Az est elején rövid időre azért a szerkesztők is szót kapnak, hogy bemutathassák a most induló sorozatot. Mivel a három könyv megjelenését egy pályázat előzte meg, Fráter Zoltán és Szőllőssy Balázs is elsősorban az ezzel kapcsolatos információkat részletezi, például hogy a részvételi feltételek között nem szerepelt a FISZ-tagság, de az igen, hogy a pályázók publikáljanak már korábban az Apokrifnél. Lesz idén is kiírás, bár ellentétben az első évvel, valószínűleg csak egy, legfeljebb két kötetet jelentetnek majd meg.

Bödecs László Semmi zsoltár című verseskötete már a címében hordozza azokat a kapcsolódási lehetőségeket, melyekre aztán Fehér Renátó is kitér rövid ismertetésében. Pilinszky János neve hangzik el talán a leggyakrabban, de előképként említésre kerül Ady Endre, Radnóti Miklós és Petri György költészete is. Bár Fehér szerint elsőkötetesek esetében jobb a címkéket elkerülni, Bödecs versei istenes költészetnek is tekinthetők, még a szerelmes versek is, mivel azok földtől elemelkedettségében szintén felbukkan egyfajta hétköznapi teológia. Központi téma az önismeret és önvizsgálat igénye, még akkor is, ha ez esetében ez nem jár együtt identitásválsággal. A Semmi zsoltár darabjai ugyanis azt sugallják, hogy mégsem törött el minden egész. Fehér szerint ezzel Bödecs kissé kilóg a kortársai közül, akiknek a költészetét rendszerint áthatja az idegenségérzet.

Miféle nő lehet az, aki szexinek tartja Berzsenyi Dánielt? - kérdezhetnénk Szendi Nóra Zárványok című regénye kapcsán. Fehér Renátó szerint  nagyon erős sztorival bír a könyv, ráadásul a nyelv és a történet szoros összhangban van. A történet egy nagyon jól körülhatárolható budapesti szubkultúrát jelenít meg a központi szereplő, egy magyar szakos egyetemista lány szemszögéből, méghozzá olyan valóságszagúan és élethűen, hogy Fehér több olyan kifejezést idéz ismertetője során, amiket a hétköznapi életben is rendszeresen hall és kifejezetten irritálónak tart.

Pedig a valósággal való viszony meglehetősen problémásnak tűnik a regényben, ha azt vesszük alapul, hogy a szereplők viselkedését és önértelmezését mennyiben befolyásolja a különböző hallucinogén szerek használata. A kötet lazán összefüggő egységei tekinthetők akár fecsegős-szófosásos  - utóbbi kifejezést egyébként Fehér előbb szemérmesen kerülgeti, majd végül csak kimondja -  tripeknek is. Azonban már messze nem annyira szemérmes a házigazda, mikor azt az információt szeretné megtudni, vajon  a valóságban is lehet-e az Örs vezér téren olyan csokis goffrit kapni, amit készítője szerekkel dob kicsit fel. Szendi határozott nemmel válaszol és hozzáteszi, hogy érti, hogy a téma - amellyel nyilvánvalóan nem kezdett volna el foglalkozni, ha arról csak Wikipedia szócikkek révén lenne tudomása - megágyaz az effajta bulvárosabb kérdéseknek is. Rutinos válaszadóként beszél valóság és megírt történet viszonyáról is, például hogy mint egy szarka lopkodott motívumokat ismerősei történeteiből, s hogy a regénybeli karaktereket is rendszerint több általa ismert ember jellemvonásaiból gyúrta össze.

Ez a mixelési gesztus a popkulturális és irodalomtörténeti utalások egymásra feleltetésében is megnyilvánul. A 19. század ugyanis nem csak Berzsenyi álompasi mivolta által, de a nyelvhasználat szintjén is megjelenik. A regény kapcsán nem elhanyagolható felvetés még annak genderszempontú olvasási lehetősége, illetve, hogy a cím a szereplők önmagukba zártságára és a kommunikáció képtelenségére, de legalább is annak el-elcsúszásaira  utal.   

Bödecs László verseivel ellentétben Juhász Tibor Ez nem az a környék című kötetét az otthontalanság és otthonkeresés jellemzi, aminek van egy ironikus önértelmezési rétege is. A lakótelep amúgy is érdekes motívuma a kortárs, most induló alkotók világának, Juhász annyiban különleges e tekintetben, hogy versekben írja meg ezt az élményt, nem kisprózában. Saját elmondása szerint elsődlegesen nem irodalmi céllal született a kötet, egyszerűen rögzíteni akarta a benne ábrázolt környék történéseit. Fotózni nem tud, így aztán marad az írás, ahhoz, úgy érzi, jobban ért. 

Nem csak a tér, de az idő (történelmi rétegek) és e kettő egymásra rájátszása is jól rögzíthető a kötet írásaiban. Ennek kapcsán kerül szóba, hogy Juhász Tibornak ezzel a programmal egy időben egy másik könyvbemutatón is jelenése volna, hiszen a József Attila Kör gondozásában megjelenő R25 antológiának is egyik szerzője. Könnyen felmerülhet tehát a kérdés, hogy az az élettapasztalat, amit megfogalmaz, mennyiben bír generációs jelleggel, Juhász azonban inkább arra teszi a hangsúlyt, hogy a zsugorodó középosztály gyermekeként próbált egy szituációt rögzíteni. Bár más jellegű versei is születtek az utóbbi időben, mint amivel az Ez nem az a környékben találkozhat az olvasó - sőt, egy fél kötetre való ezekből már össze is állt - , a közegtől, melyet Fehér Rernátó szerint  ez a kötet nagyon erős atmoszférateremtéssel ábrázolt, továbbra sem tud és nem is akar elszakadni.  

Fotó: Pethő Anita és Bach Máté