irodalom / könyv

Sofi Oksanen Sztálin tehenei című regénye deflorációval indul. Az első aktus erotikája, ügyetlenkedései és izgalma nem válik önkényes pornográfiává, hiszen legyenek bármennyire is félrevezetőek az első sorok, Oksanen 14 éve bulimiás Anna nevű elbeszélője első hányására emlékezik vissza. Ahogy azonban a szüzesség elvesztése sem első értelmezésében jelenik meg, a bulimia is több síkon értelmezhető, és Oksanen mindezt a többértelműséget a finn-észt múlt különbségeire vezeti majd vissza.

Csupán a könyv sokadszori újraolvasása során éreztem úgy, hogy a mondat nekem mint kritikusnak is szól. Attól fogva azonban megmaradt bennem a kétely, vajon minden problémám, az olvasás során kialakuló ellenérzésem nem abból ered-e, hogy végső soron olyasmit várok el ettől a kötettől, olyan kérdésekre keresem benne a választ, amire nem képes és tulajdonképpen nem is hivatott megfelelni?

„Életemre és írásmódomra közvetlenül és közvetve sem gyakorolt semmi akkora hatást, mint az, hogy két gyermekem van” — mondta egyszer Raymond Carver. Ám mielőtt összevonnánk szemöldökünket e mondat és a Carver-szövegek látszólagos ellentétén elcsodálkozva, hozzáteszem: arra utalt, hogy a család számára leginkább „nyomasztó felelősségtudatot és folyamatos zaklatást” jelentett.

Vajon mekkora esélye van egy fagylaltkehelynek a pokolban? Mit rejtegethet egy démon a széfjében? Hány percébe telik egy gyakorlott okkultistának, amíg áttekint a Túlvilágra? Neil Gaiman és Terry Pratchett közös könyve elárulja a választ. Aki elolvassa, arról is meggyőződhet, hogy a halesőt jövendölő ősi prófécia addig tűnik csak obskurus blablának, míg egy jókora lazac be nem töri a szélvédődet a sztrádán.

Az önmagát Voyti Attilának nevező, közelmúltban feltűnt titokzatos szerző első, Trilégia című regénye, valamint a napokban megjelenő Interim téridő című novelláskötete egészen új dimenziókba vezeti olvasóit. Hogy az álnév kit takar, azt most ne találgassuk. Ám annyi bizonyos, hogy bárki legyen is a szerző, Szepes Mária, Nick Cave és Arthur Rimbaud közeli lélekrokona.