bezár
 

art&design

2015. 01. 26.
Akit sokáig csak Mrs. Pollockként ismertek
A kanonizáció furcsaságairól Lee Krasner példáján keresztül
Tartalom értékelése (0 vélemény alapján):
A New York-i Jewish Museum-ban nemrégiben egy igen izgalmas kiállításra bukkantam: a From the Margins (A peremvidékről) két olyan alkotót mutat be, Norman Lewis-t és Lee Krasnert, akik kulcsfontosságú szereplői voltak az absztrakt expresszionizmusnak, a kritikusok mégis gyakran figyelmen kívül hagyták őket a saját idejükben és még sokáig azután is. A kiállítás képeit nézegetve bennem egyre erősebbé vált a kérdés: hogyan lehetséges, hogy Krasner művészete marginalizálódhatott, miközben férje, Jackson Pollock karrierje folyamatosan felfelé ívelt, holott nyilvánvalóan ugyanabban a kulturális közegben, művészeti világban mozogtak?

Néhány tényezőt fel lehet sorolni, amelyek feltételezhetően megnehezítették, hogy Lee Krasner korának igazán elismert festője legyen és bekerüljön a hivatalos kánonba. Az egyik ilyen faktor – habár kétségtelenül nem a legfontosabb – a származása lehetett: Krasner orosz zsidó bevándorló család gyermekeként született 1908-ban, Brooklynban. Tagadhatatlan, hogy az Amerikában élő zsidó közösségeknek jóval kevesebb megtorlást kellett elszenvedniük, mint európai társaiknak, de a tengerentúlon is gyakoriak voltak az antiszemita megnyilvánulások, illetve a bevándorlókkal szembeni ellenérzések, melyek a háború közeledtével megsokszorozódtak. Ezt Krasner is érezhette, ezért 19 évesen, amikor a National Academy of Design-ba felvételt nyert, a névváltoztatás mellett döntött, így lett Lenore-ból Lee, ami már inkább amerikai névként csengett, s ezzel könnyebben be lehetett kerülni a művészek szűk és zárt közösségébe.

Krasner Stop&Go c. képével

A Lee egy nemileg semleges név, ez pedig a festőnek bizonyos esetekben nyilvánvalóan hasznára vált egy olyan világban, ahol az alkotás, a létrehozás, a csinálás kizárólagosan a férfiak kiváltságai közé tartozott. Többek között Tamar Garb is felhívja a figyelmet arra, hogy Krasner indulásakor a női művészetet nagyjából semmibe vették vagy legalábbis nevetségesnek gondolták, amit jól igazol egy eset, amikor Hans Hofmann, aki 1937-től kezdve tanította a festőt, így kommentálta Krasner egyik képét: „Ez olyan jó, mintha nem is nő festette volna”. Természetesen a „macsó modernizmus” nyilvánvalóan a férfi kritikusok egy kis csoportja és a MoMA által kreált mítosz volt, ami idővel lecsendesedett, mégis úgy gondolom, hogy Krasner befutását jelentősen gátolta, hogy a festőnek egy „férfiklubban” kell érvényesülnie.

Krasner: Noon

Úgy gondolom azonban, hogy a festő sikerének akadálya leginkább Krasner és Pollock szerelmi viszonya, majd házassága volt. 1942-től éltek együtt, majd 1945-ben kötöttek házasságot. Ettől kezdve Krasner a Pollock-mítosz részévé vált, még a ‘80-as ‘90-es években is sok helyen (pl. David & Cecile Shapiro: Abstract Expressionism – A Critical Record, 1990.) Mrs. Pollockként hivatkoztak rá, lényegében a nagybetűs Művész, Fröcskölő Jack („Jack, the Dripper”) támogató feleségeként tartották számon. Ezt egyébként később Krasner maga is megfogalmazta: „Úgy alakult, hogy Mrs. Pollock lettem a világ szemében, pedig ez csak egy részem volt. Nő voltam, zsidó, özvegy, egy baromi jó festő, hál' istennek, és egy kicsit túlságosan is független".

