bezár
 

irodalom / könyv

Enni vagy nem enni – beauty hurts, baby
Sofi Oksanen Sztálin tehenei című regénye deflorációval indul. Az első aktus erotikája, ügyetlenkedései és izgalma nem válik önkényes pornográfiává, hiszen legyenek bármennyire is félrevezetőek az első sorok, Oksanen 14 éve bulimiás Anna nevű elbeszélője első hányására emlékezik vissza. Ahogy azonban a szüzesség elvesztése sem első értelmezésében jelenik meg, a bulimia is több síkon értelmezhető, és Oksanen mindezt a többértelműséget a finn-észt múlt különbségeire vezeti majd vissza.
Az introspekció diszkrét bája
Hogyan lehet befogadni a hiányt? Hogyan kell vagy lehet beépíteni a traumákat személyiségünkbe? Hogyan lehet emlékezve felejteni? Ilyen örökké visszatérő kérdéseket vet fel hasonló direktséggel a filmesztétaként és forgatókönyvíróként ismert Bíró Yvette első regénye. Kompakt válaszok helyett azonban egy kultúrákon, történelmi sorsfordulókon átívelő, ám mégis töredezett, az emlékezés dinamikáját követő, végtelenül egyedi élettörténet bontakozik ki előttünk. A Futó a befejezhetetlen énkeresés emlékkönyve.
Irodalomtörténetet olvasó könyv
Csupán a könyv sokadszori újraolvasása során éreztem úgy, hogy a mondat nekem mint kritikusnak is szól. Attól fogva azonban megmaradt bennem a kétely, vajon minden problémám, az olvasás során kialakuló ellenérzésem nem abból ered-e, hogy végső soron olyasmit várok el ettől a kötettől, olyan kérdésekre keresem benne a választ, amire nem képes és tulajdonképpen nem is hivatott megfelelni?
Könyvvé lett világ
A 2009-ben megjelent Sötét tus, néma tinta című Kovács András Ferenc-kötet „vázlatkönyvként” határozta meg magát, s 2002 és 2009 közt keletkezett műveket adott közre. Az idei Bohócöröklét címe alatt a következőt olvashatjuk: Impromptuk és divertimentók, 2003–2009. Ahogy tehát a két esztendővel korábbi, úgy önmeghatározásából kiindulva első pillantásra e mostani anyag sem feltétlenül támaszt túlzott elvárásokat olvasóiban, a szórakozva tanítás és a tanítva szórakozás egyetlen feltételének az (újra)olvasás tűnik.
Krómsárga szvit
„Életemre és írásmódomra közvetlenül és közvetve sem gyakorolt semmi akkora hatást, mint az, hogy két gyermekem van” — mondta egyszer Raymond Carver. Ám mielőtt összevonnánk szemöldökünket e mondat és a Carver-szövegek látszólagos ellentétén elcsodálkozva, hozzáteszem: arra utalt, hogy a család számára leginkább „nyomasztó felelősségtudatot és folyamatos zaklatást” jelentett.
Tömeggyilkosság egy mondat értelmezéséből
Tömeggyilkosság egy mondat értelmezéséből
_uacct = "UA-1248375-1"; urchinTracker(); Egy olasz vallástörténész és egy, a 17. századi zenetörténet szakértőjének szó szerinti házasságából született a Veritas, egy hétkötetes történelmi krimisorozat harmadik része. A tíz nap alatt lezajlódó gyilkosságok felderítése valójában csak álca: mögötte a 18. század eleji Bécs történelmét, szokásait, ételeit, kávézóit, kocsmáit, betiltott játékait és nőcsábászait ismerhetjük meg egy olasz kéményseprő elbeszéléséből.
A posztapokaliptikus mosoly könyve
Vajon mekkora esélye van egy fagylaltkehelynek a pokolban? Mit rejtegethet egy démon a széfjében? Hány percébe telik egy gyakorlott okkultistának, amíg áttekint a Túlvilágra? Neil Gaiman és Terry Pratchett közös könyve elárulja a választ. Aki elolvassa, arról is meggyőződhet, hogy a halesőt jövendölő ősi prófécia addig tűnik csak obskurus blablának, míg egy jókora lazac be nem töri a szélvédődet a sztrádán.
Vodkát iszok, de színi nem szíjok
Még ha eddig nem is tette magáévá a lelked ez a Szorokin-fiú, és nem várnád megszállottan, hogy miféle mókát eszelt ki ezúttal, ha nem szidnád magad, hogy miért nem tanultad meg az oroszt rendesen annak idején (most olvashatnád eredetiben), szóval ha egyáltalában semmi közöd nem volt ehhez a lobogó hajú szőke fickóhoz, mostantól lesz.
Kairosz: a belső végtelen
Az önmagát Voyti Attilának nevező, közelmúltban feltűnt titokzatos szerző első, Trilégia című regénye, valamint a napokban megjelenő Interim téridő című novelláskötete egészen új dimenziókba vezeti olvasóit. Hogy az álnév kit takar, azt most ne találgassuk. Ám annyi bizonyos, hogy bárki legyen is a szerző, Szepes Mária, Nick Cave és Arthur Rimbaud közeli lélekrokona.
Félelem és reszketés a Kádár-rendszerben és ma
György Péter új könyve, az Apám helyett kiemelkedően fontos olvasmány ma Magyarországon, Európában. Egy személyes történeten keresztül próbálja körbeírni, magyarázni, megértetni mindazt, ami konkrétan a szerzővel és apjával, tágabb értelemben pedig a magyar társadalommal történt az elmúlt elfojtásokkal, traumákkal teli évtizedekben. Noha a hangnem vállaltan szubjektív, a tanulságok levonása mindannyiunk számára elkerülhetetlennek látszik.
37   38   39   40   41   42   43   44   45 
bezár
Regisztráció


bezár
Bejelentkezés