bezár
 

Felhasználói adatlap

Pelesek Dóra által feltöltött cikkek:

Rövid, de nem tömör
Az idei Könyvhétre megjelent a népszerű, francia szerző, Anna Gavalda újabb regénye nem más, mint négy testvér, egy zsémbes sógorasszony, egy ellógott esküvő és a régen elmúlt gyerekkor keserédes, de már-már súlytalanul könnyed története. A kötet meglepően rövid az írónő eddigi regényeihez képest, ám a terjedelem ezúttal sem társul a „mondanivaló” tömörségével.
Delia tékozló szeretete
„Nem az a megdöbbentő, hogy mennyi mindenre emlékszem, hanem az, hogy mennyi mindenre emlékszem, ami nem úgy volt” – mondja Mark Twain és valami ilyesmit állít a titokzatos olasz író(nő?), Elena Ferrante új regénye, a Tékozló szeretet is.
Lehetséges a profán megváltás?
Sokan a kortárs francia filmek sajátos történetszövési stratégiájának "regényes" adaptációjaként jellemzik Anna Gavalda stílusát, mások éppen ellenkezően vélekednek, és egyszerűen vontatottnak, követhetetlennek érzik a cselekményt. "A Vigaszág olyan, akár egy lassan hömpölygő, ámde szeszélyes folyó, amelyen a hajós egy pillanatra sem veszítheti el az éberségét".
Olasz mélabú és egy csipetnyi bűn
Nem tudom, ki az a titokzatos Elena Ferrante, s tudatlanságommal nem vagyok egyedül. Ha az interneten rákeresek a nevére, mindössze eddig megjelent regényeiről tájékozódhatok. Annyi bizonyos csupán, hogy az Elena Ferrante álnév: a kortárs olasz író valódi kilétét a mai napig jótékony homály fedi.
Velencéről nem lehet beszélni
Ez év márciusában jelent meg irodalmi rovatunkban Pollágh Péternek k. kabai lóránttal készült interjúja , amelynek utolsó kérdése tért ki a költő képzőművészeti munkásságára. Festmények, rajzok, képregények, fotók. Innen vesszük fel a fonalat.
Az ötödik te magad légy?
Doris Lessing A fű dalol című regényéért 2007-ben irodalmi Nobel-díjat kapott. Írói hangja összetéveszthetetlen, stílusa élvezetes, jobbára egyes szám harmadik személyű, letisztult és pátoszmentes a narráció. És noha az általa elbeszélt történetekben látszólag nincsen semmi különös a szó „újdonság” vagy „meglepetés” értelmében, mégis minden regénye letehetetlen. Kevés szereplő, minimális párbeszéd. Ritka a meghökkentő fordulat és a váratlan cselekmény.
Tandori és Woolf
„Nagyon bízom könyvem jócskán ígérkező egyediségében” – olvasható Tandori könyvének második fejezetében (hihetünk neki?), s tegyük hozzá, nem is ok nélkül való ez a bizakodás. A szerző Kilobbant sejtcsomók című művében ugyanis arra vállalkozik, hogy sorjázó gondolatait Virginia Woolf általa lefordított regényeinek irányába terelve, megossza olvasóival a fordítás alatt-után-közben-mellett szerzett élményeit, tapasztalatait, valamint emlékeit, megjegyzéseit, gondolatait.
Betoncsókosok
Alapvetően háromféle könyv van: 1. amit azért olvasol, mert magával ragad a fordulatos és izgalmas cselekmény, 2. melynél a narrátori hang egyediségében van az ereje, és amit rejtélyes módon képtelen vagy letenni annak ellenére, hogy különben nem érdekel túlzottan maga az elbeszélt történet; 3.(talán ez a legszerencsésebb, ugyanakkor a legritkább együttállás) ha a lendületes cselekményről egy összetéveszthetetlen stílusú és rendkívül karakteres narrátori hang elbeszéléséből értesülünk.
Igaza van, mégis téved
