bezár
 

art&design

2015. 12. 17.
Jövőmúzeum
Gondolatok a jövő múzeumáról
Tartalom értékelése (0 vélemény alapján):
A jövő mindig jövendő, eljövőben van, a múzeumról meg sokáig azt gondoltuk: maga a múlt, közelebbi vagy távoli időszeletekből származó dolgok tárolásának és szemlélésének helye. 

Manapság már némileg másnak mutatkozik: a dolgok fel- és eltűnési sebessége folytán kénytelenek vagyunk kalkulálni az avulási együtthatóval. Azaz világosabb pillanatainkban elkerülhetetlen késztetést érzünk arra, hogy a jelent, akárcsak a jövendőt, az elmúlása felől vegyük tekintetbe, úgy, mintha máris múlttá vált volna. Ez nagyon is kézenfekvő perspektíva, ha megszakítjuk a megszokások menetét, felhagyunk önmagunk folyamatosságának és fontosságának föltevésével.

A jövő múzeuma (kép: Fubiz.net)

Ha a dolgokat és magunkat tényleg tárgyilagosan törekszünk tekintetbe venni, arra jutunk, ami régtől tudott: már a Prédikátor könyvének szerzője is tudta, a filozófiai életművészet, az ars vitae pedig gyakorolta. Nevezetesen azt, hogy szinte minden hiábavalóság, mulandóság, hívság, ezért aztán nem is érdemes különösebb jelentőséget tulajdonítani a dolgoknak. Nem kevésbé saját érzéseinknek. Ahogy saját magunknak sem. Az antik filozófia pedig erre egyebek mellett a lélek röptetésének technikáját alkalmazta: ez egyre nagyobb távlatból történő ön- és világszemlélést jelent – előbb a madártávlatig, aztán tovább a kozmikus dimenziók időtlen perspektívájáig. Amely távlatból a mai, tegnapi vagy holnaputáni közti különbségek enyhén szólva nem számottevőek. Vagyis a jelenben roppant jelentőségűnek tetsző események, személyek és tények már holnap elnyerik méltó helyüket: a feledés homályát.

Londoni Természettörténeti Múzeum (fotó: Branditup Travel)

A régmúlt bölcsessége mellett a környező történések is egyre inkább muzeális mintázatot mutatnak. A történeti fantáziákba fordult sóvárgás, a nekrofil múltmámor, valamint a retrohullámokban újrahasznosított különféle régiségrétegek mellett idejétmúlt magatartásmódok tömegét tapasztaljuk. Egyre több holtnak hitt muzeális lény és képződmény tűnik föl, mutatja magát a jelenidejűségben, a korszerűség jelmezében, fújja nagyra magát a mediális mázban.

Mindezek – meg más egyebek – folytán jó okunk van arra, hogy szinte mindent a jövő múzeumának távlatában lássunk. A meglévőn túl azt is, ami még csak alakul, vagy aminek csak a lehetősége áll fönn. 

Dubai, Museum of the Future

nyomtat

Szerzők

-- Tillmann, J. A. --

Tillmann J. A. filozófus, esszéista, egyetemi tanár. 2000 óta a Moholy-Nagy Művészeti Egyetem tanára.


További írások a rovatból

art&design

A nagy „csiga” útvesztőjében A nagy „csiga” útvesztőjében
Szubjektív kiállítási körkép a New York-i Guggenheim Múzeumban
art&design

A Nap művelete A Nap művelete
Gondolatok Bolygó Bálint Fényalkímia című kiállítása kapcsán
art&design

Organikus városok Organikus városok
Bornemisza Eszter: Városi hegek
art&design

Kelet kávézó, hétfő este Kelet kávézó, hétfő este
Kurátori tevékenység: elmélet és gyakorlat határán?

Más művészeti ágakról

Peter Farelly: Zöld könyv – Útmutató az élethez
gyerek

Mesélj a kamasznak is! Mesélj a kamasznak is!
Meghan Cox Gurdon a The Guardianben
Külföldön Sikeres Magyar Művészek

Nemzetközi építészeti díjak
Székely Csaba: 10 című darabja a Radnóti Színházban


bezár
Regisztráció


bezár
Bejelentkezés