Krasner és Pollock

Krasnert tulajdonképpen duplán mellőzték: elsőként saját kora meghatározó kritikusai, Clement Greenberg és Harold Rosenberg, akik úgy tekintettek Pollockra, mint a művészettörténet végén álló masszív egyéniségre, az absztrakt expresszionizmus alfájára és omegájára. Az általuk kreált ideológiának nyilván nem volt része az a prózai tény, hogy Pollock házasságban él egy nővel, aki maga is kiváló művész. Számukra Krasner láthatatlan volt, így a művészeti világban sem jutott szerephez, amit alátámaszt az is, hogy amíg Pollockot alkotás közben számos fotón megörökítették (pl. Hans Namuth képei), amelyek azután a médiának köszönhetően közismertté váltak, addig Krasner csak kevés ilyen fényképen szerepel. A peremvidékre szorítás második lépcsője pedig épp e fotók hiányából fakad: Krasnerről nem készültek sajtófotók, keveset írtak róla nyilvánosan, így amíg Pollock  „médiasztárrá" vált, halála után pedig még hatalmasabb lett körülötte a „cirkusz", addig Krasner szinte egyáltalán nem volt jelen a közbeszédben, ennek következményeképp Pollock halála után is sokáig megmaradt művészetének ez a mellőzése.

Krasner a műtermében

Krasner tehát sokáig csupán lábjegyzet volt, a Nagyszerű Férfi karizmájának árnyéka. John Berger még 1989-ben is így írt róla: „Pollock mindig egy robbanást festett, Krasner azonban, nagyon hasonló elemeket használva, ennek csak az árnyékát (consolation) hozta létre”. Azonban később Krasnernek mégis sikerült kivergődnie ebből a szerepből: a '60-as, '70-es években művészete új lendületet kapott, amire néhány kritikus felfigyelt, ennek köszönhetően elkezdődött a neve körüli zsongás, munkáit elkezdték önmagában értékelni. Művészetének kanonizálása azonban csak halála után hat hónappal indult meg, amikor 1984-ben a MoMA retrospektív kiállítást rendezett a munkáiból, amiről a New York Times kritikusa is elismerően írt, megjegyezve, hogy Krasner az egyik legfontosabb független művész az absztrakt expresszionizmus úttörő generációjából, akinek lendületes és izgalmas munkái a legjobbak közé helyezik őt. A mostani, 2015. február 1-ig látható kiállítás a Jewish Museum-ban ezt a munkát folytatja tovább: Krasner munkáit leválasztja a Pollock-mítoszról, azok önmagukban való érvényességét, magas kvalitását és egyediségét emeli ki.

nyomtat

A prae egy több mint húsz éves történettel rendelkező brand, aminek növekedését és fejlődését most Ön is segítheti. Célunk, hogy minél több emberhez eljussanak a kultúráról való gondolataink és az ezt tartalmazó termékeink - akár az online portál cikkei, a különböző folyóiratszámok vagy a könyveink. A kooperációt nem szeretnénk viszonzatlanul hagyni: a különböző támogatásokért igyekszünk azzal egyenértékű köszönetet mondani.

Szerzők

-- Kocsis Katica --


További írások a rovatból

art&design

Hogyan halunk meg váratlanul Hogyan halunk meg váratlanul
Mesterem, Slavko Matković*, a Bosch+Bosch csoport alapítójának emlékére
art&design

Be szabad jönni? Be szabad jönni?
POSZTADOKKAPOKALIPTIKUS - Mécs Miklós, Mécs Miklós, Mécs Miklós és Mécs Miklós (+ Fischer Judit és a Sz.A.F.) kiállítása / Trafó Galéria
art&design

Arcátlan Arcátlan
Klímariadó! - 19. ARC Közérzeti Kiállítás
art&design

Velünk élő hagyományok Velünk élő hagyományok
Korniss Péter Változások című kiállítása Kolozsváron

Más művészeti ágakról

színház

8in1 élmény 8in1 élmény
Textúra a Szépművészeti Múzeumban
Vivaldi/Jupiter, Alpha Records, 2019.
színház

Az ember, a polgár és a diák Az ember, a polgár és a diák
Petőfi és Az apostol mint tantermi dráma a k2 Színház előadásában


bezár
Regisztráció


bezár
Bejelentkezés