Anglia, 1935. Nem kezdődött még el a második világháború, ám máris fullasztó várakozás remeg a levegőben. A nyár ebben az évben szokatlanul forró: a bénító meleg eltompítja a gondolatokat, valószínűtlen masszává olvasztja az érzelmeket. Az embert ilyenkor gyakran megcsalják az érzékei. Az éberséget felszárítja a hőség. Szinte tapintható a feszültség. Baljós, mozdulatlan vibrálás. Valaminek hamarosan történnie kell.
Halló, itt dr. Lakos!
Azok számára, akik olvasták a szerző előző regényét, az „Írd+Te az év könyvét!” pályázat díjnyertes könyvét, az Eltévedt holdat, valószínűleg jól cseng Turbuly Lilla neve. Garancia lehet az elbeszélés egyszerre ismerős és idegen közegére, a lelki történések szikár, pontos dokumentálására, s arra a törekvésre, hogy feltárjuk az emberi kapcsolatok titkos működését.
Az öngyűlölet mesterei
Inkább sötét fikció, mint sötét valóság: eleven rémkép az emberekről és a világról. Különös hangulatú látomás, szélsőségesen negatív jellemrajzokkal és helyzetekkel. Kifogástalan munka, karakteres narráció, meghökkentő látásmód – és mégis sajnálom azokat, akik képesek maradéktalanul azonosulni a történet hangulatával.
Nincs pardon
Joanne Harris neve nem ismeretlen a hazai olvasóközönség előtt. A Szederbor, a Partvidékek és a Szent bolondok szerzőjét néhány éve a Csokoládé című regényéből készített nagy sikerű film tette igazán népszerűvé. Noha legújabb kötete, az Urak és játékosok, témáját tekintve nem illik az imént felsorolt, romantikus regények sorába, mégis a jól ismert harrisi, filmet álmodó, filmben gondolkodó látásmód jellemzi.
Végtelen történet
Minden írónak van egy olyan története, amelyet feltétlenül el kell mesélnie, mert minden másnál fontosabb számára. Egy különleges történet, melyről tudja, hogy azt kell elsőként megírnia – az összes többi lehetséges téma előtt. Sokan egész életükben ugyanazt a történetet írják újra meg újra, észrevétlenül, hiszen az ilyen történetek valójában kimeríthetetlenek.
Az „Eltévedt hold" keresése
A cím alapján magamban amolyan Sárbogárdi Jolán-os, semmitmondóan híg, a romantikától túlcsorduló, már-már giccsbe hajló lektűrre számítottam. Gyanúmat csak tovább erősítette a tény, hogy az első kötetes szerző regénye a Révai Digitális Kiadó és a Nők Lapja Café által meghirdetett „Írd+Te az év könyvét!” pályázat nyerteseként került a boltokba. De kíváncsi voltam arra a történetre, amelyet a zsűrihez beérkezett 350 pályaműből végül a 12 legjobbnak ítélt írás közül az olvasók választottak ki.
Ki? Kivel? Hol? Mikor? Mit csinál? Miért?
Cini Anettkával Kiszel Tünde kedvenc fehérneműboltja előtt, amikor Rubint Réka éppen legújabb edzéstervét állítja össze, meglepetés-bulit szervez Bajor Imre kutyájának, mert Győzike családja tavasszal szívesen tartózkodik a szabadban.
De ki a "régi" magyar topmodell?
Azt hiszem, a kérdésem jogos, bár talán nem annyira lényeges, hogy bárki is fennakadhatna egy ilyen kis apróságon. Aki ugyanis látta a Topmodell című modellkereső valóságshow eredeti, amerikai változatát, annak bizonyára ismerős lehet a minden adásban elhangzó, feszültségfokozó kérdés: Vajon ki lesz az új amerikai topmodell?
Mindennapi rutin?
Amikor mindennapi rutinra gondolok, először olyasmik jutnak eszembe, mint a fogmosás, a reggeli kávé, vagy a szendvicsem elkészítése. Rutinom van már abban is, hogyan préseljem fel magamat a BKV tömött járataira és mindennapi rutinná váltak udvarias bocsánatkéréseim, amikor a metróban valakinek véletlenül a lábára lépek.
bezár
Regisztráció


bezár
Bejelentkezés