film / film
2007. 03. 23.
Elek Judit finom, szikár asszony, sosem pihenő, figyelő tekintettel. S mikor ez a tekintet a szépségre és szörnyűségre egyaránt érzékenyen, a megértés szándékával a világot pásztázza, mintha a világ feltárná neki rejtett összefüggéseit, mintha az emberek lelke kiköltözne testük felszínére, arcukra, mozdulataikba. Mintha a dolgokat valami feloldozná titoktartási kötelezettségük alól, és a filmképen való új életre születés valódi gyónás, megváltás gyanánt hatna.
2007. 03. 19.
Ki-duk filmje meg is maradna annak, amit az egyszeri néző vár egy hasonló alapsztori alapján: ötletes, de alapvetően kiszámítható szerelmi példabeszédnek. Körülbelül azt várnánk, hogy a lány, aki szerelme megtartásáért még saját arcát is képes feláldozni, miután céljához ért, felfedi valódi kilétét kedvese előtt, aki beismeri hibáját és gyengeségét, majd az újonnan megtalált szerelem mámorában boldogan élnek, amíg meg nem halnak. Elárulok egy titkot: nem ez történik.
2007. 03. 01.
1983-ban születtem, alig fél évvel az előtt, amikor Florian Henckel von Donnersmarck A mások élete című filmjének története kezdődik. Azt hiszem, nem hazudok, ha azt állítom, a nyolcvanas évekről tulajdonképpen nincs más emlékem, mint a hosszú napsütötte délutánok képe, mikor a szomszéd lánnyal a szőnyegporoló alsó vasrúdján egyensúlyozva ücsörögtünk a ház mögött, és a gyümölcsalakú, műanyag, csavaros tetejű tubusokból nyalogattuk a pezsgő italport.
2007. 02. 14.
Történet a nyárról, amikor rájövünk, hogy nincs többé bocsánat, ha rosszalkodtunk. Amikor először jelentkezett egyszerre a gyomorszáji hányinger és az altest izgalom kábulata. A nyárról, melyet jobb volna elfelejteni, de nem lehet. Örökre küzdünk eltemetett emlékével…
2007. 02. 08.
A tébolyda egyben szemétdomb, karantén és tudatalatti: humanitásból, iszonyból és tudományból sűrűn szőtt szőnyege alá bűntudat nélkül bárki és bármi besöpörhető. A 19-20. századra azonban általános létmetaforává vált: a tébolydán kívül nincs élet, ez a zárt világ a létezés egyetlen lehetséges helyszíne.
2007. 02. 02.
Uraim! (Meggyőződésem szerint ilyen filmet csakis hímnemű egyedek követhetnek el az emberiség ellen.) Uraim! Feltehetnék egy kérdést? Ki a franc kíváncsi egy külvárosi lúzerből börtöntöltelékké avanzsált fickó hiábavaló halálára?
2007. 01. 27.
Hát persze, válaszolnánk rutinosan, az embernél semelyik élőlény sem tudja jobban szívatni magát. Az ember magára zárja az ajtót, benyomja a tévét, kikészít egy tonna hízlaló-ropogtatnivaló fröccsöntött műanyagot, ízlés szerint alkoholt és tudatmódosító szereket, majd addig paráztatja magát százcsatornás magányában, amíg tökéletesen, de nagy csöndben bele nem rokkan - saját magába. Egy valóságos királynő azonban egész másképp szenvedi az életet...
2007. 01. 27.
Tomboló libidójú, ám (még?) csillogó szemű párocska költözik a kísérteties, lepusztult, körfolyosós bérházba. A szomszédban saját maguk laknak – húsz évvel később. Abszurd, mi több, ijesztő alapszituáció, minden feltétel adott egy négy- (avagy két?-) szereplős kegyetlen kamarajátszma felskiccelésére.
2007. 01. 15.
A kör első része óta újra és újra leporolt kérdés számomra, honnan került elő ez a némaságában rettenetes, hajtincsei közül a cápák érzékiségével kibámuló szellem. Az Átok - Grudge 2 újra aktuálitást adott....
2007. 01. 10.
Süskind regényének korrekt mainstream mozivá való átgyúrása láttán kiborul a prüdéria bilije. Szegfűszeg? pézsma? netán fahéj? Ez fingszag, baszki!!!
