bezár
 

irodalom

2008. 12. 09.
Aki keres, az talán…
Molnár Péter: Keresők avagy a lány neve (Scolar Kiadó, 2007)
Tartalom értékelése (0 vélemény alapján):
Aki keres, az talán… Molnár Péter hosszú évek óta egyetemeken oktat Amerikában és Magyarországon is, lehetősége bőven volt, hogy megismerje a fiatalok gondolkodását. Szereplői e sorok írójának a legszűkebb kortársai, mégsem tudok velük még szimpatizálni sem, nemhogy azonosulni, s egy idő után már nem izgat a lány neve - a sorsa pedig még kevésbé.
Molnár Péter kisregénye egyéves pályafutása alatt már maga mögött tudhatja a hangjátékká (Vajdai Vilmos-Peer Krisztián), színházi előadássá (Vajdai és a TÁP-Színház) és képregénnyé (Peer Krisztián, László Zsuzsi) avanzsálást, tehát kétségtelen, hogy felkeltette a közérdeklődést. A testvérek között is hetvenegy tartalmas oldallal bíró könyvecskéről mégis nehezen tudom eldönteni, hogy kisföldalattin való utazásra vagy egy bögre Earl Grey mellé, csendes szobába ajánlanám-e.

képregényUgyanis fogalmam sincs, mennyire vehető komolyan. Nézzük csak. Egyrészt a XXI. századi alakok mai beszédstílusa, modern esethalmaza mögé Molnár komoly problémát bújtat: a veszedelmes Szorongás Rt. ügynökei körülöttünk grasszálnak a világban azzal a céllal, hogy mindig újabb és újabb ügyfeleket szerezzenek a szorongás számára, ebből meg egyenesen következik a boldogtalan élet. Nagyon aktuális kérdés ez, nem hiszem, hogy volt ifjú generáció, amelyiknek annyi elvárással kellett szembenéznie, mint a mai fiataloknak. A szerző szépen viszi végig, hogyan válik az ember a szorongást terjesztő hatalmak - a média, a bevásárlóközpontok, satöbbi - áldozatává, mi több, hogyan lesz egy idő után belőle is először csak önmagát kontrolláló, később másokra is bajt hozó szorongásügynök. A történet főhősének, Andrásnak rá kell ébrednie, hogy csak akkor mentheti meg e szörnyű végtől a kávébarna hajú lányt és önmagát, ha sikerül kiűznie magából a félelmet és arra figyelnie, ami igazán fontos. A fák, ezek a pszichológia bizonyos ágai szerint az emberi személyiséget jelképező „szereplők”, hálás szimbólumok, „akik”, mint a legkisebb királyfit a mesében, akkor segítik Andrást, amikor ember már nem tudja - persze csak ha észreveszi és elfogadja a segítségüket.

szinhaz.huMolnár Péter hosszú évek óta egyetemeken oktat Amerikában és Magyarországon is, lehetősége bőven volt, hogy megismerje a fiatalok gondolkodását. Szereplői e sorok írójának a legszűkebb kortársai, mégsem tudok velük még szimpatizálni sem, nemhogy azonosulni. A stílus szenvtelensége nyilván szándékos, ezzel is erősíteni kívánva például András megbízásának küldetéses jellegét (mintha akciófilmet látnánk), a dolog csak ott ferdül el, hogy egy idő után már nem izgat a lány neve - a sorsa pedig még kevésbé.

A rádiójátékkal és a képregénnyel nem találkoztam, a darabot viszont megnéztem, és be kellett látnom, hogy Molnár távolságtartó világa a színpadon - különösen Vajdai Vilmos felfogásában - működni és hatni tud. Vajdai megtalálta azt az audiovizuális kavalkádra épülő játékmódot, amellyel, ha a szívemhez nem is férkőzött közel, az érdelkődésemet képes volt felkelteni, arról nem is beszélve, látható, hogy mekkora munka van a szokatlan koncepció mögött. A Keresőket tehát a jelek szerint érdemesebb a színházban keresgélni, mint a könyvesboltok polcain. Aki pedig keres, az szóljon, mit talált.
nyomtat

Szerzők

-- Kalapos Éva Veronika --


További írások a rovatból

irodalom

Fehér Enikő Az analóg ember című könyvének bemutatója
irodalom

Az Élet és Irodalom Könyvtolmácsok című beszélgetéssorozatának első alkalma
Weber Kristóf Keringő című regényének bemutatója
irodalom

Vaktérkép

Más művészeti ágakról

Karácsonyozzatok velünk, vagy ússzatok haza az Örkény Stúdióban
Jeanne Herry: Az arcuk mindig előttem lesz
Denis Villeneuve: Dűne – Második rész


bezár
Regisztráció


bezár
Bejelentkezés