bezár
 

film

2014. 09. 10.
Akciósztár csoportkép - a mosoly albuma
Patrick Hughes: The Expendables – A feláldozhatók 3.
Tartalom értékelése (0 vélemény alapján):
A klasszikus akciósztárokat halmozó The Expendables – A feláldozhatók a zsáner kifáradásának terméke volt, mára azonban maga a franchise is kifulladt. Önparódiává vált, de szándékosan: a The Expendables – A feláldozhatók 3. akciófilmként nem rúg labdába, viszont az év jobb vígjátékai közé tartozik.

Stallone a Rocky Balboával és a John Rambóval egyaránt sikerrel abszolvált egy-egy nagy visszatérést, a The Expendables – A feláldozhatók azonban egyszerre volt régi és új. Sequel helyett eredeti ötletre épült, de régi motorosokkal: volt benne őszülő halántékú B-filmes akciósztár (Lundgren), a csúcson épp csak túljutott kollégái (Statham, Li), kivénhedt macsó bálvány (Rourke), cameózó ikon (Schwarzenegger) és akcióhős szerepben atléta és harcművész múltjuk miatt hiteles nyugdíjasok (Couture, Crews). A film félúton volt a posztmodern retró műfajfilm és az A-kategóriásnak álcázott B-film közt: magas korhatár ide vagy oda, az akciójelenetekben olcsó és gyors CGI dominált. A sequelben a sztárok névsorát olyanok bővítették, mint Van Damme, Norris és Willis, ám alig maradt valami az első film melankolikus geronto- és macsófilozófiájából, helyette nem túl fantáziadús posztmodern humort kaptunk (a főgonoszt úgy hívták, hogy Vilain, ilyesmit Rodriguez már a Desperado alkalmával is csinált).

The Expendables 3.

Nincs többé Rourke, Norris, Willis és Van Damme, de van Snipes, Gibson, Ford és Banderas, na meg olyan ifjoncok, mint Glen Powell, Ronda Rousey, Kellan Lutz és Robert Ortiz, és még pár republikánus karakterszínész (Kelsey Grammer, Robert Davi). A mozi egy rabszöktetés-jelenettel kezdődik, melyben a feláldozhatók csapata Snipes karakterét invitálja vissza soraiba. Tipikus 80-as évekbeli B-filmes akciósztorit látunk, ám bő humorral és öniróniával. Például a szintén hanyatló pályájú Snipes a forgatás előtt közel három év hűsölés után szabadult (adócsalásért ítélték el). A rehabilitált veteránt tehát ezúttal Az 57-es utas és a Penge főszereplője, a főgonoszt pedig Gibson alakítja. Az őrült antihősöket gyakran játszott (Mad Max, Halálos fegyver), és már inkább hírhedt, mint híres sztár álmából felkeltve is könnyedén hozza a rossz útra tért akcióhős figuráját, azonban Sly-t és társait ezúttal megelőzték. Rodriguez másodszorra is borsot tört az orruk alá: a Machetében azt a Steven Seagalt fogadta fel a főgonosz szerepére, akit sokan hiányolnak A feláldozhatók-szériából, de a hírek szerint nem ápol jó viszonyt az Olasz Csődörrel és a B-filmes producer Avi Lernerrel. A Machete öl főgonosza pedig Gibson volt, így star powerjéből mi sem maradt The Expendables – A feláldozhatók 3. idejére (noha a rasszistaként számon tartott botrányhős ugyanolyan jól mutat a mexikói Machete ellenfeleként, mint az anyai ágon zsidó származású Sly-jal szemben).

The Expendables 3.

Snipes és Ford egyaránt szállítanak kikacsintásokat, sztárszemélyük és karakterük közti határokat áthágó önreflektív poénokat, viszont a show-t Banderas lopja el, aki ezúttal a külföldi sidekick komikus és rajzfilmszerű sablonfigurájának szerepében brillírozik. Szintén spanyol nőcsábász karaktere megpróbálja belobbizni magát Sly csapatába: az Osztrák Tölgyhöz hasonlóan vaskos akcentusú színész újabban nem kap fontos szerepeket Hollywoodban (és talán sosem kapott volna, ha nincs a népe ügyét szívén viselő Rodriguez). Banderas a Mariachi-trilógiában még Bruce Lee-t imitálta, azonban később is alakított emlékezetes vígjátéki szerepet a Bérgyilkosokban – pont Sly ellenlábasaként. Ami a komikumot illeti, minden akciósztár megkapja a magáét hiányosságai miatt, néhányuk hozzá nem illő szerepben mutatkozik be (figyeld Arnie ruházkodási stílusát). A trilógiából e mozi áll a legközelebb a szennyfilmhez, a trash-hez: az akciófilmes és geronto “freak show” színészgárda, az Arany Málnára érdemes alakítások, a szószátyár rosszfiúk és a székelyes egysorosokkal operáló héroszok annyira rosszak, hogy már jók, de szánt szándékkal.

