bezár
 

Felhasználói adatlap

-- Kovács Bálint --

felhasználói adatlapja

Kovács Bálint által feltöltött cikkek:

Tabuk nélkül: a zsidó állam mozija
Izrael valamivel több mint egy tucat játékfilmet gyárt évente, egy tizenhárom filmet bemutató fesztivál alapján tehát talán nem is nagy felelőtlenség következtetéseket levonni a zsidó állam mozijáról. Ami közös bennük: az izraeli filmek gyakorlatilag nem ismernek tabukat – sem a történelemben, sem másban. Sem a másságban.
A rock halott! Vagy mégsem?
A rock örök és elpusztíthatatlan! Avagy ameddig a föld kerek, mindig lesznek rockerek – tartják az ősrockerektől származó, a bőrkabátosok közti közbeszédben megfellebbezhetetlennek tűnő szentenciák. Melyek a Hasítás magyar rocknovelláit olvasva mégis megdőlni látszanak.
Hartley Fool
Volt egyszer egy remek, sokak szerint egyenesen zseniális amerikai függetlenfilmes rendező, akinek néhány éve minden filmjét elfelejtik forgalmazni a hazai mozik, néha még a DVD-forgalmazók is. Hal Hartley rajongói e tényt eleddig csendesen megkönnyezték - de a Fay Grim most választ adott a miértre is.
Apám hitte...
A Börtönvonat Yumába sehol máshol nem születhetett volna meg, mint Amerikában, a hőskultusz és ezzel együtt az apakultusz legdíszesebb bölcsőjében. James Mangold kiváló műve a szó igazi értelmében vett western, mely fittyet hány arra, hogy az aranykor óta eltelt több évtized néma tetszhalálban – a műfaj legjobbjait idézi, s egy alapos lélektani csavarrendszerrel már most úgy tűnik: az újkori western egyik alapfilmje.
Utazás az asztalfiók mélyére
Eleddig ismeretlen, elsőkötetes író bemutatkozó regényével ismerkedhetett meg nemrégiben az olvasó. Vámos Miklós igen sokat vállal Utazások Erotikában című könyvével: egy férfi életét kívánja elmesélni a szexualitáson, a nőkön és a velük ápolt viszonyokon keresztül. S amilyen határozott a szándék, olyan nagy a bukás - mi több, érthetetlen, hogy talált kiadót az ifjú szerző.
Nagy műbe vágva a baltát
Vajon hány fiatal, dél-amerikai szűzlány szőrtelenítette a hónalját a 19. század végén? Nyilvánvalóan egy sem. Nos, Mike Newellnek erről más a véleménye - és amilyen jelentéktelen apróságnak is tűnik ez, olyan sokat árul el a Szerelem a kolera idején filmváltozatáról.
Hommage à Liszt
Farkas Gáborra érdemes lesz odafigyelni. A huszonhét éves zongoraművész, a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem doktorandusza, aki korábban már több rangos bel- és külföldi versenyen ért el első vagy második helyezést, most a Zeneakadémia Nagytermében adott önálló koncertet – igazi teltház előtt.
Volt egyszer egy lány…
„Te rossz vagy” – mondja az énektanár Oláh Ibolyának Tímár Péter legújabb, Casting minden című filmjében, majd hozzáteszi: „De csak ahhoz képest, hogy milyen jó lehetnél”. Így van ezzel a Casting minden is, csak fordítva: ez egy jó film. De csak ahhoz képest, hogy milyen rossz lehetne.
Múlttalanság
Bogdán Árpád azon filmes alkotóink közé tartozik, akiket nem lehet eléggé komolyan venni. Hangsúlyozottan filmes, mert a Boldog új életet megnézve egyértelmű, hogy a szépírás, színház- és filmrendezés közül utóbbi műfajban tudja legszebben, legerőteljesebben és a legnagyobb érzékenységgel kifejezni gondolatait.
Ha politikáról akarsz írni...
Robert Redford hét év után újra elfoglalta rendezői székét – hogy nagyjátékfilmet készítsen az Egyesült Államok kül- és belpolitikájáról, az afganisztáni háborúról, és a (szerinte) szenzációhajhász, egyre kevesebb értéket képviselő médiáról. Méghozzá olyat, amilyenre senki nem számított, és ami merőben más, mint a Kiadatás-jellegű poszt-9/11 akciómozik.
Amerikai Grapefruit
Rég volt már az utolsó Amerikai Pite, ugye? Szinte hiányoznak a két dugós vicc elválasztására szolgáló cicis poénok, nem igaz? Nos, a Scary Movie, a Vörös Sárkány és a Rambo 2. vágója most rendezőként mutatta meg, milyen is lett volna egy felnőtteknek készített epizód az Amerikai Pitéből. Nem is olyan rossz, mint gondolnánk.
