A Szabotázs Színházi Műhely darabjának van egyfajta amatőr jellege, a befogadó tér, a Hátsó Kapu családias, házias atmoszférája pedig tovább erősíti ezt az érzetet. Az előadás előtt egy kampós bottal húzzák le a rolót a bejárati ajtónál, de csak félig, így akaratlanul is az utca felé pillant az ember. Kintről finoman beszűrődik az autók tülkölése is, a pult felől meg a hűtő búgása hallatszik.



Mindez azonban egyáltalán nem ront az élményen, inkább csak emberi léptékűvé teszi, és jelzi, hogy itt néhányan kis pénzből nagy szívvel csinálnak színházat. A cím utal arra a szikárságra, amellyel anno megírták a bűnügyi jegyzőkönyvet, és amellyel megfogalmazták az orvosi véleményt Radnóti holttestének megtalálásakor. Ennek a hivatalos jegyzőkönyvnek a szövege szó szerint el is hangzik az előadás végén, jelezve, hogy az egyik legjelentősebb magyar költőből egy olyan holttest maradt, amelynek csak sorszáma van. No meg a jegyzetfüzete a nadrágzsebében, az oszlásban lévő test nedveivel, talajvízzel és földdel szennyezett lapokkal, valamint néhány verssel...



Az alkotók célja nemcsak a tragikus sors utolsó állomásainak bemutatása, hanem a rövid, de tartalmas élet végigkísérése is a születéstől kezdve. Ennek a vállalkozásnak azonban csak egy részét sikerül megvalósítani. Az átélt borzalmak ugyanis olyan súllyal nehezednek a darab egészére, hogy a felhőtlen boldogságnak mindössze néhány pillanatra van lehetősége felbukkanni. Pedig Radnóti nemcsak az árvaságot és a kirekesztést élte meg, hanem a szerelemet és a hazaszeretetet is.


A koncepció tehát éppen az lenne, hogy a születéskori anya- és testvérhalál, az apa elvesztése, illetve a munkaszolgálat és a halálba menetelés közötti életszakaszokat is bemutassák a színészek. Hogy láthassuk, milyen élet ért véget idejekorán, és hogy ki is volt az a Radnóti, akinek így kellett meghalnia. Hiába foglalták ugyanis keretbe életét a tragédiák, volt például szerelmes is, és ez a szerelem be is teljesült.

Ehhez képest felesége, a Bókkon Tímea által alakított Gyarmati Fanni mindössze két jelenetben szerepel. Persze az előadás versszínház jellege megköti a kezeket. A választott verseket a fiatal Radnóti (Szakcsi Ákos), illetve annak érettebb énje (Kovács Ferenc) szavalja felváltva vagy együtt, előbbi kissé bizonytalanul, utóbbi valamivel karakteresebb alakítással.


A szűk negyvenperces játékidőt nem könnyű megtölteni ezekkel a versekkel, amelyek önmagukban erősek, de előadássá nehezen állnak össze. Az ifjú költő először a családi traumákra emlékezve, melankolikus hangulatban, majd boldogan, kedvesével jelenik meg; a munkaszolgálatos Radnótit írás közben látjuk. Közben gyertyák gyúlnak, illetve néha-néha rövid videó fut a háttérben.

A katarzist a legvégén vetített videó, a zene és a fényképek mégiscsak elhozzák, végül sikerül felvillantani boldogság és szenvedés, élet és halál kontrasztját. A 12. számú holttest hiányosságaival együtt is fontos darab, nem lehet rá nem odafigyelni. Érzékenyen beszél egy érzékeny témáról, és nemcsak gyászolja Radnótit, az embert, de versei révén ünnepli is őt, a költőt. A holokauszt traumája még mindig túl közeli, és hiába nyúlnak hozzá sokan, ha kockázatos is, hozzá kell nyúlni.

A 12. számú holttest
Szabotázs Színházi Műhely

Radnóti Miklós (fiatal): Szakcsi Ákos
Radnóti Miklós (felnőtt): Kovács Ferenc
Gyarmati Fanni: Bókkon Tímea

Bemutató: Hátsó Kapu
2014. január 12.

Fotó: Valu Gyula