A legviccesebb magyar településnevek versenyében éremesélyes Makkoshotyka lakosai a falu két tehetős fiataljának, a polgármester lányának és a volt téeszelnök fiának esküvőjére készülnek ezerrel, ám előző nap a helyi kocsmában egy partiszervizes cég embere a kocsmárossal megtámogatva „fondortudományos pálinkájával” beleszól a várható események alakulásába, ezzel – a cím mellett témájában is shakespeare-i hasonlóságot mutató – vígjátéki galibát okozva a szerelmeseknek.

A móka-kacagáson kívül aktuális hazai problémák és általános emberi kérdések vetődnek fel, de még mielőtt legörbülne szájunkról a mosoly, rendre újabb és újabb nevettető jelenet következik. Közben olyan érzésünk támad, mintha ezt is, azt is láttuk-hallottuk volna már valamikor-valahol, ami nem a véletlen műve, hisz a színpadon népszínművek egyvelege elevenedik meg, sajátos beállításban, némi kortárs bájjal és leleménnyel vegyítve.

A cselekmény a Szentivánéji álomból lehet ismerős, de a rögmagyar vidéki valóságba ágyazva mégsem érezzük elcsépeltnek, kifejezetten üdítő a régi és kortárs mixelése. Ahogy a lemezlovász partiarc zenei mixei is eltaláltak, ráadásul a színészek, követve a népszínművek hagyományát, mindig a megfelelő pillanatokban fognak neki a zenélésnek és éneklésnek – amikor az adott szín épp kezd kifulladni.

A szereplők közel egységes teljesítményt nyújtanak, még úgy is, hogy váltogatják a szerepeiket. A vőlegény Molnár Gusztáv, de a kocsma törzsközönségének lepukkant arca is egyben, Gerlits Réka a menyasszony, amikor éppen nem házsártos, rikácsoló kocsmárosné. A kocsmáros, Géczi Zoltán a varázskoktél elfogyasztása után a menyasszony szeretője lesz, Bakonyi Alexandra viszont a gazdag vőlegénnyel kokettál, másik szerepében pedig a kocsmatöltelék Molnár megfáradt felesége. A rezonőrnek is beillő idegen, a partiszolgálattól delegált, Ámort alakító és a kottából hangszereken játszó Simon Attila festi alá dallal és szöveggel az eseményeket. A legszínesebben Bakonyi játszik, tetszik energikussága, a többiekéhez képest árnyaltabb jellemábrázolása.

Az előadás napján az őszi este langyos – ahogyan a produkció is: jobban örültem volna, ha kapok hideget-meleget. De így sem rossz! Az improvizációk illeszkednek, a szöveg szórakoztató, a bohózati poénok megmosolyogtatók. A rutintalan társulatok bájával bíró Terminál Workhouse első premierje érdekes (és nem csak azért, mert a rendezőt nem nevezték meg). Reményteli próbálkozás, ígéretes jövőt jelez. Kíváncsian várjuk a folytatást: sok sikert az elkövetkező „vígnépszínműveletekhez”!

M/Ámor, vagy amit akartok

A szövegkönyvet William Shakespeare Szentivánéji álom című műve és a színészek improvizációja alapján írta: Dancsecs Ildikó

Szereplők:

Bakonyi Alexa

Gerlits Réka

Géczi Zoltán

Molnár Gusztáv

Zenél és játszik: Simon Attila

Zeneszerző: Pagonyi András

Jelmez: Tóth Hajni

Dramaturg: Dancsecs Ildikó

Produkciós vezető: Gáspár Anna

A Terminál Workhouse és a Manna Kulturális Egyesület közös előadása

Bemutató: 2016. szeptember 23.

Szkéné Színház

Fotók: Janics Attila