Emlékszem, mikor 2014-ben felkértek, hogy tudósítsak valami Menjek/maradjak című dokumentumfilmről, amit a Trafóban fognak levetíteni, lövésem sem volt róla, mit fogok majd látni. Persze nagyvonalakban tudtam, hogy a külföldön, Londonban élő magyarokról fog szólni a film, de magáról a közösségi finanszírozású projektről, a New York-i „pilot” epizódról vagy a fiatal alkotókról (Imre Loránd Balázs, Józsa László és Hernáth Csaba) semmit sem hallottam azelőtt. Így rendkívül meglepett voltam, mikor megérkeztem a Trafó Liliom utcai székhelyére, és hatalmas tömeg várt valamire. Mint utólag kiderült, erre a filmre, a Menjek/maradjak: Londonra. Ugyanis teltház volt akkor 2014-ben, és most, 2016-ban is, két évvel a londoni epizód premierje után, a hollandiai magyarokkal foglalkozó legújabb rész bemutatóján.

A Menjek/maradjak-filmekben első látásra úgymond „semmi extra” nincs, teljesen konvencionális dokumentumfilm-formával dolgoznak (klasszikus „beszélőfejes” dokukról van szó). Hatásuk, erejük nem is ebben, nem stílusukban rejlik, hanem tisztán a tartalomban. Minthogy a szocigráfiai dokumentumfilmek csoportjába sorolhatók, melyek valamilyen fontos társadalmi folyamat részévé kívánnak válni, sőt valamilyen szempontból szeretnék befolyásolni is kurrens események alakulását. Azaz olyan alkotásokkal rokoníthatók, mint a Citizenfour, melynek politikai hatása is volt. S a társadalomkutatókkal kiegészült Speak Easy Project, a Menjek/maradjak-sorozat gyártója egyre nagyobb visszhangot kap külföldön, és úgy tűnik, a magyar állam is kezd felfigyelni rá.

Mint azt már korábban és az est folyamán is kifejtette Imre Loránd Balázs, az egyik fő ötletgazda az alkotógárdából, ez a filmsorozat nem pusztán a címbéli kérdéskört járja körbe. Sőt, mint Loránd bevallotta, szerinte is kicsit leegyszerűsítő, zárt gondolkodású a „Menjek/maradjak”, mert választást sugall. Közben pedig, mint az a filmekből is kiderül, s mint az alkotók is nyomatékosították, céljuk pont az éles megkülönböztetés lebontása volt. Azaz a Menjek/maradjak-dokuk éppen amellett kardoskodnak, hogy nincs „vagy-vagy”, hanem csak „és”. Vagyis a Speak Easy Project célja az, hogy a külföldön élő magyarok álláspontjainak megmutatásával az emberek fejében is átkattintson egy kapcsolót, és segítsen másképp gondolkodni a kulturális identitásról.

A Speak Easy Projekt egyébként 2009-ben indult, még reklámfilmgyártás céljából, azonban az alapítótagok, Imre Loránd Balázs és Józsa László 2012 környékén felvetették az ötletét a Menjek/maradjak-filmsorozatnak, és 2012 tavaszán neki is vágtak a kutatásnak, illetve a New York-i rész elkészítésének. A projekt különlegessége pedig tartalmán túl a finanszírozása. A pilot gyakorlatilag „nulla forintból”, mármint az alkotók zsebéből, saját pénzből készült, és a londoni részre is a Kickstarter, illetve egyéb adománygyűjtő kampány révén szedtek össze tőkét. Lényegében a mostani, Holland epizód is közösségi finanszírozásból jöhetett létre, mely, mint azt az alkotók elmondták az est folyamán is, nagyon pozitív visszajelzés számukra, mert ebből is látják, hatalmas az érdeklődés munkájuk iránt. Azaz van értelme kutatni, küzdeni, mert a magyarokat és a külföldieket is foglalkoztatja ez a téma (a vetítésen és az azt követő beszélgetésen tavalyelőtt és idén is nem kevés, egyéb európai országból származó néző vett részt).

