bezár
 

színház

2016. 03. 12.
Áttörni a láthatatlan kulturális burkon
Beszélgetés Cseh Adriennel
Tartalom értékelése (0 vélemény alapján):
„Szolgáltatást nyújtok, ugyanakkor alkotok is: a narráció megírása egy mű keletkezése is egyben. Hálás szakma, de könnyűnek korántsem nevezhető” – vallja Cseh Adrienn az Akadálymentes és Korlátlan Kultúráért Egyesület audionarrátora, aki nem munkának, sokkal inkább hivatásának érzi a látás- és hallássérült közösségek színházi élményekhez való hozzásegítését. Hol áll hazánk az akadálymentesítés, a kultúra megváltoztatása terén más országokhoz képest és hogyan válik egy vak ember számára színessé és átélhetővé egy adott produkció – interjúnkban erről is beszélgettünk.

PRAE.HU: A szépség megélésének élménye a lehető legdemokratikusabb és legteljesebb lehet, még akkor is, ha valaki kénytelen lemondani az egyik fontos érzékszerve nyújtotta segítségről – írta tevékenységetekről nemrégiben az egyik hazai orgánum. Mesélj, kérlek a kezdetekről, arról, hogyan indult útjára az audionarrációt is magába foglaló AKKU - Az Akadálymentes és Korlátlan Kultúráért Egyesület néven működő komplex projekt?

Szkéné színház

A Színház-és Filmművészeti Egyetem másfél évvel ezelőtt az FSZK-val (Fogyatékos Személyek Esélyegyenlőségéért Kft.) közösen indított audionarrátor képzést. Mivel a Színművészetin művészeti vezetőként dolgozom, első kézből értesültem e modellprogramról és nagyon megtetszett. A képzést felvételi előzte meg, a két féléven át tartó képzésen tizennyolcan vehettünk részt. Ebből a csoportból nőtte aztán ki magát az AKKU, melyben velem együtt öten dolgozunk.

PRAE.HU: Mi egy audionarrátor feladata és hogyan segíti a kulturális javakhoz és élményekhez való hozzáférést?

Az audionarráció lényege, hogy látássérültek számára színházi előadásokat, filmeket, illetve kiállításokat tolmácsolunk. Színház esetében egyrészt a történet megértéséhez fontos vizuális ingerekre fókuszálunk, és nagy hangsúlyt fektetünk a rendezői szándék által meghatározott minden olyan elemre, amely a mű befogadását, élvezetét gazdagítja. Mindezt két dialógus között, fülhallgatón keresztül közvetítjük. Szavakba öntjük a színpadon történteket, leírást adunk a szereplőkről. Erre azért van szükség, mert ugyan a színdarabok és filmek cselekménye a párbeszédek és audiojeleknek köszönhetően legtöbbször követhető, mégis sok információ veszik el azok számára, akik az esetleg néma, vagy éppen hang alapján nem beazonosítható jelenetrészletekről lemaradnak.

PRAE.HU: Ezek szerint a ti munkátok, ha lehet így fogalmazni, jóval diszkrétebben zajlik egy jelnyelvi tolmácsénál.

Míg a jelnyelvi tolmács – a színházzal való megállapodás értelmében – általában a színpadon állva hallássérültek számára jelel, addig az audionarrátor valóban diszkrétebben, a látó nézők számára észrevétlenül végzi a munkáját.

PRAE.HU: Egy-egy előadás ilyen formában történő lebonyolításához bizonyára speciális technikai berendezésekre van szükség.

Tolmácsberendezéseket korábban is használtunk – az FSZK jóvoltából tettünk szert ingyenes adóvevő készülékre. A dolog szépséghibája volt, hogy minden színházban másképp működött, vagyis minden egyes helyszínen újra és újra ki kellett építeni. Jelenleg ingyen dolgozunk, ugyanis a pályázaton nyert pénzeket komolyabb, a Sennheiser Audio Partner Kft. által kifejezetten színházban történő narrálási célra kifejlesztett MobileConnect berendezéseibe fektettük. (A cég elsőként vezetett be olyan technikai rendszert, amelynek segítségével a vakok és gyengénlátók is élvezhetik a színházi előadásokat). Ennek lényege, hogy saját WiFi hálózaton keresztül továbbítja a jelet az okostelefonokba. A készülékeken két perc alatt ingyenesen tölthető le az ehhez szükséges applikáció, a látássérültek tehát saját telefonjukról hallgathatják a narrációt. Az alkalmazás iOS-szel tökéletesen működik, az androidos készüléknél azonban tapasztaltunk hibákat. A céggel jelenleg e probléma kiküszöbölésén dolgozunk. Egyéb támogatások útján okostelefonok vásárlására is próbálunk támogatást szerezni, hogy azok a színházkedvelők se maradjanak le az élményekről, akik nem rendelkeznek ilyennel.