The Expendables 3.

Hiba viszont, hogy Sly-ék nyitottak a fiatalabb közönség felé. Haladnak a korral, pedig éppen árral szemben kellene úszniuk. Már nem csak az őszülő halántékú akciófilm-rajongók kegyeit keresik, hanem minél szélesebb réteget szólítanak meg – a posztmodern retró felől a tipikus B-film felé orientálódtak. Szándékukra azzal is reflektálnak, hogy a filmben Sly nyugdíjazza csapatát, és nekiáll fiatalítani, orosz módszer helyett pedig hi-tech kütyüket használni. Vérfrissítés helyett azonban vérszegénységet kapunk: akciófilmünk több sebből vérzik, és még az a vér is PG-13 (azaz alacsony korhatáros) és CGI (azaz számítógéppel odavarázsolt). Az utánpótlás pedig nem csak a filmben vérzik el az öregek mellett, de a valóságban is. Lutz olyanokban játszott, mint az Alkonyat-franchise, na meg a szintén Lerner által gyártott Herkules legendája, a John Milius által alapított UFC női sztárja, Rousey pedig hiába hiteles szerepében, akció-szcénái meg sem közelítik azt a keménységet, amit például Gina Caranótól látunk a Haywire-ben.

The Expendables 3.

A háborús eposzba illő finálé alkalmával Sly-éknak van képük a kortárs akció- és harcművészeti film etalonját, a The Raid – A rajtaütést leutánozni, az ő erőszakábrázolásuk viszont rajfilmszerűen súlytalan. Ezek az öregfiúk már nem rúgnak labdába az új generáció legjobbjai mellett – sokat elmond, hogy a film egyik teaser előzetesében sem akciófilmes money shot-orgiát, hanem egy nagy csoportképet láttunk. Vígjátéki kvalitásait leszámítva filmjük egyetlen erénye, hogy B-moziként olajozottabban működik, mint a 2. rész. Az előző installáció felnőtt korhatáros volt, és mindössze két nagy akciójelenet volt benne, egy az elején (hogy azt higgyük, az egész film ilyen jó lesz), egy a végén (hogy úgy emlékezzünk, az egész film ilyen jó volt). Ez az exploitation stratégiája, míg a B-filmek alkotói általában alacsony korhatár-besorolásra törekednek, na meg udvariasan igyekeznek fertályóránként műfaji attrakciókkal megkínálni a közönséget. Filmünk esetében mindez kipipálható, azonban a két óra fölötti játékidő újfent rossz döntés, egy tisztes B-movie másfél órás.

Tessék megnézni, de moziban: ez hakni, tehát nagy színpad és profi hangosítás nélkül mit sem ér. Keressünk feliratos vetítést: bár az akciófilmek magyarul beszélő változata már a hangalámondásos VHS-hőskorban is kiválóan fokozta az “annyira rossz, hogy már jó” élményt, ezúttal lemorzsolja a nyelvi poénok nagyját és a színészek horzsoló orgánumát.


The Expendables - A feláldozhatók 3. (The Expendables 3)
Színes, magyarul beszélő, amerikai akciófilm, 126 perc, 2014 (16)
Rendező: Patrick Hughes
Forgatókönyvíró: Katrin Benedikt, Dave Callaham, Creighton Rothenberger
Zeneszerző: Brian Tyler
Operatőr: Peter Menzies Jr.
Producer: Les Weldon, John Thompson, Kevin King Templeton
Vágó: Sean Albertson, Paul Harb
Szereplők: Sylvester Stallone (Barney Ross), Jason Statham (Lee Christmas), Antonio Banderas (Galgo), Wesley Snipes (Doc), Mel Gibson (Conrad Stonebanks)

Forgalmazó: Pro Video Film & Distribution Kft. (Új nevén: Freeman Film)

nyomtat

Szerzők

-- Csiger Ádám --


További írások a rovatból

Michelangelo Antonioni: Nagyítás
Akira Kurosawa: Káosz
Fazekas Máté Bence: Kilakoltatás
Maggie Gyllenhaal: Az elveszett lány

Más művészeti ágakról

Vaktérkép
irodalom

A mellékszálakra koncentráltam A mellékszálakra koncentráltam
Interjú Nagy Márta Júliával
színház

Erőszakra teremtett tér Erőszakra teremtett tér
Tóték a Kelet-Nyugati Alkotóműhely előadásában
gyerek

El kellett mozdulni a mesevilág felé El kellett mozdulni a mesevilág felé
Interjú Molnár T. Eszter írónővel és Török Zoltán természetfilmessel


bezár
Regisztráció


bezár
Bejelentkezés