irodalom / könyv
2008. 09. 04.
Nem tudom, ki az a titokzatos Elena Ferrante, s tudatlanságommal nem vagyok egyedül. Ha az interneten rákeresek a nevére, mindössze eddig megjelent regényeiről tájékozódhatok. Annyi bizonyos csupán, hogy az Elena Ferrante álnév: a kortárs olasz író valódi kilétét a mai napig jótékony homály fedi.
2008. 09. 03.
Závada Pál nagyjából osztatlan sikert aratott első regényével, a Jadviga párnájával, majd a Milota és A fényképész utókora folytatta a sort. Vajon mi történik negyedik regényével, melynek az Idegen testünk címet adta a szerző?
2008. 08. 30.
Miért lehet a puhafedélbe rétegelt, vegytiszta, válogatott káromkodást a huszonegyedik században kortárs szépprózaként eladni, ráadásul több nyelvre lefordítva, széles e világon? Vajon szubkulturális igényeket elégít ki? Netán a mai (olvasó)közönség ennyire mazochista sznob?
2008. 08. 06.
A tucatnyi érdeklődővel futó garbós-zakós (belterjes és unalmas), rosszul hangosított magyar irodalmi esteknek ugyanúgy jelentős hagyománya van, mint a nemzet nagy íróival készült patetikus (szintén belterjes és unalmas) mélyinterjúknak, portrébeszélgetéseknek. Vámos Miklós alexandrás estjeire a fentiek közül (szerencsére) csak a rossz hangosítás jellemző.
2008. 07. 19.
A bőrönd púpos, útlevél a helyén, úgyis-itthon-felejtünk-valamit tudat az agyban. Az utolsó utáni, legdrámaibb pillanatban (elvileg) már csak az elemózsia, meg egy jó könyv hiányzik. Persze nem mindegy ám, mi csusszan végül a poggyászba: fontos, hogy könnyű, ugyanakkor tartalmas legyen. Mondjuk Anna Gavalda Csak azt szeretném, ha valaki várna rám valahol című novelláskötete.
2008. 07. 18.
Nyilas Atilla felvette azt a szálat, amit Szabó Lőrinc Az Egy Álmai című versében leejtett, s Álmoskönyvében megírta, amit megálmodott. Vagy megálmodta, amit megírt? Vagy a kettő, ha költészetről beszélünk, egyre megy?
2008. 07. 16.
A Nyelvi álarcok című interjúkötetben tizenhárom neves magyar műfordító vall tapasztalatairól, műhelytitkairól és a múlt rendszer könyvpolitikájáról, miközben a kérdezők hol az irodalmárok, hol a hétköznapi olvasók pozíciójából igyekeznek őket zavarba ejteni.
2008. 07. 15.
„Gondolom, Önök is eltűnődnek így nyaralás közben, mi is a névutó.” A szerző szellemében egy könnyed, nyári strandolvasmányt ajánlunk most. Nádasdy Ádám új, a könyvhétre megjelent kötetében a szerző 2003 és 2007 között megjelent nyelvészeti tárgyú írásait olvashatjuk. A Magyar Narancsból ismert Modern Talking-cikkeken kívül néhány más, hasonlóan okos és élvezetes írást.
2008. 07. 14.
A Semmi művészet az Esterházy-életmű leghangsúlyosabb darabjainak zavarbejtő át-, szét-, illetve újraírt verziója. A kritikus olykor nem talál szavakat, s inkább közhelyeket olvas a szerző fejére. Közhely? „Közhely, de a közhelyek igazak (ez is közhely; ez is; és így tovább…)”
2008. 07. 11.
Nem csak emancipáció és kánonbővítés! A Szomjas oázis kegyetlen olvasmány, mely durván leleplezi a bennünk munkáló prüdériát, és könyörtelenül szembesít testünk korlátaival.
