bezár
 

art&design

2014. 12. 20.
Installációvá duzzadó asszamblázsok
Marisol: Sculptures and Works on Paper
Tartalom értékelése (0 vélemény alapján):
Marisol Escobar hosszú pályája több egészen eltérő jellemzőkkel bíró periódusból épül fel, éppen ezért ez az életút minden izgalma ellenére sokszor kiszámíthatatlanul eklektikusnak és emiatt nehezen befogadhatónak tűnhet a látogatóknak. Azonban az El Museo del Barrio-ban Marina Pacini kurátor Marisol művészetének emblematikus jellemzőire és változatlan faktoraira irányította a figyelmet az alkotó első New York-i retrospektív kiállításán, ennek köszönhetően egy komplex és egységes kiállítás született.

A kiállításnak intenzív, felfelé haladó íve van: a hat teremben bemutatott összesen harminc munkát a kurátor úgy rendezte el, hogy a látogató előrehaladva egyre erősebb, egyre összetettebb művekkel találkozzon, amelyek hatása végül egy sokdimenziós asszamblázsban csúcsosodik ki. Ennek megfelelően az első terem célja a klasszikus kontextualizálás biográfiával, életnagyságú művészportréval, illetve a Los Húngaros (A magyarok) című kisplasztikával, aminek totemjellege és ironikus humora a befogadót azonnal hangulatba hozza.

Marisol: Los húngaros

A következő teremben a világutazó Marisolt ismerhetjük meg, aki az őt ért ezerféle hatást szépen beépíti a művészetébe, így születik meg a római ösztöndíja alatt a Tea para tres (Tea három főre), a Tahiti szigeti búvárkodás hatására az abszurd, bizarr humorú Green Fish (Zöld hal), illetve a pop-art elemeivel játszó, a fogyasztásra kritikával reflektáló Mujeres sobre un espejo (Nők a tükrön). A következő két térbe kerültek Marisol emblematikus munkái, a számára fontos művészekről készített nagy figurális szobrok (Picasso, Magritte), illetve a pop-art elemeivel játszó, önéletrajzi ihletésű asszamblázsok (Mi mama y yo [Anyu és én], La Familia [A család]). Az ötödik szekcióban a szobrok és a színes litográfiák Marisol társadalomkritikus hangját idézik meg, az utolsó térben pedig megszaporodnak a kisebb alkotások, a tárlat lendülete pedig némiképp lelassul, de a Desmond Tutu püspökről készített szobor megmenti ezt a termet is, illetve az utolsó The Funeral (A temetés) című munka betetőzi az egész kiállítást. Ez a mű egy híres fotográfia alapján készült, amelyen John F. Kennedy Jr. apja koporsója előtt tiszteleg. Marisol ezt a figurát felnagyította és fenyegetővé tette, míg a gyászmenetet játékfigurákká alakította át, így Gulliver-szerű hatást ért el vele.

A kurátor alapvető, kimagasló munkákat állít ki, azonban ezek a rendezésnek köszönhetően még inkább felerősödnek. Nem egy klasszikus retrospektív vagy tematikus kiállítással van ugyanis dolgunk, hiszen lényegében Marina Pacini Marisol szobraiból és rajzaiból egy hatalmas konceptuális installációt hozott létre, amelyekben a részek szerves viszonyban állnak és párbeszédet folytatnak egymással. Egy-egy izgalmas mű a soron következő teremből az ajtónyílásokkal való játéknak köszönhetően már akkor bekerül a befogadó látóterébe, amikor az még az előző terem munkáit szemléli, egy-egy mű átvezeti, tovább csábítja őt, míg eljut a kiállítás legutolsó darabjáig. A munkák tehát egy hosszú egyenes mentén kvázi össze vannak kötve, amelyen a látogatót direkt módon végigvezetik, miközben ő elmereng a munkák közötti kapcsolatokon. A kurátor az intenzív falszínekkel tovább erősíti ezt a játékot: a királykék, Pepto-Bismol rózsaszín, szürke, vörös falak aktív kapcsolatban állnak az adott szobrokkal, azok jelentését, szimbolikáját erősítik, illetve közös nevezőre hozzák az adott térben bemutatott munkákat.

Marisol: Mi mama y yo

A kurátornak sikerült megmutatni azt is, hogy Marisol művészetében milyen izgalmas montázst eredményez a személyes narratíva, a kulturális szál és a pop-art egyidejű jelenléte, amely leginkább a családját és a tragikus gyerekkorát (gyakori költözések, édesanyja öngyilkossága stb.) interpretáló művekben válik világossá.

Marina Pacininek a legnagyobb érdeme, hogy a kiállítással kihangsúlyozta: a művész életének tragédiáit feldolgozó, a saját identitására rákérdező, a gender- és szociálpolitikai felhangú, illetve a kortárs művészet tendenciáit beépítő alkotások nem különálló egységeket, hanem sűrű szövetet, koherens egészet alkotnak, egymással aktív viszonyban állnak, melyek közé szivárogva újabb és újabb elemek gazdagítják Marisol művészetét.

Marisol Sculptures and Work on Paper (Szobrok és munka a papíron) című kiállítása a New York-i El Museo del Barrio-ban látható 2015. január 10-ig.

Fotó: Hiroko Masuike/The New York Times és Brooks Museum

nyomtat

A prae egy több mint húsz éves történettel rendelkező brand, aminek növekedését és fejlődését most Ön is segítheti. Célunk, hogy minél több emberhez eljussanak a kultúráról való gondolataink és az ezt tartalmazó termékeink - akár az online portál cikkei, a különböző folyóiratszámok vagy a könyveink. A kooperációt nem szeretnénk viszonzatlanul hagyni: a különböző támogatásokért igyekszünk azzal egyenértékű köszönetet mondani.

Szerzők

-- Kocsis Katica --


További írások a rovatból

Seregi Tamás: Jövőbe szédülő lendülettel, Prae Kiadó, 2021
art&design

Eszképizmus a digitális természetbe Eszképizmus a digitális természetbe
Retrospektív elemzés Juliana Höschlová a Pincében megrendezett In luxury times the bug is missing című kiállításáról
art&design

Fekete-lyukba szervezett turistaút Fekete-lyukba szervezett turistaút
A DOOM című kiállítás a Horizont Galériában
art&design

Az otthon fogalma alapjaiban határozza meg munkáimat Az otthon fogalma alapjaiban határozza meg munkáimat
Interjú Schwéger Zsófia festőművésszel külföldi felsőoktatásban szerzett tapasztalatokról, kapcsolati háló építéséről és az időbeosztás fontosságáról

Más művészeti ágakról

gyerek

Életmentő hatlábú Életmentő hatlábú
Kiss Judit Ágnes A csodabogár című könyvéről
gyerek

Szülinapi Pagonyfeszt
20 éves a Pagony
Krasznahorkai Balázs: Hasadék
irodalom

Mi az erő, amit könyvnek hívnak? Mi az erő, amit könyvnek hívnak?
Ferencz Mónika, Nagy Hajnal Csilla és Érsek-Obádovics Mercédesz kötetbemutatója


bezár
Regisztráció


bezár
Bejelentkezés