AKKU

PRAE.HU: Ha jól tudom, az egyes produkciókat előnarráció előzi meg. Hogyan képzeljük ezt el?

Ekkor kerül sor a díszletek ismertetésére, a jelmezek bemutatására, valamint a szereplők, színészek külsejének leírására. Ezen felül rövid ismertetők készítünk a darab hátteréről és az adott előadás specifikus elemeiről. A cél a látogatók előadásra való felkészítése. Az erős hanghatással járó darabokra szintén ezúton hívjuk fel figyelmüket. Az információkat rendszerint a Youtube-ra töltjük fel, az itt található felvételt küldjük el azok számára, akik jelzik felénk egy adott előadáson való részvételi szándékukat.

A színházak meglehetősen nyitottak a színházbejárásra is, melynek során lehetőség nyílik arra, hogy a látássérült nézők a mi vezetésünkkel körbejárják a színpadi teret, közvetlen közelről érzékeljék a darabban játszó színészeket, megismerjék a díszletet, megtapinthassák a kellékeket és jelmezeket, valamint találkozzanak a színészekkel. Ők néhány mondatban mesélnek az általuk megformált karakterről is, ez által a színészek hangja az előadás során már könnyedén beazonosíthatóvá válik.

PRAE.HU: Mely színházakban vehetők igénybe a szolgáltatásaitok?

Szerencsére sok színház együttműködő. A Vígszínházban futó Hegedűs a háztetőn jelnyelvi tolmácsolással és audionarrációval egyaránt megtekinthető. Hallássérültek esetében egyes előadások felirattal is elérhetőek Ebben az esetben a dialógusokon kívül a fontosabb hanghatásokat és a zenei aláfestéseket is feltüntetjük.

Az NKA és EMMI szerencsére egyre nagyobb összeggel támogatja a programot és egyre többször ír ki pályázatot színházi előadások akadálymentesítésére. A 2015/2016-os évadra pályázó színházak közül a mi segítségünkkel a Vígszínház, a Forte Társulat, az Ódry Színpad, a Karinthy Színház, a Miskolci Nemzeti Színház, a Budaörsi Latinovits Színház, a Stúdió K és a Thália Színház kaptak lehetőséget audionarrált előadások megtartására. Hozzávetőlegesen havi tíz színházi előadás akadálymentesítését látjuk el.

PRAE.HU: Az általad említett Hegedűs a háztetőnben nagyon sok a táncos elem. Mozdulatokat szavakba önteni úgy, hogy átélhető élmény keletkezzen a befogadóban bizonyára nem könnyű feladat.

Valóban fontos, hogy ne csak száraz ismertetést nyújtsak arról, ami a színpadon zajlik – érzéseket kell sugallnom, a szavaimmal átélhetővé kell varázsolnom a produkciót. A Hegedűs a háztetőn táncjeleneteinél törekszem a hangulat, az érzelmek kifejezésére.

PRAE.HU: A Hegedűs D. Géza mögötti díszlet zöldeskék, a körülötte lévő bútorok barnák – ezzel az információval mit tud kezdeni egy születése óta vak egyén, ha beül a Hegedűs a háztetőn című darabra?

A vakok és gyengén látók speciális iskolába járnak, mely révén lehetőségük nyílik többek között arra, hogy különböző anyagokon keresztül ismerkedjenek meg az egyes színekkel. A kéket a hideg dolgokhoz, a pirosat a melegséghez kötik. Van tehát elképzelésük az árnyalatokról és színekről, képesek közöttük különbséget tenni, vagyis az előadás során bátran beszélhetek róluk. Igyekszünk olyan egyszerű, de érzékletes kifejezésekkel operálni, amelyek mindenki számára érthetőek.

