A Margó Fesztivál célja a klasszikus felolvasóestek helyett a rendhagyó irodalmi programok szervezése különleges budapesti helyszíneken. Az Esterházy-család estjének helyszíne, a Merkúr Palota, a magyar fejlesztésű prezentációs szoftver, a Prezi főhadiszállása. A kortárs magyar irodalom egyik legismertebb alakja, Esterházy Péter bír akkora népszerűséggel, hogy egy legalább közepes méretű termet megtöltsön, a program ingyenes volta pedig képes megsokszorozni az amúgy is nagy érdeklődést. Ekkorával érezhetően nem is számoltak a szervezők, így aztán sokaknak csak állóhely jut, míg mások egyszerűen az épület falain kívül rekednek. A beszélgetés résztvevői számára a mikrofonok gerjedése okoz problémát, a hallgatóságnak pedig néha fülelni kell a borzalmas hangosítás miatt.

Egy apa-fia interjúban szinte megkerülhetetlenek a bulváros részek, ez magától értetődő. Meg kell kérdezni például, hogy mennyire nyomasztó az "Esterházy fiának" lenni, ahogy ezt mindig mindenki megkérdezi híres emberek gyermekeitől. Az író apa úgy állt a kérdéshez, hogy majd a gyerekei megoldják a problémát, és úgy tűnik, megoldották. A képzőművész fiú inkább a franciák gondolataiba mélyen beleivódott Dreyfus-ügyet említi, amelynek negatív hőse éppen egy Esterhazy vezetéknevű katona volt, és Franciaországban mindenkinek ez az ügy jut eszébe a család nevének hallatán. Mivel Esterházy Péter öccse, Esterházy Márton is ismert személyiség, válogatott labdarúgó volt, Marcell azzal a kérdéssel is találkozik néha, hogy kinek a fia, az íróé vagy a focistáé.

Magáról a terjedelmes Esterházy-családfáról meglepően kevés szó esik, csak néhány ős és rokon kerül szóba, pedig a műsor beharangozója a dinasztia múltjába való betekintést is ígért. A közelmúltból azért felvillannak családi pillanatok, terítékre kerülnek epizódok Marcell gyermek- és fiatalkorából, amikor az apa éppen a munkába temetkezett, vagy amikor a fiú iskolát került. Marcell a szülői házat művészsimogatónak nevezi. Olyan írók fordultak meg Esterházyék otthonában, mint Mészöly Miklós vagy Nádas Péter, a képzőművész fiú mégis a képzőművész elődöt, Megyik Jánost emeli ki. A család barátjáról az író elmondja, hogy az ő lakásába lépve rögtön tehetségesebbnek érezte magát az ember.

Érdekes része a beszélgetésnek, amikor a munkamódszerek kerülnek szóba. Apában és fiában közös, hogy mindegyikük egyedül dolgozik. Esterházy Péter, aki végzettsége ellenére már az est elején tiltakozik az ellen, hogy az író mellett matematikusként is definiálják, elmondja, hogy a bölcsészekkel, az egymás műveit elemző, egymás műveiről beszélgető írókkal ellentétben ő a legritkább esetben mutatta meg valakinek félkész írásait. Az elkészült kézirat rögtön megy a szerkesztősége. Marcell a műterem hiánya miatt kezdett el fejben dolgozni, a kész képek következő állomása pedig a kiállítás. Azon kívül leszámítva nem mutogatja őket. Ebben az értelemben mindketten magányos alkotók.

Mindkettejüknél előkerül az a gondolat is, hogy a családi témájú művek esetében muszáj tárgyként kezelni a személyes dolgokat, még ha nehéz is elvonatkoztatni a rokoni szálaktól. Az író szerint intelligencia kérdése is, hogy egy családtag mennyire tolerálja, ha mondjuk írnak róla, ha az alakja megjelenik egy-egy műben, akár saját, akár álnéven. Természetes módon merül fel a kérdés, hogy olvassa-e a fiú az apa írásait, és nem meglepő a válasz. Igen, olvassa. Hogy ne csak a család legyen a téma, és hogy a két Esterházy ne csak beszéljen a művészetről, Péter felolvas, Marcellnek pedig láthatjuk néhány képét és videóját. Kár, hogy maga a beszélgetés kissé ellaposodik a vége felé, mert talán több lehetőség rejlik benne, viszont egy-egy família esetében mindig izgalmas a családtagok közötti különbségek és hasonlóságok kérdése, és a két Esterházy között talán több a hasonlóság, mint ahogy az elsőre látszik.