bezár
 

zene

2008. 01. 16.
Deviáns ünnep pogány módra
Frost lemezbemutató a Vörös Yukban. Fellépők: Frost, Athame és Teurgia. 2007. december 21.
Tartalom értékelése (0 vélemény alapján):
Deviáns ünnep pogány módra 2007 vége ismét a pogányoké: a hazai színalatti keményzenei körök egyik legkedveltebb, legnépszerűbb zenei irányzata, a pagan black metál ismét több új, az eddigieknél jóval ütősebb lemezt adott közönségének. A Bornholm mellett talán a legnagyobb népszerűségnek örvendő Frost a novemberben kiadott Black Shining című lemez bemutatójaként koncertet szervezett a Vörös Yukban: minden valamirevaló pagan black metál fan tudta, hogy ott a helye.
A kiírt 8 órai kezdéshez képest szokás szerint volt némi csúszás. A klub koncertterme sajnálatos módon elég szellős maradt, a bandák pedig csak fél 9-9 körül csaphattak a lovak közé. Egy hazai pogány black metál koncerten megszokott, hogy a máshol merevre szervezett koncertet a kelleténél jóval lazábban kezelik. Mindez persze nem csoda egy olyan szubkultúrában, ahol mindenki ismer mindenkit, szájról szájra szállnak az információk a bandákkal/bulikkal kapcsolatban és így tovább. Ebből következik egyébként, hogy – mint mindig – a megjelent kevesek nagy része is a fellépők ismerősei közül került ki. Egyesek azt mondják, ez nem probléma, mivel ettől olyan igazán erős az összetartás a keményzene szerelmeseinek körében (a klikkek között már kevésbé), ráadásul olyan családias légkör alakul ki az ilyen bulikon, hogy az ember még kívülállóként is önkéntelenül a sajátjának érzi a stílust. Én még 9 óra magasságában sem éreztem a pogány légkör vibrálását, holott máskor maga a Yuk atmoszférája, illetve a megjelentek öltözéke/testvéries fogadtatása hangulatba hoz…

Mosdósi Szilárd - gitárAz első fellépő neve nem volt ismerős számomra: a [a]http://teurgia.atw.hu/[text]Teurgia[/a] kellemes, egyszerre melodikus és ütős grindos zenéje mégis megkapónak bizonyult. Tetszett a bandatagok arcáról sütő átélés, a pogány black témáihoz való ragaszkodás igénye, tetszett a lazább kiállás, az odacsapós ’durrbele’ hozzáállás, de a legjobban mégis a banda frontemberével való koncert utáni disputa fogott meg. Kifejtette véleményét a black metál ideológiai vonaláról, mesélt a pogányról, mint alműfajról, sokat beszélgettünk a koncertközönségről: összességében egy, a maga módján elképesztően intelligens, a zenei hitelességet a legfontosabbnak tartó zenészként ismertem meg őt. Tényleg fantasztikus élmény volt ismét szembesülni azzal, hogy a black metál nem csak holmi buta, senkiházi hőbörgők óvodás vasárnapi sátánista ’fordított kereszt & sör’ szlogennel futó bohóckodása, hanem valahol a 21. század kommersz zenéinek is az elutasítása, extrém protestálás az egyre butuló fiatalság feletti manipuláció ellen, megbotránkoztatás és figyelemfelhívás egyszerre, főként a manapság egyre inkább eltűnni látszó közösségi szellem, illetve az individuumok alkotta közösségek széthullására.

TeurgiaA Teurgia zeneileg messze nem volt tízpontos: az ének kimondottan gyatra, a gitárok témái az én ízlésemhez túl egyszerűek, de összességében – az előbbiek tükrében –, mint mondanivalóval rendelkező, ideologikus zenét játszó együttes, szerintem méltán tüntethető ki az est egyik legjobb fellépőjeként. Ennek a technikailag végül is lapos bandának valahogy sikerült olyan légkört varázsolnia a koncerten, hogy mindjárt hangulatba jöttem: úgy tűnik, mégis ott van legbelül az a vibrálás, csak kellenek a megfelelő zenék, hogy megéljük azt, amit én ’kollektív zenei élmények’ hívok.

Szenti Attila - vokálSzolid taps és egy rövidebb átszerelés után rögtön az [a]http://athame.atw.hu/[text]Athamét[/a] köszönthettük a színpadon: a Yuk keményvonalas koncertjein megszokott fellépőruhában, állig felfegyverezve láncokkal, töltényövekkel, corpse painttel kikenve, átlagos nekroblacker felállásban csodálhattuk meg a formációt. Kertelés nélkül, hatalmas energiával szólaltatták meg a hangszereket, a kompromisszummentes thrashes black metál pedig fél pillanat alatt hatalmába kerített. Bombasztikus légkör, egyszerű, odacsapós zene: az Athame produkciója nagyot robbant a fellépés elején, a végén, és még közben is jónéhányszor. A Teurgia által megteremtett pogány légkörben lebegve eleinte furcsán hatott egy ilyen durva, nyers, elemi ösztönöket felszabadító zene, de idővel csak még inkább felerősítette a pogány hangulatot. Nekem az Elhagyatva illetve A feledés tengerén című számok tetszettek a legjobban.