A projekt állami támogatást gyakorlatilag nem kapott eddig. Azonban a londoni epizód sikere (melyet többek között a Toldi moziban is teltházas előadásokon mutattak be a nagyközönség előtt, és a YouTube-on is igen népszerű a film) valószínűleg elindított valamit, elkezdett érdeklődni a magyar állam is a srácok munkája iránt. Így a valószínűleg idén decemberben bemutatásra kerülő Menjek/maradjak: Sweet Home (melynek „demó” verziójáról tavaly márciusban írtunk az Ennyi! című, szintén trafós esemény kapcsán) az MTVA-tól nyert támogatást. Így az alkotók vágya teljesülni látszik, hogy egy szélesebb platformon induljon meg párbeszéd a témában. Jóllehet, a Sweet Home éppen a hazatérő magyarokról fog szólni, azonban a sorozat eddigi darabjait ismerve valószínűleg a fő koncepció ugyanaz marad, vagyis a hagyományos gondolkodás megváltoztatása, és az európai identitás ünneplése.

Mert ez a Holland epizód már egyértelműen erről szólt, s minden szempontból tovább fejleszti a Menjek/maradjak: London koncepcióját. A London is természetesen nagyon komplexen járta körbe a problémakört, és nagyon sokféle életutat mutatott be: volt, aki egyértelműen leszögezte, soha nem jönne haza, volt, aki azt állította, nem az anyagiak miatt van Londonban, és volt egy sofőrfiú, aki munkája miatt is Nagy Britannia és Magyarország között ingázott. Azaz egyfajta hibrid identitás koncepciója látszott kirajzolódni már a londoni részben is, mely nem kényszerít döntésre a kulturális identitással kapcsolatban, hanem elfogadja az európai mobilitásból adódó, formálódó európai önazonosságot.

A Menjek/maradjak: a holland epizód már ennek szellemében készült. Amire ráerősített az is, hogy ezúttal a Speak Easy csapata új taggal bővült, a több éve Hollandiában élő filmkészítő, Bogádi Csaba csatlakozott a projekthez. Azaz ezt a részt úgymond Csaba vezényelte le, aki az évek során alaposan megismerte a közeget, amiben forgatott, és tapasztalatait is belevitte a 35 perces dokuba.

Bogádi Csaba a filmet követő beszélgetésen is hangsúlyozta, hogy ő mindenképp azt szerette volna megmutatni, miként válik értelmetlenné a „menés” és „maradás” közti konfliktus. A szabad, országok közti mozgást biztosító európai jogrendszer adta lehetőség, a mobilitás feloldja az éles határokat nemcsak a nemzetek, de a kulturális identitások között is. Tulajdonképpen azt a folyamatot, azt a jelenséget láthatjuk megelevenedni a Holland epizódban, amiről számos kultúrakutató, szociológus (Zygmunt Bauman vagy Stuart Hall) is ír, hogy a kulturális identitás „globális posztmodernben" cseppfolyóssá, mozgathatóvá vált. Az identitás olyan, mint egy ruha, amit le-fel vehetünk, cserélhetünk attól függően, hogy hová utazunk, hol dolgozunk. A nyelv persze továbbra is egyfajta korlátként létezik. A beszélgetés többi, Hollandiában élő résztvevője hangsúlyozta, hogy bár angollal is lehet érvényesülni, de azért előnyt jelent nemcsak a munkahelyen, de az alapvető emberi érintkezésben is, ha megtiszteljük a helyieket anyanyelvük használatával. Azonban a megszerzett barátok, a környezet, a munkahely stb. egyaránt köthet Magyarországhoz és Hollandiához.

Kristóf, a film egyik főszereplője és vallomása jó példa a hibrid identitásra, illetve az európaiság eszményének gyakorlati megvalósulására. Mint Kristóf kifejtette, érdekes módon mikor Hollandiában van, nincs honvágya Magyarország iránt – és fordítva. Viszont mikor Budapesten van, belegondol, hogy „milyen tök jó hely ez”, s mikor visszatér Hollandiába, akkor a holland várásokról gondolja ugyanezt. Vagyis akkor és aziránt a hely iránt van honvágya, ahol éppen tartózkodik.

