bezár
 

film

2015. 06. 23.
Andalúziai kutyavilág
Alberto Rodríguez: Mocsárvidék
Tartalom értékelése (0 vélemény alapján):
A Mocsárvidéket “a spanyol True Detective-ként” emlegetik. 10 Goya-díj bizonyítja, hogy nem holmi koppintásról van szó, inkább az HBO sikersorozatának méltó európai és nagyjátékfilmes párdarabjáról.

Látványosak a hasonlóságok a True Detective (A törvény nevében) és jelen mozi között. A műfaj mindkét esetben krimi, sorozatgyilkos-thriller és buddy cop procedural (zsarufilm össze nem illő társakkal). A helyszín ezúttal is az Isten háta mögötti vad vidék, az idő pedig ugyancsak közelmúltbeli: ezúttal 1980-ban, az andalúziai mocsárvidéken járunk. A két nyomozó ezúttal is tökéletes ellentéte egymásnak. Ahogy a True Detective-ben Martin Hart (Woody Harrelson) egy átlagzsaru, Rust Cohle (Matthew McConaughey) pedig egy szabadgondolkodó kozmopolita, ezúttal is kapunk egy idősebb, régimódi helyi kopót és egy nagyvárosi, progresszív gondolkodású ifjú titánt. A brutális sorozatgyilkossági eseménysorozat mindkét esetben pusztán kötelező műfaji narratíva, alibi, ami főként azt a célt szolgálja, hogy dramatizálja a miliőt és az atmoszférát (és főleg, hogy a rejtély fenntartsa a néző érdeklődését).

4

Fontos különbség viszont, hogy ezúttal egészen más a jó zsaru-rossz zsaru felállás. Egy krimiben sosem árt a minél több vörös hering, azaz nagyot dob a feszültségen, ha a gyilkos után nyomozó páros egyik tagja gyanússá válik. A True Detective már a pilot részben megszellőztette, hogy akár a kiégett, lecsúszott, kriminálisan pesszimista Rust is lehet a rejtélyes sorozatgyilkos, a helyi zsaruk legalábbis őt gyanúsították. A gyarló kisember Harttal ellentétben a folyvást filozofálgató Rustból tehát ki kellett volna néznünk, hogy gyilkos. A Mocsárvidékben fordított a felállás. A kegyvesztett nagyvárosi kopó egy percre sem gyanús, hisz filozofálás helyett a terhes feleségével beszélget telefonon, ezzel szemben az alkotók már a film elején félreérthetetlenül utalnak arra, hogy az őszülő halántékú veteránnak vaj van a füle mögött. A True Detective démonizálta a kívülálló, különc hőst, e film viszont heroizálja, és ezért a spanyolok érdemelnek dicséretet.

6

Mindez persze komoly szerepet játszik e történet összefüggéseiben. Ellentétben a True Detective-vel, e film pusztán egyetlen (és történelmi, múltbeli) idősíkon játszódik, nem vágnak oda és vissza közelmúlt és jelen között. A miliő pedig a Franco-rezsim bukása utáni évek egyike, amikor Spanyolország éppen átállt demokráciára. Ebben a kontextusban nyer értelmet az, hogy e történetben az idősebb, vidéki, konzervatívabb zsarunak lehetnek csontvázak a szekrényében, hisz ő Franco-párti, míg nagyvárosi kollégája nyíltan demokrata (pl. nyílt politikai levelet ír a helyi újságba). A True Detective alkalmával nem egynéhány sátáni nemezis (amilyen pl. Hannibal Lecter) szedte áldozatait, hanem inkább az elvadult vidék, és ezúttal sincs másként. A különbség legfeljebb az, hogy ezúttal nem egy tájegység, hanem a történelmi múlt egyik érája, rendszere (Franco rémuralma) követel áldozatokat. De ami azt illeti, maga a helyszín ezúttal is átmenet vadon és modern világ, tenger és szárazföld között, ami egyben a korabeli spanyol állapotokra is rímel, hisz e nép egy fasisztoid diktatúra után igyekezett visszatérni a civilizációba. Mintha az X polgártárs vagy A 44. gyermek spanyol verzióját látnánk, melyben a sorozatgyilkos-szál csak alibi egy gyilkos rendszer bemutatásához.