AthameEgy összetettebb, kifinomultabb/kiforrottabb zenéjű együttes előzenekaraként unalmasnak találtam volna a bandát, de az Athame ez esetben teljesen jól illett a felhozatalba. A fellépés nélkülözött minden giccset, nem volt benne semmi extra, ami bizonyos esztétikai igények szempontjából nagyon tetszetőssé tette. További pozitívum, hogy az énekes jól értett ahhoz, hogy hogyan is kell mozogni a színpadon, ami ebben a műfajban nagyon fontos.

Deák Tamás - vokálAz Athame és a Teurgia egymást erősítő atmoszférikus zenéje után már nem kellett sok a kollektív eufóriához: az est csúcspontjaként, már jóval később, 11-12 óra magasságban végre-valahára megjelent a színpadon a [a]http://www.frost.try.hu/[text]Frost[/a] is. A 96’-ban alakult black metál banda az új, 2007-es lemez, a már említett Black Shining bemutatójaként az összes tagot mozgósította. Az együttes 6 zenésze az Athame-hoz hasonló szerelésben állt ki a kissé szűkössé lett színpadon.

FrostRövid konferanszié után az énekes hamisíthatatlan, pagan black metálos varjú-énekhangja hasított a levegőbe: a gitárok a maguk trillázó, melodikus riffeikkel nyomban felvették a ritmust a pattogó vokállal, a dobok adta kemény pofozás pedig végig hajtotta előre a ritmust. Mindez több volt, mint egy egyszerű zenei élmény: az előző bandák által generált atmoszféra kiteljesedett, egyszerre kirobbant az emberekből az előző fellépések alatt felgyülemlett ősi tombolhatnék. Mindenki teljesen tisztában volt azzal, hogy mit várhat a színpadon álló bandától: nem voltak meglepetések, csak egy olyan forgatókönyv, amit valahogy öntudatlanul, de mindenki ismert már.

Tátrai Csaba - gitárTalán furán hangzik, de az ilyen estek valahol arra valók, hogy az emberek mesterségesen előhozzák magukból azt az őselemi létezőt, amire egyébként nem lennének képesek. A kiteljesedett pogány légkör segít abban, hogy az ember stimulálja magát az elemi érzések felszínre hozásában, ami ebben az esetben egy kollektív zenei élményben csúcsosodik ki.

Vannak olyanok, akik fejrázással és/vagy befeszítős hajrákkal vezetik le ezt a felesleges energiát, vannak, akik ilyenkor késztetést éreznek arra, hogy egy kiadós moshpiteléssel adják ki magukból a feszültséget (ami most sajnos elmaradt). Ez a legtöbb esetben még nem szakítja át a primitivizmus és az emberi viselkedés közötti vékony hártyát, bár egyesek néha azért átesnek a ló túloldalára is (alkalmanként szerintem ez sem baj, mindenkivel megesik). Én ebben látom a pogány black metál lényegét: tombolás, vadállati nyersség, elemi ösztönök felszínre hozása, végül lecsillapodás és önmagunk fürkészése.

Deák Tamás - vokál2Hogy zenei szempontból értékelhetőt is mondjak: a koncert alatt több régi Frost számot, köztük a mára már klasszikussá lett Storm Above The Carpathians-t hallhattuk, bár én örültem a Tormentor-feldolgozásnak is. Nekem a régebbi lemezek jobban bejönnek, mint az új, annak ellenére, hogy a Black Shining tényleg nem sikerült rosszul. Ez mondjuk a koncerten is érezhető volt: sokkal energikusabb, ütősebb, egyszóval jobb volt a régi számok felhozatala, az újak valahogy most kevésbé jöttek be. A Frost hozta a tőle elvárhatót: a kellemes, zenei pogány számok eredeti légköre, a reszelős, száraz énekhang hangulatteremtő ereje ugyanolyan megkapó volt, mint az első pogány koncertemen (pedig annak már talán több mint 2 éve már).

Frost 2Hogy milyen az a kollektív zenei élmény, amiről beszéltem? Nos, meg kell élni, szavakba önteni azt hiszem lehetetlen. Ha az ember már érzi, hogy a zene hatására elnyomott ösztönei kirobbanni vágynak, ha már érzi a hústestbe zárt ősi én mocorgását, a levegő vibrálását, érzi a hasán a mélynyomó lüktetését, kattog a feje a vokál reszelésétől, megérinti a hamisítatlan magyar pogány légkör… na, akkor valami elképesztő élményben volt része. Az ilyen élmények pedig felejthetetlenek.
nyomtat

Szerzők

-- Sárosi Ádám --


További írások a rovatból

Akiket elkapott a tömegpszichózis
A Prae körkérdése zeneszerzőkhöz: Janca Ákos válaszol
Lully–Molière: A kénytelen házasság
Mayhem-koncert + Mortiis, Exodikon a Barba Negrában, 2022. április 29.

Más művészeti ágakról

art&design

Győri Blanka gondolatai* Joó Irma munkáiról
színház

17. Gyulai Shakespeare Fesztivál
Peter Handke: Kísérlet a fáradtságról, Typotex, Budapest, 2022
Vaktérkép


bezár
Regisztráció


bezár
Bejelentkezés