gyerek
2014. 05. 19.
Ki vagyok én?
Mira Lobe: A kicsi én én vagyok
Mira Lobe remekműve 1972-ben jelent meg. Az osztrák írónőről hevenyészett adatokat találtam, 1913-ban született zsidó családban, Hilde Mirjam Rosenthal néven, és 1995-ben bekövetkezett haláláig Bécsben élt.
A néhány oldalas, színesen illusztrált, versben megírt történet lendületes, játékos és sodró. Varró Dániel remek fordítása sokat hozzáad a szöveghez, s magához a mese hangulatához. Egyetlen apró hibát találtam, az is ízlésbeli: "Nem lehetek víziló, / Az volna csak bazijó!" – nekem ez a "bazijó" túlzás.
A történet nagyszerűen egyszerű! Vegyünk egy kis lényt, aki jön-megy a világban, s azt kutatja, ki is ő valójában? (Körülbelül mindannyian ezért vagyunk a világon.) Találkozik egyéb, az állatok rendszerében közmegegyezés alapján lónak, halnak, papagájnak hívott lényekkel, s tőlük tudakozódik, hátha ő is valamelyik közülük. Mindegyik felfedez benne valami hasonlóságot, de az messze nem elég ahhoz, hogy az azonosság kialakuljon köztük. Van tehát ez a kicsike, aranyos lény és a világ. Ő és a világ elemei. A történet végére majdnem feladja (az önkeresést?), letargikus állapotba süllyed, a világ érthetetlensége az én érthetetlenségével azonosul, mígnem rájön, hogy "Node ekkor / megtorpan a tarka állat / közepén a sétálásnak, / megtorpan, aztán ott áll csak, / és az arca felragyog: / "Létezem! / Persze hogy! / Hát hiszen / ÉN ÉN VAGYOK!" Identitáskeresése határához ér és megtalálja önmagát. Megtalálja és elfogadja. S mint a szép és okos meséknél az lenni szokott, happy enddel zárul a nagy nyomozás, a felkeresett, magával méregetett többi állat is elfogadja őt, elismerik, hogy ő ő.
Aki szeretné, a történet elolvasását követően a belső borítón található ábra instrukciói alapján összerakhatja, megalkothatja az aranyos és kedves kicsi én én lényt. Itt zárul a történet a gyerekek számára. Mivel örökérvényű, egyetemes igazságokat hordozó remekművel van dolgunk, a nagy ének, azaz a felnőttek előtt több értelmezési irány is nyílik, s elgondolkodtató, hogyan magyarázzák el a történetből levont tanulságokat a gyerekeknek. Mert tanulság bőven akad ebben a zseniális könyvben. Amikor a szerző írta, néhány évtizeddel a második világháború után, akkoriban maga is elszenvedve a zsidókat ért hátrányokat, a könyvet szánhatta arra, hogy tudatosítsa az emberekben, kicsiben és nagyban, hogy minden embert olyannak kell elfogadnia a többi embernek, amilyen, s ha nem is hasonlít semmiben (bőrszínben, kultúrában, nagylábujjban), akkor sem érheti megkülönböztetés, mert az egyik létező lény egyenlő a másik létező lénnyel. Aztán az a kisgyerek, aki kövérebb a többinél, vagy szeplősebb, "csúnyácskább", szintén kiutat találhat ebből a szomorú állapotból a könyvön keresztül, s derűvel és önmaga elfogadásával szemlélődhet tovább. "Magas fű közt, madárfüttyben / sétál a kis ÉN-ÉN-VAGYOK, / nem futkos már többé fel-le, / a kiléte meg lett lelve."
A könyv a saját hazájuktól elszakadt, vagy külföldön élő bevándorló szülők gyerekeinek is támaszt nyújthat, egy török kisfiú nyilván nehezebben illeszkedik be a tőle különböző osztrák gyerekek közé, s ugyanez igaz egy afrikai kisfiúra, aki először megy angol bölcsődébe vagy óvodába. S hogy hazai példát említsünk, az itthoni cigány gyerekek szintén elszenvedhetik a megkülönböztetés összes hercehurcáját, a nem vagyok olyan, mint a többiek borongós jelvénye alatt.
Nem tudom, Mira Lobe könyve tananyag-e valahol Európában, használják-e óvodákban, iskolákban. Mindenképp hasznos lenne, s megspórolná a sok vesződséget és a migráció, a népcsoportok megismerését szolgáló kiadványok unalmas adathalmozását, s egyben benne lenne minden, színesség és jópofaság tanulság és szórakoztatás.
Az árát nem érheti vád, kivételesen elfogadható a 2499 forint. A kicsi én én vagyok eleve nem egyestés olvasást igényel, örüljön a szülő, ha nem minden másnap kéri a gyerek, hogy ebből olvassanak neki. Bár szent meggyőződésem, ezzel a könyvel a szülő sem fog egyhamar betelni!
