hard pornóval, és így tovább. Az eredendően meglévő érdeklődést leszámítva, Cserna-Szabó e hihetetlen műfaji keveredéssel mintha azt a hatást kívánta volna modellezni, mi történik, ha hagyjuk, hogy mindaz, ami ma a tömegkultúrában jelen van, a tudatunkba férkőzzön. Ezáltal sajátos, minden érzékszervre ható regénytér jön létre, ahol a klasszikus szabályok nem érvényesülnek, és persze a csatornákat sem mi váltogatjuk.  "But if you want to live / You better learn the Game" – figyelmeztet már a könyv legelején, mottóként feltüntetett Motörhead-idézet.

A számtalan forrásból származó panelek és vendégidézetek nyomán keletkezett műnyelvben ─ Cserna-Szabó szavaival élve ─ a kissé "kelkáposztafőzelék-szagú" és megújulásra képtelen magas irodalom pop, rock és metál dalszövegekkel, a romantika nevében alkotott nyelvi giccsel, illetve trágár, vagy a könyv sajátos világába illő, közhelyszerű kifejezésekkel, ál-közmondásokkal egyesül. A szerző filmes asszociációkkal is él: a könyv címében szereplő Halálcsillag-motívum a Star Wars trilógiát idézi meg, mely főleg a hetvenes-nyolcvanas években szocializálódó nemzedék számára bír szimbolikus jelentőséggel. A már említett keverék nyelvezet parodisztikus jellegét Cserna-Szabó a jellemrajzok és leírások ismétlésével emeli ki.

Hogy ezzel kapcsolatosan két példát is említsek: "Bundás lelke olyan üres és sötét volt, mint egy halott város általános iskolájának tornaterme éjjel" – olvasható számos alkalommal a főszereplőről. A női alakokról pedig rendre ez hangzik el: "A szeme ragyogott, mint a kuplerájkilincs". A regényben kétségkívül az ilyen, és ehhez hasonló kijelentések, illetve maguk a karakterek a leginkább szórakoztatóak, akik, mint pl. a Főgázosok, a Bundást kihallgató nyomozótiszt, vagy a székely nyelvjárást a piac elvárásai miatt elsajátító kolozsvári pincér, időről időre feltűnnek.

A regény egymástól jelentősen eltérő téridejű eseményei, melyek egyrészt Emlék Bundás Király utcai álomszerű jelenét, másrészt a Mocskos Tizenegyek Bandájának vadnyugati történetét beszélik el, a szokásosnál kissé lazábban kapcsolódó fejezetekben váltják egymást.  A főszereplővel az egyes epizódokban időről időre érintkező mellékfigurák és történeteik, ha lehet, még tovább tágítják a mű egyébként is szövevényes terét. A két, egymással párhuzamos cselekményszál, melyek közül a western tulajdonképp regény a regényben, a könyv végén, a főszereplő-narrátor jelenében végül összeér, eggyé válik.
 
A mellékszereplők sorsában felfedezhető párhuzamok, melyeket feltérképezve az események egymás előjelének is tekinthetők, valójában  azokra az ok-okozati összefüggésekre világítanak rá, melyeknek nem csak a két különböző cselekményszál közötti megfeleltetésben, hanem Emlék Bundás jelenében is fontos szerepük van. Ilyen többek között a Hamis Csöcsök nevű zenekar átlényegülése az eredeti punk-rock formációból, a szerelemdémon feltűnése és Zafír későbbi nemváltása, vagy Emlék Bundás apjának depresszió miatti kóros elhízása, a bánatevő legendájának, illetve az ehhez kapcsolódó főzés-evés aktusának vadnyugati megjelenítése. Utóbbi azért lényeges, mert megmagyarázza a főhős és a hozzá közel állók gasztromániáját, rendszeres "fejben főzését" is.

Mivel a szerző a szövegben nem az ún. hagyományos történetvezetés szabályait követi, ráadásul a fiktív (vagy leginkább annak tűnő) elemek/helyszínek sokkal erőteljesebben vannak jelen, mint a realitás, a cselekmény helyenként kissé nehezen követhető. Cserna-Szabó szívesen él a túlzás eszközével is: a sémáknak megfelelően olykor valószerűtlenül elnagyolt, szürreális, már-már horrorisztikus figurák, a főként a western jelenetekben használt dialógusok szélsőséges esetlensége mind, vélhetően a mű – regénytechnikai szabályok felett álló – szatirikus jellegét, valamint azt a kontrasztot hivatottak bemutatni, amely a közbeiktatott vendégidézetek révén az ún. magas művészet és a tömegkultúra között jön létre.
Cserna-Szabó András
A westernszálban felépített világ, s benne a magányos banditának, James Lee-nek az alakja, cselekedetei, az írói válságban lévő, önpusztító, infantilis, mégis idealista-esszéista, és főként bohém főszereplő pesti "proletár paradise"-ban, olykor a celebvilágban megmártózó figurájának, életérzésének a leképezése, pontosabban tükrözése. Emlék Bundás, akit a szerelem ugyan nyomorulttá tett, és akinek paradox módon, leghűségesebb társa egy sárga gumikacsa, a vadnyugati Blackhole-ban James Leeként (később Vak Lee) bukkan fel, áll bosszút, oszt sorsot az általa teremtett karakterekre, megingadhatatlanul "a szerelem/boldogság pöttyös lasztiját" kergeti.

