bezár
 

art&design / kiállítás

Mi a közös Rotschild és a Biennále Palotájában?
Mi a közös Rotschild és a Biennále Palotájában?
Dél van. Velencében tetőfokára hág a hőség. Épp ezért elkerülöm a _uacct = "UA-1248375-1"; urchinTracker(); Szent Márk teret, a Riva degli Schiavonit, és látatlanban is megtalálom az utat a Giardini felé, árnyas sikátorokban menekülve. Jobbról a Sóhajok hídja ad támpontot. Legelőször a Corderiebe jutok be, hogy felfedezzem Az Enciklopédikus Palotát, vagyis azt a hatalmas kiállítást, amely a mindenséget hivatott bemutatni művészi eszközökkel a világ minden tájáról idesereglett turistáknak.
Kínai és thaiföldi művészek a Biennále élvonalában
Kínai és thaiföldi művészek a Biennále élvonalában
Az idei Biennále címe: Az Enciklopédikus Palota. A fő- és kísérőkiállítások az Univerzum teljességét próbálták megragadni. A négy központi, belépővel látogatható kiállítótéren kívül szintén izgalmas programokat találhatunk, még akkor is, ha csak céltalanul kóborolunk a sikátorokban. Így fedeztük fel ázsiai művészek munkáit reneszánsz palotákban és barokk templomokban. Vajon ők fogják meghódítani az európai képzőművészeti piacot?
Járatlan ösvény, kalandos utak
Járatlan ösvény, kalandos utak
Ha a bécsi múzeumokra gondolunk, az Albertina, a Múzeumi Negyed (MQ), a Belvedere, valamint a kötelező Szépművészeti és Természettudományi Múzeumok eszünkbe jutnak. Ezek a helyek teljes mértékben ki tudják elégíteni az egynapos kulturális turistákat, na de ezen túl vajon mi következik? Tekintsünk itt el a hivatalos intézményrendszertől, és merüljünk el valami másban. Ehhez pedig három kultikus, nem hivatalos helyszínt választanék – egy iroda, egy művelődési ház és egy kávézó formájában.
Örülünk, Vincent?
Örülünk, Vincent?
Aki van Gogh leghíresebb festményeit szeretné megtekinteni, a világ legkülönbözőbb szegleteibe kell elutaznia értük. Ha nem számolunk a távolságból adódó korlátokkal, és el tudunk jutni a párizsi Musée d’Orsay-ba, a New York-i Metropolitan Museumba, valamint az amszterdami Rijksmuseumba is, még akkor sem láthatunk mindent a rengeteg magángyűjtemény miatt. A leghíresebb művek közül most a több mint 200 digitálisan felújított képet tartalmazó, részben 3D-animációval is kiegészült van Gogh-kiállítás Budapestre érkezett. Kompromisszumos állapot: nem eredetiek, de színpompásabbak.
Híd keletről nyugatra
Híd keletről nyugatra
A keletet nyugattól elválasztó kulturális törésvonalak körvonalazása kimeríthetetlen diskurzusok tárháza. Két autonóm kultúra, másfajta világeszmével és filozófiával, eltérő művészeti tradíciókkal és kifejezési formákkal, különböző értékekkel és értelmezésekkel. Adódik a kérdés: létezhet-e átjárás köztük? Megérthetjük-e teljes egészében egy tőlünk idegen kultúra termékeit, művészeti alkotásait? A Lánchíd – egy kicsit másképp című kiállítás ehhez próbál segítséget adni, a hazánkban alig ismert koreai kortárs képzőművészet népszerűsítésével.
Az árnyas oldal gyermekei
Az árnyas oldal gyermekei
Napfény nélkül nincs árnyék, a tavasz pedig szeszélyes, s úgy tűnik, idén a nyár sem lesz különb. A művészet pedig már régen nem a szépségről és a jóról szól, talán nem is szólt erről soha. Ehhez mérten készüljünk az elkövetkezőkre, mert most nem lesz móka és kacagás. Vér folyik majd, amely lehet piros akrilfesték, de akár valódi is, a színek helyett pedig inkább a szürkék dominálnak, eltekintve egy-két bekúszó halványkék vagy ezüstösen csillogó gomolyfelhőtől.
Traumát festeni művészet
Traumát festeni művészet
Bár a nemzedék, amely a koncentrációs táborok közvetlen tanúja volt, már lassan eltűnik, a Holokauszt tapasztalata mégsem vált a történelem lezárt és feldolgozott fejezetévé, hanem mindmáig a kollektív tudat része. E szörnyű eseményekről nehéz beszélni, de a kimondhatatlanság ellenére a megtörténteket mégiscsak valamilyen módon közvetíteni kell. Arra, hogyan lehet ábrázolni az ábrázolhatatlant, vagyis hogyan tudja a műalkotás megmutatni azt, ami túl van a hétköznapi nyelven A lengyel művészet és a Holokauszt című kiállítás a legjobb példa, amely a varsói Zsidó Történeti Intézetben tekinthető meg.
Semmire nyíló testek
Semmire nyíló testek
László Melinda képein azt teszi vizsgálat tárgyává, aminek hiányában az általunk most érzékelt világ is örök hallgatásra volna ítélve, s az észlelés elmaradása miatt határtalan semmiként létezne csak. A debreceni Hal Köz Galériában annak a képét látjuk sokféle alakban megjelenni a falakon, aminek köszönhetően ebből a minden időbelit megelőző, paradox semmiből ki vagyunk rekesztve. Mindennapi figyelmünk elsődleges tárgyáról; kapcsolataink, érzelmeink és anyagi világhoz való hozzáférésünk médiumáról van szó a munkákon, az emberi testről, s különösképp a többi ember megfigyelhető testéről. – Alább Áfra János megnyitójának szövege olvasható.
Útmutatást, de mihez?
Útmutatást, de mihez?
Most akkor merre menjünk? Itiner, mondjuk így: útvonalterv, ezt a címet kapta a két fiatal képzőművész, Jakatics-Szabó Veronika és Mayer Éva legutóbbi munkáit – Molnár Ani galériájában – bemutató kiállítás. Ezért talán joggal gondolhatnánk, hogy a betévedő vagy épp céllal érkező látogató útmutatást kap a kiállított műveken keresztül. Útmutatást, de mihez? – tűnik fel egy újabb kérdés a horizonton. – Alább Rózsás Lívia megnyitójának szövege olvasható.
Lányok nem rózsaszínben
Lányok nem rózsaszínben
Május hónap a görög Maia alakjának római megfelelőjéről kapta nevét, aki termékenység istennő volt az ókori mitológiában. Ezért ebben a hónapban női alkotók munkái, továbbá kimondottan a nőkkel és a nőiséggel foglalkozó művészek kiállításairól lesz szó bécsi szemlénkben. Bár ez a világ nem tragikus, nem is vidám. Inkább melankolikus. Pasztellszínűen hervadó virágok gyülekezete egy megtört agyagvázában. De ez most nem szomorít el, inkább elgondolkodtat.
26   27   28   29   30   31   32   33   34 
bezár
Regisztráció


bezár
Bejelentkezés