irodalom / könyv
2010. 01. 30.
A rendszerváltozásra visszatekintő kiadványok közül a „külső szemlélő” tapasztalatait rögzítő dokumentumregény (Lieve Joris: A melankolikus forradalom, erről lásd: 1989[–1990], te csillag! [I.]) után most egy „belső megfigyelő”, a történésekben aktívan részt vevő Mile Lajos visszaemlékezéseit lapozzuk át.
2010. 01. 25.
Ha valaki fiatal, és bele akar zúgni az irodalomba, annak bátran ajánlom Cserna-Szabó András Mérgezett hajtűk című esszégyűjteményét. Annak is, aki már szerelmes, hiszen a tüzet táplálni kell. Ám nem kizárt, hogy még a közönyöst is sikerülhet felturbózni e téren.
2010. 01. 12.
A rendszerváltozás huszadik évfordulója környékén jócskán felszaporodtak a témához szorosabban vagy lazábban kötődő publikációk, kiállítások és egyéb rendezvények. A könyvtermésből most egy „külső szemlélő” riportkötetét, a Holland Irodalmi Társaság által Henriette Roland Holst-díjjal jutalmazott A melankolikus forradalom című tényregényt (a szerző saját megfogalmazása szerint „nonfiction-regény”) vesszük szemügyre.
2010. 01. 03.
A magány, különös anya-gyerek kapcsolat, női gondok csendes tűzijátéka jól megfér Kiss Judit Ágnes új kötetében. Különösen szép versek gyűjteménye az Üdvtörténeti lexikon, még ha néhány kakukkfióka is feltűnik benne.
2009. 12. 27.
A legkönnyebb most nyilván az „akasztják a hóhért” közhelye lenne, hiszen az eddig elsősorban kritikusként és irodalomtudósként ismert, ám az utóbbi másfél-két évben számtalan verset publikáló Menyhért Anna első szépirodalmi kötetéről, a Szelence című verseskönyvéről van szó.
2009. 12. 16.
Alkalmi esszé Keresztesi József A Karácsondi út című kötetéről. Milián Orsolya szövege a kötet szigligeti bemutatóján hangzott el az idei JAK-táborban.
2009. 12. 13.
Nem a kötetben megénekelt buszok kipufogófüstjétől, hanem a hamis nosztalgiától bűzlik a Buszos könyv – legalábbis bevallottan villamosmániás, személyesen is érintett, és minden szempontból elfogult szerzőnk szerint.
2009. 12. 08.
Vajon hogyan ismerhető meg igazán egy város? Egy jó turistakézikönyv útmutatását követve, amely sorra elvezet a kihagyhatatlan nevezetességekhez? Vagy inkább az utcagyerekek, a bevándorlók, a periférián élők társaságában kerülünk legközelebb ahhoz, ami egy világváros közérzetéből felfogható? – Burns Katalin kereste a válaszokat Lángh Júlia Párizs fű alatt című regényében.
2009. 12. 03.
Kántor Péter idén megjelent, Megtanulni élni című vaskos válogatáskötete egyben születésnapi „mementó” is: a kiadó a hatvanesztendős költőt köszöntötte vele; a megjelenést november 11-én a Nyitott Műhelyben ünnepélyes beszélgetés és felolvasás koronázta meg. Az alábbiakban recenzeáljuk a kötetet.
2009. 11. 30.
„Te mondd… - kérdi bizalmasan lehalkított hangon, nagyon zavartan. – Nem emlékszel… nem tudod véletlenül… hogy ki vagyok én?” – így szól Rakovszky Zsuzsa egyik novellájának, a Triptichonnak a zárómondata. Egy idős, agyér-elmeszesedéses férfi teszi fel ezt a kérdést. Az identitáskeresés azonban - ha nem is ennyire szélsőséges változatban - nemcsak ennek a novellának, hanem az egész kötetnek, sőt, talán nem túlzás azt állítani, hogy az egész életműnek is az egyik központi gondolata.
