bezár
 

art&design

2015. 12. 17.
Jövőmúzeum
Gondolatok a jövő múzeumáról
Tartalom értékelése (0 vélemény alapján):
A jövő mindig jövendő, eljövőben van, a múzeumról meg sokáig azt gondoltuk: maga a múlt, közelebbi vagy távoli időszeletekből származó dolgok tárolásának és szemlélésének helye. 

Manapság már némileg másnak mutatkozik: a dolgok fel- és eltűnési sebessége folytán kénytelenek vagyunk kalkulálni az avulási együtthatóval. Azaz világosabb pillanatainkban elkerülhetetlen késztetést érzünk arra, hogy a jelent, akárcsak a jövendőt, az elmúlása felől vegyük tekintetbe, úgy, mintha máris múlttá vált volna. Ez nagyon is kézenfekvő perspektíva, ha megszakítjuk a megszokások menetét, felhagyunk önmagunk folyamatosságának és fontosságának föltevésével.

A jövő múzeuma (kép: Fubiz.net)

Ha a dolgokat és magunkat tényleg tárgyilagosan törekszünk tekintetbe venni, arra jutunk, ami régtől tudott: már a Prédikátor könyvének szerzője is tudta, a filozófiai életművészet, az ars vitae pedig gyakorolta. Nevezetesen azt, hogy szinte minden hiábavalóság, mulandóság, hívság, ezért aztán nem is érdemes különösebb jelentőséget tulajdonítani a dolgoknak. Nem kevésbé saját érzéseinknek. Ahogy saját magunknak sem. Az antik filozófia pedig erre egyebek mellett a lélek röptetésének technikáját alkalmazta: ez egyre nagyobb távlatból történő ön- és világszemlélést jelent – előbb a madártávlatig, aztán tovább a kozmikus dimenziók időtlen perspektívájáig. Amely távlatból a mai, tegnapi vagy holnaputáni közti különbségek enyhén szólva nem számottevőek. Vagyis a jelenben roppant jelentőségűnek tetsző események, személyek és tények már holnap elnyerik méltó helyüket: a feledés homályát.

Londoni Természettörténeti Múzeum (fotó: Branditup Travel)

A régmúlt bölcsessége mellett a környező történések is egyre inkább muzeális mintázatot mutatnak. A történeti fantáziákba fordult sóvárgás, a nekrofil múltmámor, valamint a retrohullámokban újrahasznosított különféle régiségrétegek mellett idejétmúlt magatartásmódok tömegét tapasztaljuk. Egyre több holtnak hitt muzeális lény és képződmény tűnik föl, mutatja magát a jelenidejűségben, a korszerűség jelmezében, fújja nagyra magát a mediális mázban.

Mindezek – meg más egyebek – folytán jó okunk van arra, hogy szinte mindent a jövő múzeumának távlatában lássunk. A meglévőn túl azt is, ami még csak alakul, vagy aminek csak a lehetősége áll fönn. 

Dubai, Museum of the Future

nyomtat

A prae egy több mint húsz éves történettel rendelkező brand, aminek növekedését és fejlődését most Ön is segítheti. Célunk, hogy minél több emberhez eljussanak a kultúráról való gondolataink és az ezt tartalmazó termékeink - akár az online portál cikkei, a különböző folyóiratszámok vagy a könyveink. A kooperációt nem szeretnénk viszonzatlanul hagyni: a különböző támogatásokért igyekszünk azzal egyenértékű köszönetet mondani.

Szerzők

-- Tillmann, J. A. --

Tillmann J. A. filozófus, esszéista, egyetemi tanár. 2000 óta a Moholy-Nagy Művészeti Egyetem tanára.


További írások a rovatból

art&design

Transzparencia Transzparencia
Majoros Áron Zsolt „Influence/Hatás” című kiállításáról
art&design

A köztes térben létezni A köztes térben létezni
Interjú Szegedi-Varga Zsuzsannával pályakezdésről, kortársakról és saját projektekről
art&design

Láthatóvá tett láthatatlan? – Avagy a császár új ruhája Láthatóvá tett láthatatlan? – Avagy a császár új ruhája
A Godot Labor „Fiktív Kiállításáról”

Más művészeti ágakról

Tallér Edina: Lány a város felett című könyvének bemutatója
irodalom

Egy szó megtisztítása Egy szó megtisztítása
Prae Műfordító Tábor, tábori napló, 1. nap
gyerek

Bonyolultak a kamaszok? Bonyolultak a kamaszok?
Négy szerző - négy kamaszregény


bezár
Regisztráció


bezár
Bejelentkezés