Hajó, ha nem jó
Mit vár a (potenciális) látogató a Titanicot és annak katasztrófáját bemutató kiállítástól? Egy nagyszabású, interaktív tárlatot, a hajóbelsőt idéző termekkel és folyosókkal, szimulációkkal − egyfajta speciális Csodák Palotáját? Vagy csak néhány, elméletileg a hajóroncs gyomrából felhozott, százéves leletet, hiszen mindez magában is lenyűgöző, s hátborzongató közelségbe hozza a katasztrófát?
Hatvannyolcban, egy traktor kabinjában
"Emlékszem a trampok »A negyvenkilences év« című dalára és a refrénjére: »Vén csavargó vagyok, a világot bejártam, de sosem felejtem el, amit negyvenkilencben láttam.« Rendszerint azonban így énekelték: »Vén csavargó vagyok, az országot bejártam, de sosem felejtem el, amit hatvannyolcban láttam.«" – ez Patrik Ouředník A huszonnégyes év című könyvének, memoárjának vagy egyszerűen irodalmi kísérletének egyik, a mű egészére igen jellemző fejezete. Az egyik a háromszázból.
Jodie Foster és a negyven (feka) rabló
Lélektani bosszúdráma thrillerbe oltva – nagyjából így lehetne körülírni Jodie Foster legújabb filmjének műfaját. A jóindulatú néző azonnal hozzáteszi: igen ám, de női főszereplővel, nem ám férfival, ahogy már annyiszor láttuk – és elalél a feminista korrektségtől. Aztán rájön, hogy az egyenjogúság itt véget is ér: ha a film Magyarországon játszódna, minden bizonnyal elhangzana benne a „cigánybűnözés” szó is. Bár ne is tudnánk, hogy az Interjú a vámpírral rendezőjének új filmjét látjuk...
Mindig van lejjebb
Azt hitted, a Kaptár 2 – Apokalipszis a maga érző szívű, mutáns zombijával egy beteg film? Azt hitted, a Postal 2 nevű számítógépes játék, ahol macskát húzhatsz a puska végére, és úgy lőhetsz agyon bárkit, aki szembejön, beteg játék? Akkor nem láttad még a Kaptár 3 – Teljes pusztulást…
A Szárnnyal-szálló meséi
„Asszony égbe csak úgy juthat, / Ha férjével alázatos, / Ez az ő kötelessége, / Ezen az úton üdvözül” – olvashatjuk a Sukaszaptatiban, azaz a Papagáj hetven meséjében a csalfa asszonyokról. S ugyanebben a szanszkrit mesegyűjteményben szerepel néhány oldallal odébb a következő mondat is: „Nyújts hát nekem legalább egyetlen alkalommal szerelmi élvezetet, te gyönyörű nő, aki fogaid sugárzó ragyogásával az ősz elején felkelő, nyúl képét mutató Hold bimbózsenge fénysugarainak fényességét is messzi elhomályosítod, és a szívemben forróbban tüzelő sebet ejtesz, mint maga az Ötnyilú fejedelem, a Szerelemisten”. Az első idézet éppoly sokat mond el a Sukaszaptatiról, mint a második.
Meghalni oly’ morbid
Roman Polanski, a Steinman-Kunze-páros, az állandó teltházak és a Magyarországon szokatlan intenzitású marketingkampány – ez mind nem elég ahhoz, hogy meggyőzze a szkeptikus nézőt arról, hogy a Vámpírok báljában nem kell majd csalódnia. De azért kezdetnek nem rossz...
A Next holnap már a múlté
Nicholas Cage, Julianne Moore és egy jónak tűnő alapötlet (Cage karaktere látja saját, két percen belüli jövőjét), a rettenetes magyar címen (A holnap a múlté) pedig túltettük magunkat – a Next tehát jól indul. És vagy tíz percig jó is.
Búcsúkép(p)
La valse aux adieux – idézhetnénk a Kundera-regény címét Fischer Iván és a Budapesti Fesztiválzenekar ingyenes, szabadtéri koncertje után. Végignézünk a Hősök terén, ahol tízezernyi ember ül vagy áll áhítattal hallgatva a zenét (áhítattal, mondom, mert akként hat az ennyi emberből áradó, közös csönd ezen a máskor zajos csomóponton), s bolondnak tartjuk, aki a kultúra haláláról beszél Magyarországon.
Isten is szomjan hal odafent
Sigmond István Varjúszerenádja nem strandra való olvasmány – ez az első (közhely), ami eszembe jut a regény (regény? mondjuk, hogy regény) kapcsán. A következő pedig az, hogy el kéne olvasni még egyszer. Aztán talán még egyszer – mert minden sorában egy fejezetnyi történet, erő, stílus van.
bezár
Regisztráció


bezár
Bejelentkezés