A főhős vesztét részben a számára egyetlen kategóriaként létező "elvakult, üres és buta" szerelem, konkrétan azonban éppen azok a klisék okozzák, amikből maga a regény is felépül: a főszereplő író által életre keltett figurák, egy szintén nem újkeletű ötlettől vezérelve, bosszút állnak a szerintük méltánytalanul rájuk mért sors miatt. A kiábrándultság megeszi a lelket, a műanyag világ pedig előbb-utóbb bekebelez mindent, ami az útjába kerül. Likvidálja az ún. magas irodalmat, majd az ebben egyébként csalódott írót magát. Ahogy Mendez fogalmaz, mielőtt lelőné Emlék Bundást: "Mindössze annyi történik, hogy végleg lekapcsolom a lámpát a halott város általános iskolájának tornatermében". S történik mindez pusztán cinizmusból, mindenfajta drámaiság nélkül, hiszen a regénybeli alakokkal, így a főszereplő-narrátorral kapcsolatos befogadói azonosulást több körülmény is megnehezíti. Egyrészt a regénybeli fikcionalitás, valamint a szöveg parodisztikus jellegének állandó hangsúlyozása, másrészt a legtöbbször alkoholtól bódult állapotú narrátor megbízhatatlanságának  kiemelése. Egyébként pedig hogyan is vehetnénk olyasvalakit komolyan, aki a legféltettebb gondolatait rendszeresen egy gumikacsához intézi? "Szíved helyén épül már a Halálcsillag / Megtalállak, kicsinállak, kicsicsillag" – szól a Hamis Csöcsök dalszövegének két sora, mely valójában sokat elárul a végkifejletről. "Isten hangsúlyozta, az emberekből mostanra végképp elege lett" – hangzik el a rádióban bemondott rendhagyó sajtóközlemény, melyben az Örökkévaló többek között azt is elmondja, okulva korábbi hibáiból "tervei szerint ezúttal minden teremtményét elpusztítja". Emlék Bundás ugyan kikapcsolná a rádiót, ami azonban nincs bekapcsolva. "Nem mondhatnám, hogy meglepődtem – jelenti ki, megszoktam már, hogy valaki folyton beszél a fejemben."

Ha a regény kapcsán azt az értelmezési lehetőséget tartjuk szem előtt, hogy a történet csupán egy megbízhatatlan elbeszélő víziója, aki az általa írt regényben áll bosszút saját fiktív valóságának szereplőin, s végül alulmarad, akkor a cselekmény akár zárójelbe is tehető. A szerző azon szándéka, hogy a Szíved helyén épül már a Halálcsillag című könyvet elsősorban a szórakozás kedvéért olvassuk - amennyiben valaki nem kíván jóval többet annál, mint amit a regény nyújthat, azaz elsősorban stílusparódiát, gazdagon felépített fikciót, és nem utolsósorban sajátos nyelvi humort - megvalósítható törekvés.
nyomtat

A prae egy több mint húsz éves történettel rendelkező brand, aminek növekedését és fejlődését most Ön is segítheti. Célunk, hogy minél több emberhez eljussanak a kultúráról való gondolataink és az ezt tartalmazó termékeink - akár az online portál cikkei, a különböző folyóiratszámok vagy a könyveink. A kooperációt nem szeretnénk viszonzatlanul hagyni: a különböző támogatásokért igyekszünk azzal egyenértékű köszönetet mondani.

Szerzők

-- Gáspár-Singer Anna --


További írások a rovatból

irodalom

Mégsem hamis a József Attila-kézirat? Mégsem hamis a József Attila-kézirat?
A boldogság mint esztétikai kudarc
irodalom

Mesterházy Balázs: Törecsek (részlet) Mesterházy Balázs: Törecsek (részlet)
Verses regényrészlet a Prae folyóirat Ragály-számából

Más művészeti ágakról

Gondolatok a Cirkuszi Világnap délutánján
art&design

Rejtőzködő kiállítóterek II. Élőben és virtuálisan Rejtőzködő kiállítóterek II. Élőben és virtuálisan
Artus, Kapcsolótér – Bodóczky István: „Játsszuk azt, hogy meghaltunk”


bezár
Regisztráció


bezár
Bejelentkezés