2

Ezúttal tehát a sötét történelmi múlt kísért a jelenkori vidék fenyegetése helyett, de hőseink így sem járnak jobban, hisz koruk veszélyes átmeneti időszak diktatúra és demokrácia közt. Ingoványos, illően a helyszínhez. A változó idők és az ország sebezhető lelkiállapota okán az atmoszféra paranoid, a vidék elmaradottsága ráadásul némi okkult horror ízt is hoz a történetbe, egy-két pillanat erejéig még az a kérdés is felmerülhet bennünk, hogy van-e természetfeletti a film világában. Ezúttal nem a vidék válik a történet egyik kulcsszereplőjévé, antagonistájává, hanem a sötét és szégyenletes történelmi múlt.

1
Mindez alapján még azt is hihetnénk, hogy e film valahol félúton van a történelemóra és a sablonkrimi között, és az alkotók pusztán ötvöztek egy közérdeklődésre számot tartó témát egy népszerű zsánerrel. És mi sem áll távolabb a valóságtól. Már a legelső képek biztosítanak minket arról, hogy jó kezekben vagyunk. Madártávlatból látunk lenyűgöző totálokat a címszereplő vidékről, e főcím pedig olyan jól sikerült, mintha egy HBO-s sorozathoz készítették volna, azzal a céllal, hogy akár egy tucat évad minden részét ezzel nyissák. Noha nem kimondottan akciódús filmről van szó, a fényképezés nem csak a tájképek, de az üldözéses jelenetek alkalmával is kreatív. A történetmesélés mindeközben minimalista, sallangmentes, letisztult, az alkotók például a bevezető felvonás alkalmával néhány nüansszal mindent elmesélnek hőseikről. A finálé apokaliptikussága pedig már csak hab a tortán, ahogy az is, hogy filmünkben a spanyol színészvilág legjobbjai szerepelnek (Antonio de la Torre, Raúl Arévalo).

 

Mocsárvidék (La isla mínima/Marshland)
Színes, feliratos, spanyol krimi, 105 perc, 2014

Rendező: Alberto Rodríguez
Forgatókönyvíró: Alberto Rodríguez, Rafael Cobos
Operatőr: Alex Catalán
Zene: Julio de la Rosa
Producer: Mercedes Gamero, Mikel Lejarza
Executive producer: José Antonio Félez
Vágó: José M. G. Moyano

Szereplők: Javier Gutiérrez (Juan), Raúl Arévalo (Pedro), María Varod (Trinidad), Perico Cervantes (Padre Trinidad), Jesús Ortiz (Andrés), Jesús Carroza (Miguel), Antonio de la Torre (Rodrigo)

Bemutató dátuma: 2015. június 11.

Forgalmazó: Vertigo Média Kft.

16 éven aluliaknak nem ajánlott

nyomtat

Szerzők

-- Csiger Ádám --


További írások a rovatból

Interjú Kis Hajnival a hatás kérdéseiről és a pszichológiai érzékenységről, valamint új filmprojektjének terveiről és a filmezésen kívüli ötleteiről
Fazekas Máté Bence: Kilakoltatás
film

A bús rádiós panaszai A bús rádiós panaszai
Mike Mills: C’mon C’mon – Az élet megy tovább
Maggie Gyllenhaal: Az elveszett lány

Más művészeti ágakról

irodalom

Szív-fitness Szív-fitness
Helyzetjel
Bartis Attila Jávai kalandjairól mesélt
Lully–Molière: A kénytelen házasság
Interjú Pusker Júliával fordulópontokról, külföldi érvényesülésről, a klasszikus zenei előadóművészet minőségének alakulásáról


bezár
Regisztráció


bezár
Bejelentkezés