Mira Lobe: A kicsi én én vagyok
Fordította: Varró Dániel
Ecovit Kiadó, 2013
32 oldal, 2499 Ft
A történet nagyszerűen egyszerű! Vegyünk egy kis lényt, aki jön-megy a világban, s azt kutatja, ki is ő valójában? (Körülbelül mindannyian ezért vagyunk a világon.) Találkozik egyéb, az állatok rendszerében közmegegyezés alapján lónak, halnak, papagájnak hívott lényekkel, s tőlük tudakozódik, hátha ő is valamelyik közülük. Mindegyik felfedez benne valami hasonlóságot, de az messze nem elég ahhoz, hogy az azonosság kialakuljon köztük. Van tehát ez a kicsike, aranyos lény és a világ. Ő és a világ elemei. A történet végére majdnem feladja (az önkeresést?), letargikus állapotba süllyed, a világ érthetetlensége az én érthetetlenségével azonosul, mígnem rájön, hogy "Node ekkor / megtorpan a tarka állat / közepén a sétálásnak, / megtorpan, aztán ott áll csak, / és az arca felragyog: / "Létezem! / Persze hogy! / Hát hiszen / ÉN ÉN VAGYOK!" Identitáskeresése határához ér és megtalálja önmagát. Megtalálja és elfogadja. S mint a szép és okos meséknél az lenni szokott, happy enddel zárul a nagy nyomozás, a felkeresett, magával méregetett többi állat is elfogadja őt, elismerik, hogy ő ő.
Aki szeretné, a történet elolvasását követően a belső borítón található ábra instrukciói alapján összerakhatja, megalkothatja az aranyos és kedves kicsi én én lényt. Itt zárul a történet a gyerekek számára. Mivel örökérvényű, egyetemes igazságokat hordozó remekművel van dolgunk, a nagy ének, azaz a felnőttek előtt több értelmezési irány is nyílik, s elgondolkodtató, hogyan magyarázzák el a történetből levont tanulságokat a gyerekeknek. Mert tanulság bőven akad ebben a zseniális könyvben. Amikor a szerző írta, néhány évtizeddel a második világháború után, akkoriban maga is elszenvedve a zsidókat ért hátrányokat, a könyvet szánhatta arra, hogy tudatosítsa az emberekben, kicsiben és nagyban, hogy minden embert olyannak kell elfogadnia a többi embernek, amilyen, s ha nem is hasonlít semmiben (bőrszínben, kultúrában, nagylábujjban), akkor sem érheti megkülönböztetés, mert az egyik létező lény egyenlő a másik létező lénnyel. Aztán az a kisgyerek, aki kövérebb a többinél, vagy szeplősebb, "csúnyácskább", szintén kiutat találhat ebből a szomorú állapotból a könyvön keresztül, s derűvel és önmaga elfogadásával szemlélődhet tovább. "Magas fű közt, madárfüttyben / sétál a kis ÉN-ÉN-VAGYOK, / nem futkos már többé fel-le, / a kiléte meg lett lelve."
A könyv a saját hazájuktól elszakadt, vagy külföldön élő bevándorló szülők gyerekeinek is támaszt nyújthat, egy török kisfiú nyilván nehezebben illeszkedik be a tőle különböző osztrák gyerekek közé, s ugyanez igaz egy afrikai kisfiúra, aki először megy angol bölcsődébe vagy óvodába. S hogy hazai példát említsünk, az itthoni cigány gyerekek szintén elszenvedhetik a megkülönböztetés összes hercehurcáját, a nem vagyok olyan, mint a többiek borongós jelvénye alatt.
Nem tudom, Mira Lobe könyve tananyag-e valahol Európában, használják-e óvodákban, iskolákban. Mindenképp hasznos lenne, s megspórolná a sok vesződséget és a migráció, a népcsoportok megismerését szolgáló kiadványok unalmas adathalmozását, s egyben benne lenne minden, színesség és jópofaság tanulság és szórakoztatás.
Az árát nem érheti vád, kivételesen elfogadható a 2499 forint. A kicsi én én vagyok eleve nem egyestés olvasást igényel, örüljön a szülő, ha nem minden másnap kéri a gyerek, hogy ebből olvassanak neki. Bár szent meggyőződésem, ezzel a könyvel a szülő sem fog egyhamar betelni!
Mira Lobe: A kicsi én én vagyok
Fordította: Varró Dániel
Ecovit Kiadó, 2013
32 oldal, 2499 Ft
Szerzők
-- Ayhan Gökhan --
További írások a rovatból
gyerek
Paweł Pawlak: Ancsa, avagy vázlatok tüsszögő svájcisapkával, Pagony, 2024
Más művészeti ágakról
irodalom
Az év ódaköltője 2024 pályázat eredményhirdetése