irodalom / könyv
2007. 11. 01.
Lackfi regénye a '80-as évek mackónadrágos kamaszvilágának állít tarkabarka emléket. A szöveg zökkenői ellenére igen vonzó, a kérdés csupán az, hogy az elbeszélő („Jancsikka”) élménytengere, a történetekben megelevenedő figurák, vagy – amint a cím némileg félrevezetően sugalmazza – a halott Apa áll-e az emlékezés gyújtópontjában. Vagy egyik sem? – Végh Dániel kritikája a tájékozott és elmélyedő olvasóknak szól.
2007. 10. 18.
Térey János könyveit tulajdonképpen már a kezdetektől fogva élénk érdeklődés kísérte, különösen igaz ez az utóbbi években megjelent munkáira. A 2001-es Paulus, az azt követő válogatott versek (Sonja útja a Saxonia mozitól a Pirnai térig, 2003), majd a − „színházban” is nagy sikerrel játszott − A Nibelung-lakópark (2004) óta egyértelműen úgy látszik, Térey a kortárs magyar irodalom egyik legfontosabb, legérdekesebb alakja.
2007. 10. 11.
Karinthy 1937-ben, Somlyó Zoltán halálakor felidéz egy klasszikus, romantikus hasonlatot, miszerint a költő olyan, mint a kagyló: mindkettő kínjában izzadja ki magából az értéket – egyik a verset, másik a gyöngyöt.
2007. 10. 02.
Berniczky Éva Méhe nélkül a bába című regényének hangulatát a nők határozzák meg. Stílusában, történetszövésében, karaktereinél és az elbeszélő esetében egyaránt felfedezhető a kaotikusság, az érzékiség, az érzékenység, a romlottság, a folytonos önértelmező gesztus.
2007. 09. 30.
Térey János új kötete az udvari költészet impozáns darabja, de ez a császári udvar riasztóan magányos, és az uralkodó magának zenél.
2007. 09. 22.
„Asszony égbe csak úgy juthat, / Ha férjével alázatos, / Ez az ő kötelessége, / Ezen az úton üdvözül” – olvashatjuk a Sukaszaptatiban, azaz a Papagáj hetven meséjében a csalfa asszonyokról. S ugyanebben a szanszkrit mesegyűjteményben szerepel néhány oldallal odébb a következő mondat is: „Nyújts hát nekem legalább egyetlen alkalommal szerelmi élvezetet, te gyönyörű nő, aki fogaid sugárzó ragyogásával az ősz elején felkelő, nyúl képét mutató Hold bimbózsenge fénysugarainak fényességét is messzi elhomályosítod, és a szívemben forróbban tüzelő sebet ejtesz, mint maga az Ötnyilú fejedelem, a Szerelemisten”. Az első idézet éppoly sokat mond el a Sukaszaptatiról, mint a második.
2007. 09. 13.
Kit ne foglalkoztatna, hogy vajon hogy látja őt a világ? És kinek ne lenne valamiféle személyes elképzelése erről? Identitás, emlékezet, valóság – hozzávalók egy önéletrajzhoz. De vajon mit takarhat ez a kifejezés: „önéletrajzaim”? Takács Zsuzsa különös kísérletbe fogott: hogyan mutathatjuk meg, ami a valóságból eljut hozzánk, kívülről és belülről egyszerre.
2007. 09. 09.
Nézzük meg, vajon kiféle-miféle e keménykötésű, Nagy Koppány Zsolt-féle ikerregény, ha egyszer már fogta magát, és ott volt a gáton, de úgy, hogy rögtön a második helyre futott be az Irodalmi jelen negyvenezer dollár összdíjazású pályázatán.
2007. 09. 04.
Bán Zoltán András regényének főhőse nem Susánka és/vagy/azaz Selyempina (ők vélhetően nem is igen léteznek), és nem is a történetet interpretáló Agyközpont (hiszen önmagában az sem létezik). De nem, valószínűleg nem is Zsigó bátyánk az - mivel talán maga a könyv sem létezik, nem lehet főhőse sem.
2007. 09. 02.
A Süssünk-főzzünk másnaposan a macskajaj történetét írja le az ókortól napjainkig, tartalmaz 52 receptet és egy hányósszacskót ezzel a felirattal: „A zacskó tartalmát mikrohullámú sütőben melegíteni szigorúan tilos.” Aki ez alapján úgy véli, formabontó könyvet tart a kezében, alig-alig téved.