Párja még érdekesebb eset, ugyanis míg Kristóf Hollandiában nőtt fel magyarként, addig Maaike van Groenestyn egy olyan holland társadalomkutató, aki hollandként hollandiai magyarokkal foglalkozik – többek között a kint, Amszterdamban dolgozó prostituáltakkal kapcsolatos kutatás folytat (és nem mellesleg az ELTE Bölcsészettudományi Karának néderlandisztika szakán tanít). Maaike meghökkentően jól tud magyarul, és kifejtette, hogy bár holland az anyanyelve, de hollandként lehet, inkább magyarnak érzi magát.

Akadt persze a szereplők között például olyan magyar lány is, aki Hollandiában kezdte pályáját, és nem is nagyon vágyik vissza Magyarországra. A filmet követő beszélgetésen résztvevő kutatók (Kováts András, az MTA társadalomtudós, a Speak Easy csapat állandó kutatója és a Hollandiában dolgozó pszichológusnő, Tóth Bos Ágnes, az ELTE Pszichológiai és Pedagógiai Karának oktatója) és a beszélgetésben résztvevő alkotók egyetértettek abban, hogy bár a kivándorlók körében egyre inkább az európai, hibrid identitás válik jellemzővé, de akiket kevesebb szál fűz az „óhazához”, azok sokkal „boldogabbak” az adott területen. Azaz akit a barátai, a munkája már inkább Hollandiába kötnek, annak magyarként Hollandia lesz az otthona, és nem kíván ingázni a két ország között, hanem inkább „maradna” külhonban, az új lakhelyén. Igaz, a beszélgetésen az is elhangzott, hogy egyre inkább tipikussá válik a gyerekeit, unokáit meglátogató, „szerettei fényképét szorongató”, repülőn utazó szülő, nagyszülő. Vagyis a Menjek/maradjak: A holland epizód egy olyan pozitív folyamatot kíván bemutatni, melynek eredményeként egyre természetesebbé válik az utazás. Az útra kelés nem végleges, nem kell búcsúzkodni, mert a huszonegyedik századi „kivándorlók” nem is igazából kivándorlók, hanem állandó utazók, vándorok (ahogy Zygmunt Bauman nevezi az országok határait gyakran átlépő kozmopolitákat), akik mindig visszatérnek. Illetve legalább két otthonuk van.

A Menjek/maradjak: A holland epizód szereplői kivétel nélkül boldog emberek. Ezt persze hagyományos magyar perspektívából nézve merőben utópisztikusnak vagy idillinek, túl optimistának tarthatjuk. Sőt akár érhetné Bogádi Csabát és az alkotókat az a vád is, hogy egyoldalúan mutatták be a kivándorlást, biztos vannak nagyon sötét sztorik a hollandiai magyarokról is. Nem kétséges, hiszen az emberkereskedelem vagy a szexrabszolgaság virágkorát éli, főleg olyan kiszolgáltatott sorsúak nyomorúságát kihasználva, mint a politikai menekültek esetében. Azonban az alkotók is nyilvánvalóvá tették, mint már utaltam rá, hogy a Menjek/maradjak meg akarja haladni a címében implikált kérdést. Szeretnék megváltoztatni az emberek gondolkodásmódját nemcsak a kivándorlással, külföldi munkavállalással, hanem a boldogságkoncepciókkal kapcsolatban is.

Ha végigtekintünk a film szereplőin, láthatunk nagyon sok befutott embert: az említett Kristóf amolyan művelődésszervező, Maaike társadalomkutató, pszichológus, de vannak dekoratőrök és gyermekekkel foglalkozó nők is a „főhősök” között. Viszont itt van a fiatal Dani, aki frissen érkezett meg Hollandiába, és még nem világos számára, mit fog kezdeni ezzel a lehetőséggel, hogy kiutazhatott. A legfontosabb azonban attitűdje, álláspontja, mely rokonítja a többi, befutott szereplővel. Nem valamilyen tragikus kényszerként tekint arra, hogy eljött Magyarországról, hanem optimista módon lehetőségként fogja fel. Pedig elmondják mind a filmben, mind a beszélgetés során, hogy Hollandiában sem olyan könnyű érvényesülni, a lakáskeresés például hatványozottan nehezebb, mint Magyarországon (az pedig nagy szó, hiszen itthon is elég nehéz optimális albérletet találni) – viszont a vállalkozásokat sokkal inkább támogatják. Jóllehet, ha valaki karriert szeretne építeni, annak mindenképp meg kell tanulnia hollandul, mert az igazán jól fizető munkahelyeken a holland nyelvtudást részesítik előnyben, de az ambiciózus, tettvággyal és ötletekkel teli embereket – a hazai gyakorlattal ellentétben – szeretik és segítik odakint.

