irodalom / könyv
2012. 02. 28.
Ulickajáról – az Odaadó hívetek, Surik című könyve kapcsán – azt írtam pár éve, hogy ugyanattól lehet jó olvasni, ami miatt máskor (hangulatfüggő) feláll tőle a hátamon a szőr: miközben a könyveit böngészem, az az érzésem támad, mintha anyámat és a barátnőit hallgatnám ki, rosszabb esetben a szomszéd néniket a gangon. Történetei középpontjában ugyanis jellemzően női sorsok, szerepek és szerepkonfliktusok állnak, bár a fent említett alkotás főhőse férfi; igaz, elnézést a kifejezésért, de eléggé töketlen férfi.
2012. 02. 26.
Mennyire lehet magára hagyni az olvasót a szövegrengetegben? Mi az a minimum, ami még szükséges, hogy valamihez kötődni tudjon az elbeszélésben, hogy fennmaradjon az érdeklődése? Bartók Imre könyve ezekkel a kérdésekkel (is) szembesít minket. Megnyugtató választ azonban hiába várunk.
2012. 02. 10.
Van-e múltja annak az Európa méretű, dél-amerikai országnak, amely látszólag a karnevál örökkévalóságba nyújtott jelenidejében szambázza magát keresztül a történelem maelströmjén? Boris Fausto könyve ezekre a kérdésekre is megadja a választ, miközben érzékenyen követi végig Brazília sorsát és történelmét.
2012. 02. 06.
Kezdetnek rögtön az általános közhelyekkel övezett krimi műfajával határozza meg magát Vörös István regénye, a Keresztelés özönvízzel, ami aztán mégsem teljesen fedi a valóságot, mert (ha már sokan megkülönböztetik a két műfajt) szépirodalom és nem ponyva, amit olvasunk. A címbeli ígérettel ellentétben pedig mégis befejezi önmagát, már amennyire az tőle telik...
2012. 02. 01.
Homokhegy panelházai az egyforma kockákra vágott, egyforma formákba szabott életek szimbólumai. Bár kislány korában földesurakról, később jómódú nyugatnémetekről ábrándozik, vagy éppen a gyűlölve rajongott Leoncióról fantáziál, Jadzia Chmura végül is éppen ebben az egyformaságban érzi, érezné jól magát.
2012. 01. 28.
Deres Kornélia kötete archetipikus félelmeket háziasít, koherens és sűrű nyelven, szorosan egymásba kapaszkodó szövegekké párolva a parákat.
Van benne rendszer, van benne rendszer, de őrült beszéd.
2012. 01. 22.
Már a provokatívnak szánt cím, és az alcím (Az államalapítástól a 2010-es választásokig) hangzatossága, nagyvonalúsága feltűnővé teszi Csaplár Vilmos új könyvét, A magyarokat.
2012. 01. 17.
Ha minden a végnapok közeledtéről, a felszámol(ód)ásról, az elmúlásról szól, nincs más lehetőség, mint a halál esztétizálása. Bodor Ádám új könyvében előző regényeihez hasonló környezetben játszatja különös nevű alakjait: egy lepusztult és egyre inkább pusztuló vidéken, Verhovinán, ahol a termálvíz bűzébe burkolózó Jablonska Poljanában a léttel folytatott küzdelem eleve reménytelen ugyan, de a sors olykor nagyszerű halált kínál fel.
2012. 01. 09.
Az az igazság, hogy kicsit féltem Krusovszky Dénes új kötetétől. Az alig két éve megjelent Elromlani milyen erejét éppen az adta, ami kérdésessé tette számomra a folytathatóságát: a homogenitása. A 2006-ban megjelent első kötet, Az összes nevem felől olvasva akkor jól látszott, hogy az újabb Krusovszky-líra azzal fizetett a profizmusért, hogy tudatosan szűkre vette a saját mozgásterét.
2012. 01. 03.
A fiatal költő második kötete fraktálszerűen szerveződő, tudatos, koncentrikus kötetkompozícióba rendeződik, szövegei a posztapokaliptikus csendet bőbeszédűen írják körül. Lázár Bence András könyve nemcsak felkavarja az állóvizet, de szabályosra szerkesztett örvényt gerjeszt.
