A feuilletonban Bazsányi Sándor Athénban sem kövérebb a fű című írását olvashatjuk, amelyben Térey Jánossal Athénban töltött utazását meséli el, illetve szóba kerül Térey színházi kötődése. „Meg egyébként is, János legalább annyi bánatot kapott a színház világától, mint örömöt” – olvasható a szövegben.

A következő oldalon Gömöri György politikai hangvételű verseit tekinthetjük meg (Vallatás, Farkasidő, Emily B.). A Vallatás című versben a középkori egyházi-bírósági intézmény, a Szent Inkvizíció vallatja a lírai ént, aki eretneknek vallja magát. Kiemeli a vers Ady Endrét, akit a Sátán kínoz, illetve Pilinszky Jánost, akit pedig a bűntudata. A Farkasidőben a lírai alany a diktátorok és az éhes farkasok között von párhuzamot. „Minden változik, csak a diktátorok farkasétvágya nem” – a teljhatalmú uralkodóknak semmi sem elég, mindent elpusztítanának csak azért, hogy növeljék a befolyásukat. Az Emily B. egy négysoros vers, ami Emily és Charlotte Brontë nővéreket állítja középpontba. Emilyt tüzes szeműnek írja le, míg Charlotte-ot sápadt arcúnak.

Balázs Attila Bay-é, hogy hazajött című tárcája „tudományos kiséletrajz” a fizikus Bay Zoltánról. Szó esik a műben a gyermekkoráról, majdnem egyenes útjáról a fizika felé, a zenével való mély kapcsolatáról, illetve, hogy miért emigrált Amerikába. Említésre kerül, hogy Bay Zoltán szobra Újpesten áll a Görgey Artúr utca és Kiss Ernő utca találkozásánál.

Szekrényes Miklós keretes szerkezetű És? című prózájával az ördögi körforgást és a monotonitástól fülledt jelenkort tárja elénk. A főszereplő megfigyeli a buszra felszálló emberek viselkedését, öltözetét, reakcióit egyes történésekre a városban, majd – ahogy szokta – folytatja a megszokott kis életét.

Vörös István Attila mester tanításai című műve nyolc kisebb egységből áll, melyek történetekbe ágyazott életbölcsességeket tartalmaznak. A bölcsességek apropóján olyan témák merülnek föl, mint a tudás átadásának, elmesélésének módjai, a vágy arra, hogy minden egyszerre történjen, a féltékenység, illetve a másik elérésének akadályai. Mindezt a szöveg főszereplője, a Mester meséli.

Felbukkan az idős, szakállas Freud és Ady szelleme, mint fontos alakjai a bölcsességeknek.

Herbert Fruzsina a Jön a tavasz című versében olvashatunk egy „példázatot” egy alkoholista édesapától a tehetetlenség közegéről. Pontos utasításokon vezet minket végig a lírai én. „Rövidülnek a szoknyák és az italok” – olvasható a versben. A Simán jól egy beszélgetést tár elénk a lírai én és „egy hipszter” között, ami a „hogy vagy, de tényleg” kérdése körül forog. Az elbeszélőt feszélyezi a beszélgetés, mivel hangsúlyos a két személy közti „távolság”.

G. István László Zöngésedés című rövid műve az elégetett és elégedett közti t és d mássalhangzók hangalakhasonlóságával és jelentéskülönbségével játszik: „az elhamvasztott is / ilyen könnyen lehet boldog.” – olvasható a műben. Az Egy virág balladája gyászdal, amiben a holtak az élők útját, lépéseit lesik. Élő és a halott tehát nincs egyedül soha: „Az élőkről a halott gondoskodik”. A költő az Izlandi fényben című versét Jón Kalman Stefánssonnak dedikálja. A Fáradt lelkigyakorlat a változással járó megkönnyebbülés és az új akadályoktól való félelem kettősségét tárja elénk. Hiába könnyebbülünk meg a jótól, ha eközben is a legrosszabb forgatókönyv jár az eszünkben. A Babits téli intelme című négysorosban a költő az ember önhibáját állítja szembe a természet valójával: „Nem a jég tehet róla, hanem a járás.”

A követési távolságban Károlyi Csaba Vajna Ádám Ami valójában Fancsikán történt című regényéről írt Valójában címmel. Vajna Ádám két verseskötet (Oda, egyébként is, mit akarhatott itt az őrgróf?) után játékos, humoros regénnyel érkezett: „Az a helyzet, hogy valójában egy hihetetlenül rafinált, többszörösen fondorlatos, szellemes, mindentudó, egyes szám harmadik személyű szerzői elbeszélést élvezhetünk, és minden szereplő az elbeszélő jóindulatától függ.”

Az Ex librisben ezúttal magyar szerzők filmekhez kötődő műveiről olvashatunk Bárdos Judittól. Többek közt Lichter Péter és Kránicz Bence Prae Kiadó gondozásában megjelent könyveivel ismerteti meg az olvasót.

Bárdos elsőként Lichter Péter Hogyan tesznek boldoggá a kísérleti filmek című esszékötetéről értekezett: „A film médiuma az elemzett esetekben a költészet logikáját használja, és a montázs jelenti a film esszenciáját.”

Szó esett a kísérleti filmek helyéről a klasszikus filmtörténetben. Kránicz Bence A helyemen ülsz című, válogatott filmkritikákat tartalmazó könyvét Bárdos szerint nem regényként olvassa el majd az, aki nem szakmabeli, hanem ott nyitja fel, ahol érdekli. Azonban a kötet teljes képet ad egy évtized filmkultúrájáról, a bemutatott filmekről.

Visy Beatrix Almeida Faria Passió című (kis)regényéről írt kritikát A Tejón túl címmel. A szerző a passiótörténet legfájdalmasabb napját, a nagypénteket tárja elénk ötven rövidebb fejezetben: „A cím határozott irányba tereli az olvasó figyelmét”. A rövid fejezetek ellenére, mintha lelassulna az idő. A regény a Salazar-diktatúrában keletkezett, a hatalommal való szembenállás üzenetét hordozza magában.

Margetin István Beatriz Serrano Elégedetlenség című regényéről írt recenziójában (Boldogság vagy vásárlás) bevezet minket a mű lélektani valóságába. Megismertet minket a főszereplővel, Marisával, aki borzasztóan unja az életét. Komolytalanul a saját halálát kívánja az életuntsága közegében.

„Az Elégedetlenség torz beteljesülésregényként is olvasható.” – írja Margetin.

Az aktuális lapszám kapható az Írók Boltjában és az újságárusoknál.