PRAE.HU: Kíváncsi vagyok, hogy téged mi vitt rá arra, hogy úgy dönts, a színház iránti elkötelezettségedet az AKKU- projektben szeretnéd kamatoztatni.

Annak, aki szereti a kultúrát és szívügyének tekinti annak terjesztését ez a legtökéletesebb feladat, hiszen közben még segítséget is nyújt. Egyértelmű volt, hogy ez az én utam kell legyen, mert olyan beállítottságú embernek tartom magam, akinek fontos az, hogy munkája által hasznosnak érezze magát. Szolgáltatást nyújtok, ugyanakkor alkotok is: a narráció megírása egy mű keletkezése is egyben. Hálás szakma, de könnyűnek korántsem nevezhető: iszonyú rövid idő áll rendelkezésemre a dialógusok közötti beszédek precíz megírására és az sem mindegy, milyen szavakkal fejezem ki magam.

PRAE.HU: Miért is menjek én színházba, miért üljek be egy mozifilmre, ha úgysem látok? – az ilyen és ehhez hasonló attitűddel rendelkezőket mennyire nehéz kimozdítani, a kultúra vérkeringésébe terelni?

Találkoztam már efféle reakciókkal – tény, hogy nagyon nehéz őket kimozdítani már csak azért is, mert kevesen közlekednek önállóan és ahhoz, hogy eljöjjenek egy-egy darabra, általában kísérő szükséges. Feladataink nem merülnek ki a narrációban, szolgáltatásaink ennél sokkal komplexebbek, bizonyos kereteken belül a kíséréseket is tartalmazzák.

PRAE.HU: Magyarország hogy áll az akadálymentesítés, illetve az itthoni kulturális körülmények megváltoztatása terén más országokhoz képest?

Angliában, Lengyelországban, a cseheknél és Nyugaton az akadálymentesítés, a kifejezetten látássérültek számára kialakított színházak meglehetősen nagy múltra tekintenek vissza. Hazánkban jelenleg csak néhány szervezet foglalkozik ilyesmivel, azaz még gyerekcipőben járó, kevésbé elterjedt projektről van szó. Éppen ezért célunk, hogy a színházi, tévés, filmes és múzeumi akadálymentesítés terén jelenleg gyerekcipőben járó itthoni körülményeken változtassunk, aktívan bevonva a munkába magukat az érintetteket, a látás- és hallássérült közösséget.
 

Fotó: Gátay-Tóth Mirtill

 

 

nyomtat

A prae egy több mint húsz éves történettel rendelkező brand, aminek növekedését és fejlődését most Ön is segítheti. Célunk, hogy minél több emberhez eljussanak a kultúráról való gondolataink és az ezt tartalmazó termékeink - akár az online portál cikkei, a különböző folyóiratszámok vagy a könyveink. A kooperációt nem szeretnénk viszonzatlanul hagyni: a különböző támogatásokért igyekszünk azzal egyenértékű köszönetet mondani.

Szerzők

-- Jónás Ági --


További írások a rovatból

színház

Győztes játszma Győztes játszma
Beszélgetés Nagy Józseffel a kortárs tánc alakulásáról, iskolákról és lehetőségekről, kétlakiságról és a fiatalok helyzetéről
Interjú Schilling Árpáddal érvényesülésről, a fiatalok lehetőségeiről és elsősorban: színházról
színház

Hazudjunk, hisz mire jó az igazság? Hazudjunk, hisz mire jó az igazság?
Gorkij-dráma az Örkény Színházban

Más művészeti ágakról

Interjú Pálos Gergely operatőrrel kétlakiságról, kapcsolatépítésről, valamint a svéd és a magyar fényviszonyok különbségeiről
irodalom

Utak a sötétségbe Utak a sötétségbe
Horváth Márk A digitalitás paroxizmusa: Spektákulum, szimulákrum, kibernetikai állapot és a virtualitás hiperkaotikus okkultúrája
zene

Etűdök gépzongorára Etűdök gépzongorára
Conlon Nancarrow, a nomád zongor
Jonathan Levine: Csekély esély


bezár
Regisztráció


bezár
Bejelentkezés