A Babos Zsili Bertalan, Klimó Péter, Koronczi Endre, Kucsora Márta, Pályi Zsófi, Péli Barna, Péterfy Ábel, Szabó Ádám Csaba nyolcas fotográfia, szobrászat, festészet és design műfajokban járja körbe a témakört. A kiállítás anyagának kohéziós ereje elegendőnek bizonyul a nagyon különböző stílusban alkotó művészek munkáinak összefogására. Mind a négy műfajból jöjjenek a kedvencek!

Koronczi Endre a 2013-as ARTplaccon épített egy installációt (Ploubuter Park), majd letette kameráját egy pontra – ahonnan a vízben felállított térinstalláció jól látszott – és várt. Közben dokumentálta az eseményeket. Az így létrejött fotósorozat egyfajta mise en abyme-ként funkcionál: az egész installációt kicsinyítő, tömörítő jellege rávilágít a mű teljes mondanivalójára. Erősíti vagy visszájára fordítja azt, és bár a művészi szándékot nem ismerjük, a mű a műben struktúra a szemlélő számára többletértelmet ad az eredeti alkotáshoz képest.

Koronczi mindent tud a szemeteszsákokról és nem fél művészi értékkel felruházni azokat. Monumentális vitorlavászonszerű nejlon monstrumait nem is adhatná vissza jobban fotó formájában semmi más, mint a lightbox alkalmazása. Ez a technika jobban kiemeli a fényeket, kontrasztokat; precíz fotós munkát igényel, így Koronczi tehetsége több téren is megnyilvánul e képeken.

Péli Barna munkái tavaly óta állnak figyelmem fókuszában. 2014-ben az Art Momentsen kiállított purhab szoborcsoportja volt az egyik fő látványosság a művészeti fesztivál idején, most sincs ez másképp. Nice to meet you című szobra a szokásos Péli-féle asszociatív világból származik, nincs híján humornak, iróniának és ötletességnek.

Design kategóriában Szabó Zsófia Kis Balatonhatározója lett a kedvenc. A szöveg Hanula Zsolt tollából fakad, és gyakorlatilag végigveszi a balatoni nyár sarokköveit (észak és dél, a nudista strand problematikája, kemping, szúnyogok, hűtőtáska, gyermektábor, NDK-turizmus, tihanyi ekhó, satöbbi), míg a szellemes illusztrációk Szabó Zsófi keze munkáját dicsérik. Ez csak egy epizódja a Kis Hungarikumhatározók sorozatnak, amelynek képeslap, jegyzetfüzet, grafika és az elmaradhatatlan zsebkönyvek az elemei.

A végzettsége szerint tervezőgrafikus és festő, Budapest számos dizájnkocsmáját (Púder, Szatyor, Wonderland stb.) megálmodó és szétdekoráló, fakockából, hulladékból és régi tárgyakból szobrokat építő Babos Zsili Bertalannal az ARTplacc és a Balaton Express kapcsán beszélgettem.

PRAE.HU: Állítottál már ki az ARTplaccon?

Még az elsőn. Az év legderűsebb művészeti találkozója volt. Nádudvari Noémi szervezte a Robotinvázió című csoportos kiállítást. Kisebb autókból gépalkatrészekből csináltam valami nagyobb közlekedő járművet. Gurítgatni lehetett. Olyan volt, mint egy holdjáró.

PRAE.HU: Hogyan kötődsz a Balatonhoz?

A Balatonnál lakom, amikor jobb az idő. Mondjuk akkor is járok le, ha hideg van és esik az eső. Már többet vagyok lent, mint Budapesten. Otthonomnak a Káli medence és a Keszthelyi hegység közti tanúhegyeket érzem. Minden hegyről más egy kicsit a kilátás. A Szentgyörgy hegy számomra például szakrális. Az egyik oldalról olyan, mit egy szülő nő, a másik oldalról meg olyan, mint egy koporsó.

Állandó és közben minden pillanatban más, napszaktól, évszaktól és a végtelen részlettől függően, amikben nem elvesztek, inkább meglelek valamit. Valamit, amiről festhetek vagy képzeleghetek.

PRAE.HU: Milyen festményeket válogattál össze erre a kiállításra?

A régebbi, öt-tíz éves vízzel kapcsolatos képeim is belekerültek a sorozatba. A Mentők című festmény azt hiszem, talán 2003-as. Egy triptichon egyik része. Egy tüzes kép van az egyik oldalon, a vizes ellentétpár a másikon, és középen a föld. Járműveket festettem mindegyikre. A vizes képet 38 fokos lázzal festettem. Be voltam bugyolálva a paplanba, épp csak az ecset lógott ki alóla. Ettől remegnek kicsit a vonalak, és olyan puha az egész. Ez így meggyógyított. A víz meg a mentők.

Van olyan, ami kifejezetten a balatoni életérzésről szól. Három életkor – allegorikus a címe. Fókuszban egy serdülő, egy középkorú és egy öreg ember. Memento mori. Van rajta egy motor, ami a szabadság szimbóluma. Az ebben a dimenzióban megélhető egyik legszebb érzés, repülés, összeolvadás az elemekkel. Van a képen egy férfi, aki borzasztóan hajbókol a nőnek, de a nő nem viszonyul sehogy. Valószínűleg nincs vele egy térben vagy egy időben.

PRAE.HU: Ez te vagy?

Biztos. Minden férfi én vagyok, de inkább tiszteletadás a nőknek. Vagy csak csodálat a téma.

Fejlécfotó: Kunszt