A lényeg a pozitív hozzáállás, az újfajta, európai gondolkodásmód, mely nem a határokkal, a korlátokkal törődik, legyen szó nyelvi vagy anyagi értelemben vett korlátokról, hanem a rengeteg lehetőségre, a mozgásszabadságból származó előnyökre koncentrál. Az új, európai ember nem hagyja el végleg az anyaországot, nem kell búcsúzkodnia, nem kell feladnia mindent, ami addig volt, hanem sokkal inkább új tapasztalatokkal tágítja saját horizontját.

S ebben nagyon erős a Menjek/maradjak. Hogy reményt ad. Ami elkél manapság, hiszen sok hír pont arról szól, hogy az Európai Unió eszmeisége összeomlani látszik. Nagy Britannia például hamarosan szavazni fog a kilépés kérdéséről, ami, tekintve, hogy London a legnépszerűbb célpontja a külföldi magyar munkavállalóknak, meglehetősen vészjósló. Az est folyamán Kováts András számokban is érzékeltette, hogy bár Hollandia folyamatosan jön föl a listán, de még mindig Nagy Britannia, Németország és Ausztria a legnépszerűbb helyek Magyarországon, ezekben az országokban dolgozik a legtöbb magyar.

A Menjek/maradjak mégis reményt ad. Reményt ad, mert megfogja a kezünket, kiragad a konvencionális, pesszimista, sötét hírkavalkádból, és megmutatja, hogy van alternatíva. Vannak alternatív gondolkodásmódú emberek, nem is kevesen. Emberek, akiket nem érdekel a politikai ideológia, a nacionalizmus vagy az, hogy honnan jöttél. Vannak, akiket csak az érdekel, hogy boldogok legyenek és boldoggá tegyenek másokat is. S vannak, akik már megtanulták, hogy a lokalitást nem fogja felszámolni a mobilitás, sőt. Hollandiában élve átértékelődik a magyar kultúra is, sokkal jobb íze lesz a tipikus magyar ételeknek, és jobban fog esni egy pohár sör visszatérve Budapestre. Reméljük, ez a gondolkodásmód, az európai közösségben élők összetartása sokkal erősebb lesz, mint a politikai-hatalmi játszmák, és legyőzi a korlátokat és új vasfüggönyöket húzó reakciós erőket.

A 35 perces filmet a Trafóban mutatták be 2016. június 9-én, este 19:00-kor. A filmvetítést beszélgetés követte Libor Anita, az index újságírója moderálásával, Bogádi Csaba rendező, Imre Loránd Balázs producer, Kováts András kutató, Tóth-Bos Ágnes pszichológus és Kondor Ádám, egy hollandiai magyar beszélgettek a filmről, identitáskeresésről és az európaiságról. A közönségtalálkozó után a vendégek a Sabw Live Act zenéjéből és a Trafó előtt a holland palacsintából vehettek kóstolót.

Speak Easy Project: Menjek/maradjak: A holland epizód

(Leave/Stay: The dutch episode)

Színes, magyar-holland dokumentumfilm, 35 perc, 2016.

Producer: Józsa László, Imre Loránd Balázs, Hernáth Csaba, Bogádi Csaba

Rendező: Bogádi Csaba

Rendező asszisztens: Szabó Liza

Fényképezte: Hernáth Csaba, Bogádi Csaba, Imre Loránd Balázs, Liam Joy Niemeijer, Luke Pierson

Vágó: Hernáth Csaba

Zene: Bognár Csaba (Sabw), Anima Sound System

Helyszíni hang: Mákó Mári

Szereplők: Klenyánszki Csilla, Maaike van Groenestyn, Rácz Kristóf, Csernák Dániel, Potapenko Nasztázia.

A Speak Easy Project hivatalos weboldala itt található.

A Menjek/maradjak filmekről bővebben a hivatalos weboldalon.